Hihetetlen: ezzel a néhány trükkel még az iskolaundor is legyűrhető

Steiner Petra   
  Megosztom
Hihetetlen: ezzel a néhány trükkel még az iskolaundor is legyűrhető

A kisiskolást vagy kamaszt nevelő szülők gyakran szembesülnek a problémával, hogy az óvodában még rendkívül jó képességű, lelkes, tanulni vágyó lurkóból szinte egyik pillanatról a másikra egy enervált, érdektelen és iskolába járni nem akaró gyermek válik. Jó hír, hogy függetlenül az offline vagy online tanítástól, a negatív tendenciának néhány trükkel gátat lehet szabni. Makra Zsuzsanna, a KEFAG Zrt. PR-menedzsere, gyermek-agykontroll oktató 12 éve tanítja a 7-15 éveseket arra, hogy röpke 2 nap alatt agyuk átprogramozásával valóságos csodát tehetnek: fokozhatják koncentrációjukat, oldhatják a dolgozatok és szóbeli feleletek előtti szorongásukat, és ami a legjobb, megérthetik, hogy tanulni valójában nemcsak kiváltság, egyéni érdek, hanem bizonyos szempontból ugyanolyan fontos, mint a mindennapos testmozgás.

HelloVidék: Hatalmas a kontraszt egy európai és egy afrikai ország oktatása közt. Míg itthon a tanulók többsége nyűgként éli meg az iskolába járást, egy szegény régióban kifejezetten kiváltság, a gyerekek valósággal szomjaznak a tudásra. Alapvetően mi és mikor romlott el/csúszott félre nálunk, ami ennyire rossz irányba vitte el a gyerekek tanuláshoz való hozzáállását?

Makra Zsuzsanna: Az én nézőpontom szerint elsősorban az otthoni „nevelés”, illetve annak hiánya lehet az oka, hogy a gyerekek nem szeretnek iskolába járni. Teljesen eltűnni látszik a magyar lakosság körében a pedagógusok-, és az Ő tudásuknak a tisztelete. Kis hazánkban mindenki ért mindenhez is, ennek okán beleokoskodnak pl. az oktatásba is. Hiányzik a gyerekek többségének az életéből a napirend, a felelősségvállalás a saját dolgaikban, a türelem, az őszinte beszélgetések. Túl sok időt tölt felnőtt-gyerek a „kütyüzéssel”. A felgyorsult, információáradattal teli digitális világot az iskolai oktatás nem tudja lekövetni.

Ezt a sok-sok éve belénk ivódott mentalitást hogy képes egy 2 napos agykontroll tanfolyam, ha nem is alapjaiban megváltoztatni, de legalább a negatív tendenciát pozitív irányba eltolni?

A tanfolyam leginkább az önismeretről szól. Sok-sok jófejű gyermek szorong, stresszes, esetleg a suli mellett túl sok délutáni elfoglaltsága is van (sport, idegen nyelv, zene, stb.), keveset alszik, és mindezektől kimerült. A két nap alatt rengeteg élethelyzetet átbeszélünk, és saját példáikon keresztül tudatosítjuk, hogy választhatják akár azt is, hogy lelkesen és pozitívan állnak hozzá a sulihoz/tanuláshoz és az életükhöz.

Alap tézis, hogy a gyerekek sokkal fogékonyabbak a felnőtteknél, mert idővel a jellem becsontosodik, nehezebben változik. Igaz ez az agykontroll tanfolyamon elsajátítható praktikákra is, vagy ez kortól függetlenül működőképes?

Az agykontroll technikáit 4 napos tanfolyamon a felnőttek is egyszerűen elsajátíthatják, de valóban, a gyermekek többsége még rugalmasabb, könnyebben változtat a megszokásain. Az alsósok talán befogadóbbak, vagy legalábbis nincs még annyi „megrögződésük”. Miután a gyerekek nagy részét a szülők nevezik be a tanfolyamra, a kezdéskor van bennük egy kicsi ellenállás, bizonytalanság, ami azonban az első óra után el is illan és nyitottak a folytatásra. Amennyiben használják a tanfolyamon megismert technikákat, könnyebben vehetik az akadályokat, gyorsabban tanulhatnak és magabiztosabbak lehetnek társaiknál.

Milyen esetekben egyértelmű, hogy érdemes a gyermeket agykontroll-tanfolyamra járatni, és mik azok a kezdeti jelek, ahol érdemes akár preventív jelleggel is elébe menni a problémáknak?

Ha bármilyen tanulási problémával küzd, szorong, feszült, bizonytalan, esetleg betegeskedik, nehezen illeszkedik be a közösségbe, önkifejezési gondjai-, függőségei vannak, negatív a hozzáállása a dolgokhoz…

Hogyan érhető el, hogy a gyerekek ne utáljanak iskolába járni, vagy például hogyha nem reál beállítottságúak, ne irtózzanak a matematikától? Mennyire szignifikáns a változás a tanfolyam elvégzését követően a visszajelzések alapján?

