Újrakezdés vidéken: egyre többen költöznek ebbe az önfenntartó nógrádi faluba

Nagy Judit Áfonya   
  Megosztom
Újrakezdés vidéken: egyre többen költöznek ebbe az önfenntartó nógrádi faluba

A 21. század nem kisebb kihívásokkal néz szembe, mint a túlnépesedés, a bolygószintű klímaváltozás, és az részint ebből fakadó migrációs válság. Ebben a világban a városi életet gyakran szmog, zaj és hőhullámok terhelik, az erősödő éghajlatváltozás korában pedig immár felnőtt egy generáció, akik az aktív klímapolitikai követelések és a tevékeny környezettudatosság mellett felismerik az életmód- és környezetváltási lehetőségek pozitív hozadékát. Ők az a generáció, akik számára fontos, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyjanak, akik szelektíven gyűjtik a szemetet (vagy egyáltalán nem termelnek a „zero waste” filozófiájához csatlakozva), illetve akik a zöldmozgalmi reformtörekvéseikkel próbálnak példát mutatni.

Az ország északi szegletében, Nógrád megye egyik eldugott településén 2015-ben létrejött egy kisközösség. A Magyarországra települő francia-magyar házaspár, dr. Petro Kinga és Philippe de Chalendar csellóművész 2015-ben egy örökségből származó vagyonból vásárolta meg a faluvégi, bercelszegi utcák leromlott állapotú vályogházait vidékfejlesztési céljaikhoz. Az útjára induló program kulcsfontosságú eleme volt, hogy a városi létet megunt, környezettudatos, a természettel kapcsolatba kerülni kívánó fiataloknak szívességi lakhatás fejében egy új alternatívát kínáljanak.

Az ország több pontjáról érkeztek így lakók a nógrádi kistelepülésre, akik első feladatukként a számukra kiadott házak felújítását és lakhatóvá tételét vállalták magukra. A természetközeli életmód és a formálódó közösség a városi életvitelről való lemondás mellett szemléletformáló erővel is bírt, és a tulajdonosok elképzelésével összhangban a kistermelői, háztáji gazdálkodás mellett a betelepülő lakosok kulturális és hagyományőrzési feladatokat is magukra vállaltak.

Varga Katalin egyike volt az elsőknek, akik Bercelre költöztek egy új élet reményében. A jelenleg konyhai-étkeztetési munkát ellátó hölgy anyai teendői mellett a 2016-ban megalakult Otthon Európában nonprofit egyesület elnöke, így a Bercelszegi Öko Kisközösség egyik vezető alakja. "Kezdetben nem volt könnyű dolgunk. Idegenek voltunk, a helyiek pedig nehezen fogadtak be minket, de amint látták, hogy nem csavargókkal van dolguk, sokkal nyitottabbá váltak" – idézte fel a HelloVidéknek Kata az első berceli évet. Hozzátette:

Mindannyian tanult emberek vagyunk, a legtöbben diplomások, de közösségi cél volt az is, hogy olyan személyek is érkezzenek, akik értenek bizonyos nép mesterségekhez, vagy hasznosítható tudással rendelkeznek a földdel, közösségfejlesztéssel kapcsolatban. Amikor egy család új házba költözött, a megüresedett helyet Közösségi Házzá, az udvart közösségi térré alakítottuk. Itt az egyesület évente több alkalommal tart rendezvényeket, főleg népi hagyományok és kézművesség témájában."

A Nyílt Közösségi Tér arculata is teljes egészében az új lakók keze munkája, szabadidős tevékenységek, kikapcsolódási lehetőségek (pl. ping-pong asztal, petang-pálya) mellett kiskerttel és egy nagy kemencével is rendelkezik, ahol kenyérsütés, tavaszi magbörze, gyerekprogramok kerültek már megrendezésre. A lakók és velük baráti viszonyt ápoló ökotudatos fiatalok között akad nemezműves és kosárfonó is.

Tudatosan törekszünk rá, hogy a vidéki élettel járó hagyományok és mesterségek népszerűsítése is folyamatos legyen. Foglalkozásokat tartunk, amelyekre bárki eljöhet. Nem sokkal az ideköltözésem után szólt Kinga, hogy ismerek-e olyat, aki ért a lovakhoz, én pedig szóltam a barátaimnak, akik szóltak valakinek, hogy akadnak még itt üres házak. A hírünk körbejár

- árulta el Varga Katalin.

A kisközösség lélekszáma ingadozó. Több család érkezett az elmúlt években, de sokan távoztak is azóta, így jelenleg megcsappant a lélekszám, de már tudunk két új családról, akikkel hamarosan megegyezés születik a lakhatási feltételekről. A távozók fő oka legtöbbször a vidéki munkalehetőségek hiánya, ami a többségében túlképzett betelepülők számára létfenntartási nehézségekkel jár.

A férfiak többnyire mezőgazdasági vagy építőipari munkát vállalnak, vagy környező városokban dolgoznak, mi nők pedig gyereknevelés mellett próbálunk érvényesülni. Én egy időben a termelői piacra különböző magkrémeket, kenhető szendvicskrémeket készítettem és értékesítettem, napraforgó- és szezámmagból, tökmagból. Az életünk, az életmódunk megváltozott, de ezzel lényegében munkahelyek nem létesültek, ami nehézségeket okoz. Előfordult, hogy köveket szedtem a kaszálógépek elől, hiszen ha családot kell ellátni, mindent megcsinál az ember. Azt is meg kellett tanulnunk, hogy vidéken előre kell gondolkodni, és időben felkészülni a télre tartósított élelemmel, vagy például tűzifával, hiszen ha ezt későn sikerül beszerezni, akkor a fa vizes lesz, másképp ég. A városból kiszakadt ember nincs felkészülve ezekre

- összegezte Varga Katalin.

