Elárulta titkát a Házasodna a gazda Vikije: erre ő sem számított

HelloVidék: Több dologgal is foglalkozol egyszerre, viszont mindegyik a lovakhoz kapcsolódik. Hogyan lettél lóterapeuta?

Molnár Viktória: Gyerekkorom óta kötődöm a lovakhoz. Mivel nagyon sok időt töltöttem velük, mindig is ebbe az irányba mentek a tanulmányaim, nagyon sok képzésre jártam, hogy minél többet megtanulhassak róluk. Nagyon sok edzőm volt, mindenkitől ellestem valamit, szerencsém volt abban is, hogy többféle szakágban kipróbálhattam magamat. Nemcsak az edzések és a versenyek miatt, hanem tanulásképpen is. Ezáltal, hogy rengeteg lóval foglalkoztam, jobban megértem őket, könnyebben átlátom a problémáikat, és jobban tudok rajtuk is segíteni.

Terápia közben csak a lovakkal, vagy az emberek, és az ő problémáikkal is foglalkozol?

Mindig azt mondom, hogy ha a gazda lelkileg jól van, utána a lova is rendben lesz. Az emberekkel nem úgy foglalkozom, hogy leadok nekik egy edzést, hanem leülök velük beszélgetni, meghallgatom a problémáikat. Ez kialakít köztünk egy mélyebb kapcsolatot, és ők sokkal nyugodtabb lelkivilággal fognak felülni a lóra. Így sokkal több lesz a bizalom mind a három fél részéről.

Hol élsz most, mesélnél róla, milyen valójában ez a sorozatból sokaknak ismerős lovarda?

Győr mellett 10 km-re, Gyirmóton. Győrhöz is tartozik. A lovardánk a nemzeti park szélén áll, gyönyörű környezetben. Béke és nyugalom van, így a lovak is sokkal jobban biztonságban érzik magukat. Ellegelésznek ezen a 11 hektáron. Szoktuk is mondani, hogy ez a béke és nyugalom szigete, nagyon sok vendég azért jár ide, hogy elfelejtse a mindennapi gondjait. Itt kikapcsolódhatnak, családias a légkör, és ettől mindenki boldog.

A családod korábban is az agrárszektorban dolgozott?

Nem, édesapám kőkemény menedzseri szinten dolgozott, ráadásul Budapesten. Édesanyám falun nőtt fel, neki volt némi köze a gazdasághoz. A bátyámat egyáltalán nem érdekelték a lovak, csak, amikor meglett ez a lovarda. Igazából tudás nélkül vágtunk bele még 2000-ben, aztán mindig egy kicsit hozzátettünk. Bővült a termékkörünk, amíg eljutottunk ide, ami most van.

Ezt lehetett a nulláról kezdeni, vagy kellett hozzá családi tőke is?

Azt szokták mondani, hogy úgy kell a lovaglásból milliomosnak lenni, hogy előtte milliárdos voltál. Ez ránk nem igaz, de az igaz, hogy hatalmas önköltséget kellett beleraknunk az elején, és bízunk benne, hogy egyszer majd visszatérül.

Erre az ágazatra lehet támogatásokat igényelni?

A mezőgazdaságiak közül nincs annyira sok, mert a területeink mind legelők, és van olyan is, ami beleesik a nemzeti park területébe. Inkább az étteremre meg a panzióra tudtunk felvenni támogatást. Ha díjugratóversenyeket is rendezünk, arra vannak támogatások a lovasszövetség által. Amit régóta szeretnék, a lovas turizmust bevezetni, ezért is lett a panzió, mert akkor többnapos túrákat tudtunk volna csinálni, erre valószínűleg kaphatnánk támogatást is. De a lovardára, mivel elsődlegesen egy hobbiistálló vagyunk, bár van néhány versenyzőnk, nem tudunk támogatást felvenni.

A lovaglásról sokan úgy gondolják, hogy luxussportnak számít.

