Vadiúj divatmárkával hódítanák meg Magyarországot: mutatjuk, mi benne az extra

HelloVidék: Talán kezdjük a legelején, honnan ismeritek egymást?

Horváth Anna Borbála (Bori): Művészeti gimnáziumba jártunk Szombathelyen, ott ismerkedtünk meg és lettünk barátnők. Már akkor is nagyon jól dolgoztunk együtt csapatban, ezért is fogalmazódott meg bennünk, hogy szeretnénk valamit közösen alkotni. Érettségi után én négy évre kiköltöztem Ausztriába, Linzben jártam egyetemre, Dóra pedig Budapesten folytatta a tanulmányait. Ebben az időben kevesebbet találkoztunk, nem volt aktuális egy közös projekt. 2021 augusztusában költöztem fel én is Budapestre, és úgy éreztük, elég sok tapasztalatot gyűjtöttünk már külön-külön, úgyhogy itt az ideje belevágni valami újba együtt. Én divat szakon tanultam, ott végeztem a BL képzést, Dóra pedig tervezőgrafikán. Mind a ketten magunkkal hoztuk a saját erősségeinket, és úgy gondoltuk, hogy akkor összerakjuk, amit tudunk. Így született meg ez az ötlet: a BEBI.

Juhász Dorottya (Dóra): Már 2020-ban elkezdtünk rajta dolgozni, mert tudtuk, hogy Bori ’21-ben már Budapesten lesz. Ő akkor, Ausztriából visszaköltözve Sopronban lakott, ahol nekem a szüleim élnek, így gyakrabban tudtunk találkozni.

Nyilvánvaló, hogy a covidhelyzet is nagy szerepet játszott a koncepciónkban, sokan kényszerültek home office-ba, így nagyon megnőtt az igény a kényelmes ruhákra.

Bennünk is így fogalmazódott meg az ötlet: nem nagyon találtunk olyan kényelmes, de egyedi öltözékeket, amiket szívesen viseltünk volna otthon. Innen jött az ötlet, hogy akkor csináljunk meg mi.

Nem riadtatok meg attól, hogy 2020-ban, a világjárvány elején hirtelen minden leállt, nagyon nem lehetett tudni, meddig fog tartani ez az egész?

Dóra: Ijesztő is volt, ugyanakkor pont ez tette lehetővé, hogy el tudjunk indulni, emiatt volt rá időnk, emiatt tudtunk egy helyen lenni és együtt dolgozni. Nyilván gazdaságilag és lelkileg nehéz volt, viszont minden más szempontból ideális.

Bori: Talán az is közrejátszik, hogy a termékpalettát úgy alakítottuk, hogy a covidhelyzettől függetlenül is legyen rá kereslet. Nyilán ez a családi büdzsétől is függ, hiszen tisztában voltunk azzal, hogy sok munkahely megszűnt. De bíztunk abban, hogy így is találunk olyan közönséget, akit megfog ez a koncepció.

Mi a koncepciótok, miben vagytok újszerűek?

Bori: Kényelmes viseletet tervezünk, de a középpontban mindig a minta áll. A mintákat Dóra tervezi, a szabásokon pedig én dolgozom. Minden kollekcióhoz egy mintacsalád tartozik, ami korlátozott darabszámban elérhető és nem kerül utángyártásra. Ezzel is a ruhák egyediségét és különlegességét szeretnénk hangsúlyozni, illetve az új kollekciónál már sorszámozni is fogjuk a darabokat. Minden mintacsalád egy külön koncepcióra épül, jelenleg a papírkivágásos technikára, de a következő teljesen más lesz. Minden egyes kollekcióval egy külön kis világot szeretnénk teremteni, hogy mindenki találhasson valamit, ami megszólítja.

A márkát a divat és a grafika keresztmetszetében helyeztük el, nem egy klasszikus divatmárkaként tekintünk magunkra.

A termékpaletta az adott kollekcióhoz idomul, így a jelenlegi esetében papírtermékeket is terveztünk, vannak printjeink, füzeteink, képeslapjaink és naptárunk is. A következőnél más termékkategóriák is lesznek, ezt a tervek szerint áprilisban hozzuk majd nyilvánosságra. Jelenleg is az új termékeken dolgozunk, gyártás alatt vannak.

Dóra: Együttműködéseket is tervezünk a jövőben, két projekt már folyamatban is van, ezekről nemsokára többet is elárulhatunk majd. Felkeresünk más tervezőket, iparművészeket, vagy ők keresnek fel minket, és közösen létrehozunk egy-egy minikollekciót. Nem muszáj ruhaterméknek lennie, lehet bármilyen dizájntárgy, ami által elérjük az ő közönségüket, ők is a miénket, és kialakul egy aktív kreatív közösség. Ezt később nemzetközi szinten is szeretnénk kivitelezni.

