Irány a Budakeszi Vadaspark: különleges élmények várnak

Hogyan képzeljünk el egy látványetetést? Mit láthat ilyenkor a látogató és hogyan dolgoznak a trénerek? Erről és hasonló izgalmas dolgokról mesélt Jóba Katalin, a vadaspark állatgondozója.

A Budakeszi Vadaspark az őshonos és Kárpát-medencébe betelepített állatokat mutatja be, a mi célunk pedig elsősorban az, hogy a legkisebbeket a játszva tanulás módszerével ismertessük meg a hazai élővilág gazdagságával. Erre a látványetetések remek lehetőséget nyújtanak: itt személyes kapcsolatba kerülünk a látogatókkal, és mivel mindig ún. „tréninges”, állatokkal dolgozunk, akár testközelből be tudjuk mutatni, hogyan is néz ki például az aranysakál

- mondta a tréner. Kiemelte például Mucit, az aranysakált, a Budakeszi Vadaspark egyik sztárját, akit imádnak a látogatók - kicsik és nagyok egyaránt. Vele is számos látványetetés zajlott már le. Mint mondta, az aranysakál-etetés első felében arról mesélnek az érdeklődőknek, hogy ez az eredetileg őshonos állat egy időre eltűnt az országból, de később újra visszatért hozzánk. Mindig megemlítik, hogy az aranysakált régebben toportyánféregnek és csikasznak is nevezték, és mivel a sakált és a vörös rókát gyakran összekeverik, így a Mucika nevű aranysakált odacsalogatják a külön erre a célra készített színpadra, majd arra kérik, hogy dőljön a kerítésnek – a látogatók így meg tudják nézni, hogy a szőre nem olyan vöröses, mint a rókáé.

Amikor Mucika pacsit ad, kiderül, hogy a lába a rókáéval ellentétben nem fekete, hanem aranybarna, és amikor arra kérem, hogy forogjon, kiderül, hogy a farka rövid és annak vége fekete, szemben a hosszú farkú, fehér farokvégű rókával. A bemutató legvégén vonyítani is szoktam a sakállal. A látványetetés mindig interaktív, így a látogatók kérdezhetnek, én pedig igyekszem sokat viccelődni velük

- meséli Jóba Katalin, aki arra is kitért, hogy a Budakeszi Vadaspark már 2011 óta tart látványetetéseket, mára ezek a napi program szerves részévé váltak, a látogatók keresik és igénylik ezeket.

Én úgy gondolom, hogy a látványetetés és az állattréning is egy remek módszer arra, hogy a látogatók az állatokkal kapcsolatban új ismeretekre tegyenek szert és szórakozzanak is, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a mindennapos a foglalkozások az állatok számára is fontosak, az ő környezetgazdagításuknak is része

Az etetések fontos részei a napi programnak, de nem minden állattal lehet ezt kivitelezni. Az állandó látványetetéseket jelenleg hétköznap délelőtti időpontokban tartják, ekkor a mosómedvék, a medvék, a farkasok és az aranysakál etetését lehet megcsodálni, koradélután pedig a kisragadozók etetése zajlik – ez utóbbi nem „valódi” látványetetés, de a látogatók elkísérhetik a trénereket az etetésekre, és megnézhetik, hogy melyik kisragadozó mit és hogyan eszik, és itt is gyakran mesélnek a szakemberek az állatokról. Az etetések főként abban különböznek egymástól, hogy kifutón belül vagy kívül van-e a gondozó. Az aranysakálhoz és a medvékhez nem mennek be közvetlenül, a farkasok pedig félénkek, így náluk a gondozók vagy beteszik az adott napi takarmányt, majd kijönnek, vagy kintről dobálják be nekik az ételt. A mosómedve látványetetése közben végig bent vannak a gondozók, ezt nagyon szeretik is a látogatók.

Amit érdemes még tudni, az az, hogy a Budakeszi Vadasparkban élő állatok 95 %-a más állatkerti állat leszármazottja, így már megszokták az embert, és nem ijednek meg például egy harmincfős, zajos óvodás csoporttól. A fő kritérium velük szemben az, hogy az adott időpontban hajlandóak legyenek együttműködni, hogy bemutathassuk őket és rajtuk keresztül a fajuk jellegzetességeit. A vadaspark állatai közül a mosómedve és az aranysakál ún. tréninges állatok is, tehát könnyen odahívhatók, és szívesen dolgoznak együtt a trénerrel. A cél elsősorban az, hogy az őshonos hazai vadállatokat megismertessék és megszerettessék a látogatókkal – ezen keresztül pedig talán az állatok tudatos védelmére is rá tudják irányítani a figyelmet.

Na és, hogy telik egy tréner napja a vasasparkban? Mivel foglalkozik az állattréningeken, látványetetéseken túl?

Fontos tudni, hogy az állatgondozók és állattrénerek nemcsak az állatokkal foglalkoznak – az állatokkal kapcsolatos munka a napi tevékenységünk kb. egyötödét teszi ki, a fennmaradó időben takarítunk, takarmányt készítünk elő, pakolunk; ötletelünk a kifutók kialakításáról vagy az állatok ellátásáról, a foglalkozásokról, tréningekről, és ami nagyon fontos: rengeteget kommunikálunk a látogatókkal. Nekünk gondozóként nemcsak az állatokat, de az embereket is szeretnünk kell, hiszen a látogatók azért jönnek hozzánk, hogy jól érezzék magukat – mi pedig azt szeretnénk, ha mindeközben szinte észrevétlenül tanulnának is valamit.

- mondta el a vadaspark trénere.