Ha lovat tartasz, az igen, de ha hobbiszinten eljársz egy lovasiskolába, most már abszolút megfizethető árkategória. Régebben volt olyan, hogy megkérdeztem egy kislányt, hogy miért szeretne elkezdeni lovagolni, és mondta, hogy azért, mert az osztálytársa is lovagol, és ez tök trendi. De persze a legtöbbször a ló szeretete az, ami idevonzza a gyerekeket.

Szorosan ide kapcsolódhat az is, hogy nem csak lótartással, de lovak adásvételével, szaktanácsadással is foglalkozol. Mennyire jövedelmező ez ma Magyarországon, meg lehet belőle élni?

Ha olyan lennék, mint a többi kupec, akkor nagy pénzeket akaszthatnék le, de nekem nem ez a profilom. Nagyon rossz lókereskedő lennék, mert mindegyik állat nagyon a szívemhez nő, és csak jó helyre adok el lovat. De ha egy vendégünk kinövi az iskolalovakat, és szeretne egy sajátot, vagy versenyezni szeretne, és megkér, akkor természetesen mindenben segítek neki. Nekem utána a legnagyobb profit az, hogy ide fogja hozni a saját lovát is bértartásban, és különórákat akar majd venni. Hosszú távon így sokkal jobban megéri.

Hány lovatok van? Milyen fajták?

Kilenc saját lovam van, ebből egy póni, a többi magyar félvér. Kisbéri, lipicai, nóniusz, félvér, ezek vannak.

A járványhelyzet mennyire vetette vissza a lovardát?

2020-ban az egész lovardát kiadtuk bérbe. Úgy volt, hogy külföldre megyek dolgozni, egy istállóba, amiről végül lecsúsztam, de addigra már ki volt adva. A járvány így csak közvetve érintett bennünket, de azonnal csökkentettük a bérleti díjat, hiszen tudtuk, hogy a panzió nem tud működni, a vendégek létszáma is jelentősen meg fog csappanni. Hogy ők hogyan vészelték át, azt nem tudom, én is dolgoztam közben egy másik istállóban, ott teljesen bezárták a lovardát, még a bértartókat se engedték be. Amikor aztán 2020 augusztusában visszavettük az egészet, igyekeztünk még élhetőbbé tenni ezt a helyzetet. Mivel azért ez egy egyéni szabadtéri sport, nekünk kicsit könnyebb volt aztán a koronavírus harmadik hullámában is a lovagoltatást megoldani. De azért érezhető volt a hatása.

Most már csináljátok az éttermet is?

A panzió szinte telt házzal megy, de jelen pillanatban az éttermet zárva tartjuk, csak egy kis büfé üzemel. Többek között azért is lett bérbe adva, mert édesanyám egészségi állapota nagyon megromlott, persze most is segít, de már nem bírná, hogy nonstop ott álljon a konyhában.

Édesanyád főzött?

Igen, imádják a főztjét. Régebben majdnem minden héten csütörtöktől vasárnapig le volt foglalva a hely rendezvényekre. Mert anyukám annyira jól főzött, meg annyira jól érezték magukat itt a vendégek, hogy szívesen jártak vissza.

A panzió hogyan megy?

Hál istennek nagyon jól. Azt az édesapám csinálja. Van összefüggés a lovardával, de egyre kevesebb. Olyan is volt, hogy egy győri házaspár itt ünnepelte meg a házassági évfordulóját, és azt mondták, hogy azt szeretnék, hogy ha kijönnek a teraszra, lássák a lovakat. Ezt itt meg lehet csinálni. Volt, aki Győrből jött ki azért, hogy két napig a lovak társaságában ihassa meg a reggeli kávéját.

Mik a terveid?

