Tudod, milyen titkot rejtenek a karácsonyi szimbólumok? Meglepő a jelentésük

Annak ellenére, hogy a karácsony a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, rengeteg nem keresztény ember is ünnepli világszerte az emberi szeretet ünnepeként. Az adott helyi kultúrától függően együtt jár vele az ajándékozás, a közös, családi étkezés és persze a karácsonyfa-állítás. Talán nem is gondolnánk, de a klasszikus karácsonyi díszeknek, "kellékeknek" fontos szimbolikus jelentésük van, sok közülük pogány eredetű. Íme néhány a legnépszerűbbek közül!

Karácsonyfa

Hagyományos karácsonyi szimbólum és ünnepi kellék, amelyet először Németország területén díszítettek fel karácsonykor a 16. században. Néhány forrás szerint

középkori szokás volt, hogy egy fiatal fát vágtak ki, ami az ifjú élet feláldozását jelképezte, hasonlóan Jézushoz, aki fiatalon áldozta fel életét az emberekért.

Maga a fenyőfa zöld színével és azzal, hogy örökzöld, az örök élet reményét, az új életet jelképezi.

Bécsben az első karácsonyfát a Berlinből áttelepült Arnstein bankárcsalád házában állították 1814-ben, ami akkoriban olyan furcsa volt, hogy még a titkosrendőrség is jelentést készített róla. Magyarországon az első karácsonyfát Brunszvik Teréz grófnő állította a Fejér megyei Martonvásáron lévő birtokán, 1824-ben. A magyar hagyomány szerint a fát december 24-én állítják, és vízkeresztig (január 6.) áll.

A karácsonyfa díszei

Kezdetben almát, diót, ostyát, mézespogácsa-alakokat, édességeket, valamint fából és textilből készült díszeket aggattak a karácsonyfákra, a 19. század végén pedig már a csillogó díszek váltak a népszerű díszítőelemeivé.

A fára díszként kötött alma az eredendő bűnre, a tudás megszerzésére emlékeztet minket, mert a paradicsomi tudás fájának szimbolikus gyümölcse, de az élet fájának is gyümölcse. A dió ősi Krisztus-jelkép, de bölcsesség-jelképként is számon tartják, emellett életerőt biztosít, megvéd és energiával tölt fel, felkészít a következő évre.

A csúcsdísz korábban általában csillag alakú volt, és a betlehemi csillagot jelképezte, mára a legtöbb helyen felváltotta ezt a hegyes végű, csillogó gyöngyökkel kirakott „templomtoronyforma”.

A karácsonyfa nélkülözhetetlen elemei közé tartoznak a gömbök is, amelyek változatos színűek és anyagúak, de mind a paradicsomi fa almáját jelképezik. A színes girlandok, szalagok és angyalhajak részben a paradicsomi fára tekeredő kígyót, részben a teremtést átszövő időszálakat jelképezik. A harangok, csengők a pogány hitvilág fontos szimbólumainak emlékét őrzik: a néphit szerint hangjuk elűzi a rossz szellemeket, a gyertyával és a csillagszóróval együtt pedig tisztító hatásuk van.

Adventi koszorú

Az adventi várakozás szimbóluma: gyertyái az adventi időszak négy hetét jelképezik. A 19. században jelent meg a német evangélikus keresztényeknél. Az örökzöld koszorúk már a pogány korban is a fény és a tavasz iránti vágyakozást szimbolizálták. A keresztény szimbolisztika szerint az adventi koszorú formája Isten örökkévaló szeretetét jelképezi, az örökzöld ágak (leggyakrabban fenyő) a reményt és az életet, a gyertyák pedig a növekvő fényt, Jézus eljövetelének közeledtét.

A négy gyertya advent négy hetét és ezenfelül négy fogalmat jelképez: a hitet, a reményt, az örömöt és a szeretetet.

A katolikusoknál a gyertyák színei általában megegyeznek az advent időszakának liturgikus színeivel: három lila, egy pedig rózsaszín; a rózsaszín gyertyát advent harmadik vasárnapján gyújtják meg.

Címlapkép: Getty Images