Nehéz hetek várnak a családokra: elárulta a pszichológus, hogyan kerülhető el a krach

Pais-Horváth Szilvia   
  Megosztom
Nehéz hetek várnak a családokra: elárulta a pszichológus, hogyan kerülhető el a krach

Ha ki kell mozdulnunk a bevett szokásaink közül, annak kétféle vége lehet: káosz vagy kaland. Valóban is meg vannak lőve a gyerekes szülők, hiszen sok már megszokott, bevált téli szüneti rutin kútba esik: nem lehet elvinni a gyerekeket medencézni valamelyik wellnessbe, korcsolyázni, moziba, és még sorolhatnám. Ebből a helyzetből csak úgy tudunk nyertesként kijönni, ha változtatunk a szokásainkon, nézőpontunkon, és alkalmasint átlépjük a komfortzónánk, azaz az eddig biztonságosnak vélt szokásrendünk határait – véli Polányi Viktória pszichológus, akitől pár hasznos jó tanácsot kaptunk az elkövetkezendő napokra:

HelloVidék: Zárva minden, a korcsolyapályák és a mozik, meg vannak lőve a gyerekes szülők. Sok szülőnek a világjárvány (karanténban töltött idő, gyerekek digitális oktatása) miatt év végére teljesen elfogytak a szabadságai, és a téli szünet heteiben is dolgozni kényszerülnek. Hogyan "vészelhetik át" a családok a lehető legjobban ezt a nem könnyű időszakot?

Polányi Viktória: A mostani helyzetben kétfelé menekülhetnek a családok: kifelé, a szabad levegőre, természetbe; vagy befelé, a benti elfoglaltságok irányába. Egy norvég közmondás szerint nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözék: azaz télen is nyugodtan kimozdulhatunk – akár hosszabb időre is – a gyerekekkel a megfelelő felkészülés után. Réteges öltözet, kesztyű minden kézre, vízálló lábbeli és egy termosz forró tea, és már indulhat is a rolleres városnézés vagy az erdei séta! Ha hátrahagyjuk néhány órára a jól ismert kényelmet, lehetséges, hogy sosem látott csodákban lesz részünk, például megleshetjük a napfelkeltét a határban, vagy a díszkivilágításba öltöztetett esti belvárost.

Ugyanakkor lesznek esős, jéghideg napok, amikor a legbátrabb kalandorok is inkább a fűtött szobában maradnak.

Ezekre az időkre remek választás lehet egy családi társasjáték, rengeteg kooperatív változat is létezik, ahol nem egymás ellen, hanem közösen küzdünk egy küldetés teljesítéséért. A közös sütés-főzés szintén izgalmas lehet kicsi és nagyobb gyermekkel egyaránt – van, aki csak linzert szaggat; és van, aki egyedül készít desszertet az egész család örömére. Ezek a napok remekül megfelelnek legendás film-klasszikusok közös megismerésére, de arra is, hogy kikupáljuk magunkat a legmenőbb online játékokból – szakértő kamasz idegenvezetőink segítségével.

A hangsúly minden esetben azon van, hogy olyan tevékenységet válasszunk, amelyet együtt és amelyet mi magunk is hitelesen tudunk végezni. Ha valamihez nincs kedvünk, akkor válasszunk valami mást, amiben mindannyian őszintén fel tudunk oldódni pár órára. Nem könnyű feladat, de bizton mondhatom, nem is lehetetlen.

Hogyan lehet bevonni a gyerekeket az ünnepi készülődésbe?

Fontosnak tartom, hogy ne várjunk túlságosan sokat etéren a gyermekeinktől. Az iskolai szünet számukra a kötelességektől, nyomasztó feladatoktól mentes szabadidőt jelenti, amely jelen helyzetben alaposan rájuk is fér.

Fogjuk fel az idei évet lehetőségként – amikor senki nem toppan be az otthonunkba, amikor senkinek nem kell megmutatni, mennyire meghitt és tökéletes nálunk a karácsony; és készüljünk az ünnepekre úgy és annyit, ami nekünk és a családunknak jól esik.

Egy kamasz gyerek – pláne egy munkaidőben otthon, egyedül időt töltő tinédzser – aligha fog szívesen ablakot mosni vagy port törölni…

Ugyanakkor örömmel készíthet újhullámos dekort az ablakokra, vagy süthet egy olyan süteményt, aminek mi sosem mertünk volna nekiállni. Adjunk bizalmat, és ezáltal felelősséget a gyermekeinknek: hadd válogassák össze ők a karácsonyi lejátszási listát (ebben úgyis sokkal ügyesebbek nálunk…), hadd válasszanak ők süteményt, amit megsütnek, filmet az esti házimozihoz, feladatot maguknak másnapra. Lesz, ami lesz. Lesz, amilyen lesz. Idén, a külvilág tekintetétől távol, végülis megtehetjük, nem?

Örök dilema: mennyit engedjük kütyüzni, filmeket nézni a gyerekeket?

Népszerű mondás, hogy előbb elveim voltak, aztán gyermekeim lettek:D Természetesen főszabály szerint jó lenne elkerülni a teljes képernyő előtt töltött napokat. Ebben a kérdésben azonban érdemes olyan szabályt alkotnunk, amit mi magunk kényelmesen be is tudunk tartani. (Ez azért fontos, mert ha betarthatatlan szabályt állítunk magunk elé, akkor könnyen leszünk ingerültek, feszültek, amikor már megint nem sikerül megfelelnünk saját elvárásunknak etéren, az pedig könnyen szül családi vitát, veszekedést. Gondolkodjunk reálisan, és ne tiltsuk ki a digitális eszközöket a nappaliból, gyermekszobából, főként, mivel a kamaszok ezeken az eszközökön ápolják a társas kapcsolataikat.