A 2. nap délelőttje csak a suliról, tanulásról, tantárgyakról és tanárokról szól. Rengeteg példán, tapasztaláson keresztül átbeszéljük, hogy pl. hogyan lehet viccet csinálni az eddig nem szeretett tantárgyakból, hogy lehet a nem kedvelt tanárban keresni valami jót (először külsőt, majd belsőt is), hogy a figyelem (is) energia, amitől a tanár (is) szárnyakat kap és szívesebben/színesebben tanít. Miután az agyunkról megtudtuk, hogy pontosan olyan és úgy is működik, mint egy számítógép, azt javaslom, hogy az iskolára tekintsenek úgy a jövőben, mint az agyuk konditermére, és a következő naptól ne az utált suliba menjenek, hanem vigyék kondizni az agyukat. Ez egy vicces, elfogadható nézőpont, aminek a beépítésével szívesebben mennek suliba, és a tanult technikákkal („Észkapcsoló” keresztező gyakorlatok, elmetérképes jegyzetelés/puska készítés, háromujj technika) jobban oda tudnak figyelni a tanár magyarázatára, könnyebben felidézik a délutáni tanulásnál az órán elhangzottakat, és így nagyságrendekkel könnyebben-gyorsabban tanulnak. A felszabadult időben pedig olyan dolgokat csinálhatnak, amiben igazán jók, ami örömmel tölti el őket.

Természetesen nem várható el, hogy néhány mondatban írásban tanítson meg egy technikát, de le tudja vezetni 1-2 gyakorlati példán keresztül ezeknek a mentális gyakorlatoknak a hatásmechanizmusát? Például hogyan tudják a gyerekek enyhíteni/megszüntetni a fájdalmukat, vagy hogyan töltődhetnek fel abban a bizonyos benső titkos kuckójukban?

Miután már a tanfolyam elején megismerkedünk az agyunk működésével; a két agyféltekénk különböző „feladataival”, az agyhullámok jelentőségével és a gondolataink általi „programozással”, és átbeszéljük azt is, hogy mivel okozunk magunknak fájdalmat, betegségeket, így pl. egy fejfájás esetén mindössze „alfába kell menni” a 3-ról 1-re módszerrel, ebben az ellazult állapotban tudatosítani (gondolatban kimondani), hogy fáj a fejem, de nem akarom, hogy fájjon, ezért mire kijövök alfából (1-től 5-ig számolva) nem lesz kellemetlen érzés a fejemben. A „Titkos kuckó” már egy mélyebben ellazult testi-lelki állapotban képzeletben létrehozott hely, ahol pl. segítséget kérhetnek tanácsadóiktól egy probléma megoldásában, döntés helyzetben, vagy egyszerűen csak lazíthatnak/feltöltődhetnek suli után, mielőtt nekiállnak a délutáni elfoglaltságoknak vagy házi feladatnak.

Mivel a járványhelyzet óta tartott kiscsoportos foglalkozásokat, mik a tapasztalatai: a koronavírus megjelenése óta mennyivel stresszesebbek, leterheltebbek a gyerekek?

Érdekes, hogy a gyerekek többsége jól vette az otthontanulás akadályát is - a befelé fordulóbbak még élvezték is -, de a barátok, a közösségi élet, az „élő” tanári magyarázatok kivétel nélkül mindannyiuknak hiányzott. Azok, akik ebben a helyzetben nálam jártak nem számoltak be nagyobb stresszről és/vagy leterheltségről, mint a „normál” suliba járás idején, inkább csak fura volt nekik az egyedül tanulás. Azt mindig tudatosítom a tanítványaimban, hogy maguknak tanulnak; a suliban nekik kell figyelni, a leckét nekik kell megírni/megtanulni, a táskába nekik kell bepakolni. A szülőktől maximum egy meg nem értett feladat esetén kérjenek segítséget, vagy mondják fel a megtanult szöveget gyakorlásképpen.

Adjon néhány általánosan használható tippet, amit bárki beépíthet a mindennapjaiba, hogy a járvány, az ünnepek előtti, közbeni és év végi stresszt egy picit oldani tudja!

Több tippem is van, amivel bárki oldhatja a fentiekkel járó feszültséget, esetleges félelmet. Ezek mindegyike számomra bevált módszer:

  • A jelenben lenni. Mindig csak arra koncentrálni, amit épp csinálok itt és most.
  • Kihagyni a híreket mindenféle formában.
  • Abbahagyni a panaszkodást, önmagam vagy mások szidalmazását.
  • EGÉSZségben tartani magam. Elegendő alvás, a testemnek megfelelő táplálkozás, C-, D-vitamin pótlás, bőséges tiszta víz fogyasztása, napi rendszeres testmozgás, lelkes-pozitív gondolatok és kimondott szavak.
  • Hála mindazért, amim van.
  • Sok-sok nevetés, beszélgetés rokonokkal, barátokkal.
  • Saját készítésű ajándékok Karácsonyra.

Nézőpontom szerint alkalmas ez az időszak a lelki „befelé fordulásra”, önmagunk még jobb megismerésére, a széthúzás helyett az EGYség és a szeretet megélésére, és kimutatására, az elismerő/dicsérő szavak kimondására, családon belül pedig a minél gyakoribb ölelésre.

Címlapkép: Getty Images

Nem akarsz lemaradni a magyar vidék legfontosabb híreiről? Kövess minket Facebook-on is. Kattints ide a feliratkozáshoz!
  Megosztom

hellovidek

iskola

agykontorll

gyereknevelés