Ezért nem látni falun hajléktalant: így segítik a magyar vidék koldusait

Általános érvényű igazság, hogy amit nem ismerünk, attól félünk, és amitől félünk, arra nem feltétlenül tudunk megfelelően reagálni. Aki saját bőrén nem tapasztalta meg közvetlenül vagy közvetett módon a másság érzését egy szellemileg vagy fizikailag sérült családtag vagy barát révén, a velük való találkozás során nem tudja, hogyan illene, kellene viselkednie. Az általános segítségnyújtás egy kívülálló részéről sokszor túlzónak vagy tolakodónak hathat, amikor például kérdés nélkül tolják át a zebránál várakozó kerekesszékest az úttesten, vagy éppen teljesen ignorálják a segítségre szoruló társaikat.

A jelenség oka sokszor nem az érzelmi intelligencia hiányára utal, sokkal inkább a beavatatlanság miatt nem merünk lépni, kérdezni, nehogy a másik úgy érezze, emberi méltóságában alázzuk meg. Máig rendkívül érzékeny téma a többségi társadalom számára a hajléktalanság, fogyatékosság kérdése, a tőlük való szakadékot pedig csak még tovább növeli az a tény, hogy mindennapjaink során alig-alig találkozunk velük, akkor pedig rendszerint alig veszünk róluk tudomást.

A szociális intézmények szerepe

A rászorulók, fogyatékosok a lakosságnak a KSH 2016-os mikrocenzus adatai szerint kevesebb mint 5%-át teszik ki, ezen belül is kimagasló arányban szerepelnek a mozgáskorlátozottak. A 2011-es népszámláláshoz képest számuk több mint nyolcvanezerrel csökkent, de még így is négyszázezer ember számára jelent kihívást nemcsak a társadalomba való beilleszkedés, a munkavállalás, de olykor a mindennapok is.

Szintén a mikrocenzus számait figyelembe véve, habár az érintettek körében lévő munkalévők száma csökkent, ezzel párhuzamosan pedig nőtt a foglalkoztatottak aránya, máig kihívást jelent, hogy a társadalom marginalizálódott tagjait hogyan lehet integrálni a munkavállalói szektorba. Ez a folyamat nemcsak a gazdaság számára fontos, hanem az egyének számára is pozitív visszajelzésként szolgál, hogy a lakosság teljes jogú, értékes tagjai, csak máshogy élnek, mint a többség.

A szociálisan rászorulók érdekeit szolgáló első törvénycikkelyek egészen a 1800-as évekig nyúlnak vissza, azonban az idő előrehaladtával jelentős változásokon ment keresztül a rendszer. A mindenkori kormány kezéből a hatalom átkerült az önkormányzatok, majd újonnan a helyi civil és egyházi szervezetek kezébe, így volt ez a bajai intézmény esetében is. Egy szakértői vizsgálat mutatott rá az addig a város fennhatósága alá tartozó rendszer hiányosságaira, a jobb gazdasági működés érdekében pedig egy ellátásos szerződés formájában a szociális területek kilencven százaléka átkerült a Magyarországi Református Egyház működtetési körébe.

Az egyház szerepe a szociális szférában országszerte jelentős, csak a református egyház a fenntartója Magyarország közel negyven intézménynek, amelyek között nagy múltú, több százéves létesítmények vannak. Mindazonáltal a bajai Cédrus sem kifejezetten helyileg, hanem járási szinten szolgálja ki a rendszert 2009 óta, ide sorolva még a Bajához tartozó kisebb falvakból, községekből álló vonzáskörzetet is.

Nemcsak térségi, hanem országos szinten azért került az intézmény a figyelem középpontjába, mert egy teljesen önerős beruházás formájában építettek egy félmilliárd forint értékű új épületet, ahová a hatszáz főt kiszolgáló konyhájuk és a fogyatékosok nappali ellátása kerül. A fejlesztés keretében egy komoly konyhatechnológiai eljárást valósítottak meg, ahol a több szűrős levegőztető rendszer képes lebontani a főzés során keletkezett zsírgőzt, amely ezt követően tisztán távozik a szabadba.

A korszerű módszerek mellett a több száz főt kiszolgálni képes konyha berendezései sem átlagosak, hűtőszekrény méretű sütőjében egyszerre akár negyven kiló húst is meg lehet sütni. Az intézményvezető megjegyezte, a helyi püspök figyelmét is megragadta az a mondat, miszerint az országban csak két autógyár rendelkezik ilyen magas színvonalú technológiával, azonban kiemelte, koránt sem emiatt választották ezt a szellőző és elszívó berendezést.

Az egyház fontos szempontnak tartja, hogy a teremtett világért, a környezetünkért felelősek vagyunk. Tudatosan úgy kell élnünk és úgy kell működtessünk intézményeket is, akár egy főzőkonyhát, amelyben ügyelni kell a környezettudatos megvalósításokra

– mondta el Bánni Kiss Erzsébet.

Bár a konyha kapacitása a fejlesztéssel nem változott, azonban fontos kiemelni, hogy az új csomagolóanyagok használatával arra is tudatosan odafigyelnek, hogy az onnan kikerülő ételdobozok mind lebomló anyagúak legyenek. Az intézményvezető hangsúlyozta, nem egyszerű egy közel 200 dolgozót és 1200 ellátottat foglalkoztató intézményt úgy működtetni, hogy minden szempontból ügyeljenek a környezetükre.