Ugyanakkor egyezzünk meg, hogy például a közös étkezések alkalmával nincs kütyüzés (bizony, Apának sincs!), vagy hogy minden nap kimegyünk valamilyen célból a szabad levegőre. Ne feledkezzünk el róla, hogy a gyermekeknek adott képernyőidő általában a szülők legnyugodtabb, valóban pihenésre, vagy felnőtt időre (beszélgetésre, egy kávéra) fordítható ideje, tehát próbáljunk meg ésszerű arányokat tartani, és néha magunknak is megengedni egy jóleső, forró fürdőt, míg a „digitális bébiszitter” teszi a dolgát.

Próbáljuk meg sem magunkat, sem a gyermekünket nem a hét kütyüzési statisztikái alapján minősíteni, ugyanakkor törekedni arra, hogy akár több befektetett szülői energia árán is, de izgalmas alternatíváit kínáljuk az online térnek.

Sokan - főként a 14 feletti korosztály - egyetlen kortárs kapcsolódási lehetősége a net. Főként, hogy idén még szilveszterezni sem tudnak. Nekik a legnehezebb. Hogyan segítsük őket?

Egy pillanatra dobjuk le a „komoly felnőtt” szemüvegünket, és legyünk újra nagykamaszok. Milyen érzés? Mire vágyunk? Mit szeretnénk, és mitől borsódzik a hátunk? Valószínűleg a tinédzser gyermekeink nagyon hasonlóan érzik magukat. Fontos, hogy ne erőltessünk rájuk semmit, ne nyomuljunk, és próbáljuk meg őket erőszakkal belekényszeríteni egy-egy szerintünk remek programba, beszélgetésbe.

Kérjük meg őket, hogy tanítsanak meg valamire, amit ők tudnak, mi pedig eddig nem is gondoltunk rá, hogy megtanuljuk: legyünk egy délutánra Play Station hősök, boruljunk le nyolcadszor is a gördeszkáról, nézzünk meg egy zsé kategóriás tini-horrort vagy szerkesszük meg életünk első TikTok videóját.

Ha ők nem tudnak éppen kapcsolódni a mi világunkhoz, akkor tegyünk erőfeszítést mi (hiszen épp nekünk fontos a kapcsolódás, nem igaz?!), és vegyünk részt mi az övékben. Lehet, hogy a karakterünk meghal néhányszor az Among Us űrhajón, viszont a való életben egészen biztosan begyűjtünk pár győzelmi pontot a kamasznál…

Beszéljünk kicsit a karácsonyról is!

A családok jó részénél idén nem úgy zajlik majd, ahogy az elmúlt években. Sokan nem találkozhatnak a közeli rokonaikkal sem - óhatatlanul hiányérzetet okoz ez mindenkiben.

Fontos, hogy mérlegre tegyük, hogy mit veszítünk és mit nyerünk egy ilyen rendhagyó karácsonnyal. Mindenki számára vannak fontos, értékes találkozások, amelyek sajnos idén tényleg nem tudnak megvalósulni. Ugyanakkor nagyon sok olyan eseményre sem kerül sor, amelyek évek óta csak nyomasztottak minket vagy irreális elvárásokat, összehasonlításokat, szorongásokat helyeztek ránk. Tegyük mérlegre, hogy melyikből van több.

Mert ez a karácsony – nézhetjük innen is – most rólunk, magunkról szól. Nem a vendégekről, nem a menüsorról, nem a kifelé, sokkal inkább a befelé csillogásról; a saját magunkban, saját magunkkal való meghitt, jó élményekről, békéről, harmóniáról, szeretetről.

Úgy tűnik a járvány az ünnepek idejére sem enyhül. Hogyan lehet ilyen szorongásokkal teli időszakban mégis lelkiekben gazdag, szép karácsonyunk?

A bizonytalanságban két lehetőségünk van: az egyik, hogy leblokkolunk, és nem tudva, hogy milyen körülmények alakítják holnap a sorsunkat bénultan várjuk a jövőt. A másik azonban, hogy megteszünk mindent, amit szeretnénk; egy kicsit talán szabadabban és lendületesebben is, mint szoktuk, hiszen holnap bármi történhet, a fontos dolgok, az örömteli percek, az élmények nem várhatnak, mert egyáltalán nem biztos, hogy később is még lesz rájuk alkalom.

Ha meg sem próbáljuk a lehetetlent, és leteszünk róla, hogy erőnek erejével alakítani akarjuk a jövőt, akkor a mában igazán mély és örömteli élményekkel gazdagodhatunk – ma, holnap, holnapután, és jó eséllyel minden egyes nap. Fókuszáljunk arra, amink van, amit tudunk, és bátran leljük benne örömünket – a 2020-as év után nyugodt szívvel mondhatom, hogy mindnyájan nagyon megérdemeljük.

Címlapkép: Getty Images

Nem akarsz lemaradni a magyar vidék legfontosabb híreiről? Kövess minket Facebook-on is. Kattints ide a feliratkozáshoz!
  Megosztom

hellovidek

pszichológia

gyermeknevelés

covid-19

téli depresszió

téli szünet