Igyekszem önjáróvá tenni ezt az egészet, persze mindig itt leszek a háttérben, de jó lenne kicsit másfelé is elkalandozni. Sajnos még nem sikerült mindezt megcsinálni, de szerencsés vagyok, mert rendkívül jó kollégáim vannak, akikre tudom, hogy bármikor számíthatok. Ezért mertem bevállalni ezt a műsort is, mert tudtam, hogy oda tudok figyelni a forgatásra, mert jó kezekben van a lovarda.

Miért jelentkeztél a műsorba, mit jelentett neked ez az egész?

Az utóbbi időben nehezen ment az ismerkedés mert nagyon lefoglal a lovarda és jött egy lehetőség, amit szerettem volna megragadni ezért is jelentkeztem a műsorban…emellett nyilvánvalóan a reklám is jól jött.

Lehet profitálni egy ilyen műsorból?

Abszolút. Megtörtént, hogy egy család Kaposvárról felutazott azért, mert a két kislány azt mondta, hogy szeretnének látni engem, azt szeretnék, hogy körbevezessem őket ezen a gyönyörű helyen. Ezek nekem mindennél többet érnek, mert olyan aranyos gesztusok, olyan jóleső érzés, hogy megtisztelik a lovardánkat és engem is azzal, hogy meg akarnak ismerni. Nagyon sok vendégünk lett ezáltal.

Visszanézed magad?

Igen. Nagyon jókat röhögök, meg fogom a fejemet, hogy úristen, milyen vicces a tévében látni ezek a szituációkat. De akinek van erre lehetősége, az ne hagyja ki, mert egy életre szóló élmény! Szuper volt belenézni a filmes világba, azóta teljesen más szemmel nézek minden filmet és sorozatot. Nagyon jó embereket ismerhettem meg, mindig is a kapcsolatok a legfontosabbak! Adott egy pluszt az életembe, és nagyon sokat változtam a forgatás alatt és utána is. Egy kicsit közelebb kerültem ahhoz, hogy ki is vagyok én valójában, és mit is szeretnék.

A mostani sorozatban te vagy az egyetlen női gazda, úgyhogy azért nagyon más a helyzeted.

Így is mondhatjuk. Nem egyszerű, hál istennek sokan szeretnek, és sok pozitív visszajelzést kapok. A környezetem mondja, hogy nagyon örülnek neki, és az tetszik nekik a legjobban, hogy tényleg magamat adom, mert a való életben is pont ilyen vagyok. Végigröhögöm a napot, mindenkivel próbálok kedves lenni. A másik visszajelzés, amit kapok, hogy mennyire férfias vagyok. Oké, el van nőiesedve a lovassport, ettől függetlenül ez egy férfias szakma. Még mindig a férfi lovasok dominálnak. A lovardában nehezen mutatom meg a nőiességemet. Amikor százezerszer mondják el egy nap a nevedet, hidd el, hogy a nap végére megutálod! Mindenki tőled várja a megoldást minden problémájára, akkor muszáj odatenned magad, mutatni a magabiztosságot és a határozottságot. Ha én egy nőies nő lennék, nem bíznának bennem! De, amikor a barátaimmal vagyok, nem a lovardában, úgy örülök, hogy kiöltözhetek szépen, és nőként viselkedhetek. De ezt itt nem engedhetem meg magamnak.

Lennél valami más is, nemcsak „Viki gazda”?

Igen. Eddig nagy álmaim voltak a versenyzésről, gyerekként még az olimpiára is ki akartam jutni, de hamar rájöttem, hogy nem fog menni. De két évvel ezelőttig kizárólag a karrieremre koncentráltam. Akkor rájöttem, hogy más is van, nem csak a lovaglás. De ezt még nem árulom el, legyen meglepetés, mire jutottam.

Végezetül, muszáj még kiemelnem, hogy én ezt egyedül nem tudnám csinálni, nem tudnék 100 felé szakadni, ezért is örülök, hogy a családom mellettem áll, és mindenben támogat. Mindenkinek más a szerepe, de mindenki nagyon fontos a családi gazdaságban.

Címlapkép: Getty Images