A szelektív hulladékgyűjtésen és a kerékpárhasználatot ösztönző biciklitárolókon túl viszont van egy kertjük, ahol kifejezetten az intézmény lakói gazdálkodhatnak, betakarításkor pedig maguk arathatják le munkájuk legédesebb gyümölcseit. A területen továbbá kecskéket és mangalicákat nevelnek, amelyek húsát, illetve előbbi tejét szintén intézményi keretek között hasznosítják. A pályázati forrásokból megvalósított korszerű fűtésrendszerben kicsúcsosodó fejlesztéseket követően így 2017-ben az országos egyház Ökogyülekezeti címét is elnyerték, aminek újabb lépcsőfokaként valósulhatott meg a korszerű, magas színvonalat képviselő konyha.

Gazdasági reintegráció

Mindamellett, hogy a társadalom peremterületére szorulók számára biztosítanak rendszeres étkeztetést a szociális ellátórendszer jeles képviselői, nem szabad megfeledkezni a gazdaságra gyakorolt hatásukról sem. A testileg vagy szellemileg sérült emberek számára rendkívül nehéz nemcsak a többségi társadalomba való beilleszkedés, hanem a munkavállalás is.

A legtöbb cég, vállalat egyáltalán nem alkalmazza őket, holott a legtöbben képességeik szerint bizonyos munkafolyamatok ellátásra maximálisan alkalmasak lennének. A legtöbb ilyen személy rendszerint olyan helyen tud elhelyezkedni, ahol kifejezetten a megváltozott munkakörülményű embereket foglalkoztatják, ahol nemcsak egy támogató közegre találhatnak, hanem úgy érezhetik, munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy a társadalom hasznos tagjai lehessenek.

A szociális intézmények szerepe ugyancsak igen nagy a marginalizálódott lakosok integrációjában, többek között foglalkoznak egyedül élő idősekkel, hajléktalanokkal, szenvedélybetegekkel és fogyatékos fiatalokkal, akik számára rendszeresen terápiás vagy közösségi foglalkozásokat biztosítanak a létesítményeikben. Bánné Kiss Erzsébet kiemelte, új programjuk keretében olyan fejlesztő foglalkozást biztosítanak a pszichiátriai betegek, de még aktív korúak számára, amelynek keretében az intézmény falain belül végzett tevékenységükért fizetést kapnak.

Szintén új része a rendszernek az a kéthetente tartott csoportos beszélgetés, ahol a szenvedélybetegekkel, főként alkoholistákkal foglalkoznak. A hitéleti alkalmak mintegy egyházi köntösben prezentálják az anonim alkoholista gyűléseket, ahol a hiteles, példaértékű élettörténetek mellett a vallásnak is nagy szerep jut.

Egyéni szerepvállalás

Az intézményes keretek között zajló programokon, foglalkoztatásokon túl azonban jelentős szerepe jut a magánemberek számára.

„Fontos, hogy az ember ki tudjon lépni a saját világából, és hogy meglássa, megérezze mások szükségét, ahogy mondani szokták, ki tudjon lépni a saját komfortzónájából, mert nemcsak pénzt, ruhát, ételt, hanem időt is lehet ajándékba adni

– hangsúlyozta Bánné Kiss Erzsébet.

Az intézményvezető elmondta, saját maga nem hisz a kampány jellegű ételosztásokban, mert a rászorulóknak az év minden napján szüksége van a segítségre, nemcsak kiemelt napokon, mint például karácsonykor. Az egyéni segítségnyújtás helyett, mivel egy szociális területen tevékenykedő szakember tudja, hogyan érdemes és lehet segíteni a rászorultakon, érdemes valamely szervezethez fordulni, ha mi magunk is szeretnénk időnket és javainkat jó célra fordítani.

Nem biztos, hogy szerencsés, hogyha pénzt nyomunk a kezébe az utcán kéregető embernek, mert van, hogy abból néha alkohol lesz. És nemcsak azokra kell gondolni, akik az utcán kéregetnek, hanem vannak mások, akik hétköznapiasan fogalmazva nem teszik ki a kirakatablakba a szegénységüket, a rászorult voltukat, hanem szép csöndesen megpróbálnak valahogy eléldegélni

– emelte ki az intézményvezető.

Bánné Kis Erzsébet elmondta, az intézményesített segítségnyújtás mellett minden segítségnyújtási formában található valami hasznos dolog, mint például a télen évek óta rendszeres ingyen kabát akcióban vagy a város különböző pontjaira kihelyezett ételdobozokban is. Megjegyezte, sokan hiába szorulnak rá, képtelenek kérni, egy szociális területen dolgozó viszont tudja, hogy segíthet úgy, hogy ne sértse meg a másikat emberi méltóságában. Legfontosabb szempontként viszont a következőt emelte ki:

Úgy gondolom, hogy a segítésnek bármilyen formája nem arról szól, hogy magamat teszem előtérbe, hanem azt, hogy tudjunk szép csöndesen, nemcsak kiemelt napokon, nemcsak karácsonykor, hanem mindig gondolni azokra, akiknek hiányt szenvednek valamiben.