A közösség célja most már az önfenntartás, ehhez pedig egy kistermelői üzem beindítása adná a legjobb lehetőséget, de az induló tőkét a tagságnak még nem sikerült teljes mértékben előteremtenie. Varga Katalin hozzátette: "Rögtön az első évben, ahogy létrehoztuk ezt a szervezetet, én teljesen autodidakta módon kezdtem el megtanulni pályázatot írni, amivel néha sikerült a működtetésünk fedezéséhez szükséges összeghez hozzájutni. Ám ez messze nem elegendő a sikerhez."

A berceli öko-közösség tehát annak ellenére, hogy időnként nehézségekkel és válsággal kénytelen megküzdeni, továbbra is követi az alakuláskor kitűzött célt, ami nem más, mint a környezettudatos szemléletformálás és a környezetrehabilitáció. "Az utóbbi években felújításra és bővítésre került az óvoda, a rendelőintézet, boltok, kisvállalkozások nyíltak, megújult a Művelődési Ház, kibővítésre kerül az iskola, és egy új Inkubátorház épül a régi rozzant önkormányzati épület helyén. A település sokat változott négy év alatt, és ehhez nagymértékben hozzájárulnak a kistérség vidékfejlesztési törekvései mind önkormányzati, mind civil és magán szinten" - vélekedett Varga Katalin arról, hogy jelenlétük pozitív hozadéka mennyire érződik meg a település társadalmi struktúrájában. A vidék népszerűsítését a tulajdonos házaspár több, egymással párhuzamosan futó projekttel próbálja új szintre emelni.

A bercelszegi Öko Kisközösség által létrehozott közösségi terek, mint a Falu Kemencéje és az Eleventáj Műhely többek között azt a célt is szolgálják, hogy a hozzánk érkező városi, többnyire nagyvállalatoknál dolgozó menedzserek a tréningek szüneteiben és esténként megismerkedhessenek a falusi élet szépségeivel és dilemmáival

– ismertet egy általános példát dr. Petro Kinga. Hozzáfűzte: "Például a komposztálás, ami a környezettudatosság egyik alapköve, a faluban könnyen megvalósítható. Fontos lenne, hogy kialakuljon a városlakókkal egy olyan együttműködés, amely mentén a szerves hulladékot ott sem kevernék a műanyaggal, az üveggel, elektronikai hulladékkal. Bercelen ilyen szemléletformáló programokat is szervezünk."

A közösségfejlesztőként tevékenykedő hölgy úgy véli, a Bercelre érkezők nem pusztán a szívességi lakhatás előnye miatt költöznek a faluba, hiszen ilyen lehetőség máshol is rendelkezésre áll, hanem az együttműködés reménye vonzza őket. "A falusi életnek is vannak szabadság-korlátai, ami némely embereken előbb-utóbb sajnos kifog. Az állattartás, a zöldség- és gyümölcstermesztés éppen aktuális munkálatait az ember nem halaszthatja el, hiszen annak „ideje van”. A minap én például mogyorót szedtem, amit vagy időben felkapkodok, vagy átengedem a mókusoknak, vaddisznóknak, leendő mogyoróvesszőnek. Gyógyhatása van a gyűjtögető életmódnak" - mondta dr. Petro Kinga.

A természetközeli tevékenységek, az állatsimogatás és a lóbeálló-készítés, kenyérsütés programjai mellett az elmúlt évben egyre több szabad téri program is megrendezésre kerül, a Nógrád Szíve Hagyományőrző Egyesület pedig sorra karolja fel az eltűnő népi kultúrából lassan kivesző emlékeket, mindamellett egyre több a gyermekprogram, valamint fellendülőben van a lovas oktatás és a lótartás. A közösség terjeszkedése mindezek mellett elengedhetetlen.

Az első években többnyire fesztiválozók kerestek meg a lakhatással kapcsolatban, mostanra már a digitális nomádok, vagyis a tudatosan vidékre vágyók érdeklődnek, saját ingatlanvételi szándékkal. Most is van egy alakuló csoport, akik azt tervezik, hogy leköltöznek, ők az új „telepesek”, akik permakultúrás gazdálkodó közösségeket alkothatnak a közeljövőben. Egy fiatal belga lány szintén nemrég vásárolt egy belterületi ingatlant, ahová kézműves- és ökotermékek boltját tervezi. Az ő piaca részben Belgiumban van, akiknek már öko-bevásárlószütyőket varrat Galgagután. Én ezekben a fiatalokban látom Nógrád megye fejlesztésének letéteményeseit

- összegzi a térség kilátásait Kinga, aki maga is őslakos felmenők nélkül, szabad választásából döntött úgy, hogy itt fog élni.

Címlapkép: Getty Images

Nem akarsz lemaradni a magyar vidék legfontosabb híreiről? Kövess minket Facebook-on is. Kattints ide a feliratkozáshoz!
  Megosztom

hellovidek

vidéki élet

ökofalu

falu

önfenntartó

zero waste

bercel

fenntarthatóság