Hogyan látjátok, a covid és a home office hatására mennyit változott a divat?

Bori: Sokan home office-ban dolgoztak vagy online tanultak, és a karantén időszak után nehéz volt ugyanazt a gardróbot elkezdeni viselni, amit előtte. Hiszen az emberek megtapasztalták, hogy milyen jó egész nap kényelmes ruhában lenni. De ez nem zárja ki azt, hogy ez a ruha egyben esztétikus, munkahelyre vagy iskolába illő lehessen.

Próbáltunk egy olyan piaci rést megtalálni, ami még nem melegítő, de már nem is egy munkahelyi ruházat, hanem a kettő között van.

Amit lehet otthon is hordani, de el lehet benne menni egyetemre, kutyát sétáltatni, bevásárolni. A mi szettjeinket lehet önmagukban is hordani, vagy bármivel kombinálni, így egy teljesen másfajta viseletet kaphatunk. A mintáink is kombinálhatóak egymással, erre kimondottam figyeltünk a tervezésnél. A szabásnál pedig a sokoldalúságra és a méretinklúzív sziluettekre törekedtünk.

Dóra: Egyre többen felvállalják azt, hogy igényük van arra, hogy kényelmesen öltözködjenek. A nemzetközi divattrendek is ezt diktálják, a loungewear egy közismert fogalom lett.

A ti célotok tehát nem az, hogy felvegyétek a versenyt a konfekcióval, hanem betölteni egy olyan piaci rést, ami nincs? Mi az a fenntartható divat?

Dóra: Azt tapasztaljuk, hogy a fenntarthatóság sokaknak nagyon fontos szempont a vásárlásnál, főleg itt, Budapesten. A mi esetünkben ez elsősorban a hazai gyártásban és a természetes alapanyagokban valósul meg. Az anyagokat itthon nyomják, itt varratunk, ezzel a magyar textilipart és gazdaságot támogatjuk.

A termékeink minősége garantálja, hogy hosszú életűek lesznek, e miatt azonban más árral is kell dolgoznunk, mint az egy fast fashion márkánál megszokott.

Mi a kevesebb, de jó minőségű termék vásárlására buzdítunk mindenkit. A gyenge minőségű ruhákkal rengeteg szemetet termelünk, óriási az energiapazarlás. Arról nem is beszélve, hogy milyen körülmények között készülnek.

Az egyik legfontosabb célunk, hogy Magyarországon belül tartsuk az összes gyártási folyamatot, amit csak lehetséges.

Ezzel a hazai gyártókat szeretnénk támogatni, főleg a jövőben, amikor már volumenű projektekről lesz szó.

Fontosnak tartjuk azt, hogy az a szaktudás, aminek ők birtokában vannak, ne vesszen ki, ugyanis ez később hiány lesz. Sokan kihelyezik távol-keleti országokba a gyártást, de ezzel csak azt érik el, hogy a szakemberek elesnek a munkájuktól, és elvállalnak olyat, amihez semmi közük sincs.

Bori: Célunk ezt valamilyen szinten megakadályozni, egyelőre a mi kis méreteinkben. A hazai textil- és divatipart fel kell lendíteni, ez nem kérdés, mert ebben van potenciál. Ahogy tovább növekszik az igény arra, hogy hazai terméket vásároljunk, onnantól kezdve ezekre a gyártókra nagy szükség lesz. Meg kell, hogy maradjanak az eszközeik annak érdekében, hogy újra munkába tudjanak állni. Igyekszünk ezeket az embereket felkeresni, főleg vidéken, ugyanis ott még rosszabb a helyzet. Ez azonban nem egyszerű, ugyanis ezeket a vállalkozásokat nem lehet az interneten keresztül megtalálni.

Mennyi kezdőtőke kellett az elinduláshoz? Mi kell még ahhoz, hogy az ember merjen belevágni?

Dóra: Nagy segítség volt, hogy a szüleim vállalkozók. Jelenleg több mint 10 éve nyomdai kivitelezéssel foglalkoznak, egész gyermekkoromban ezt láttam. Túlzás lenne tapasztalatnak nevezni, de nagy hatással volt rám, valamint elleshettem sok jó példát arra, hogy mitől jó egy vállalkozás. Nem biztos, hogy enélkül bele mertem volna vágni. Nagyon sok tanácsot is kaptunk tőlük, ezenkívül a legtöbb időnk arra ment el, hogy gyártókat találjunk.

Bori: Árajánlatokat és anyagmintákat kértünk be, ezeket összehasonlítottuk, de mielőtt bármilyen nagyobb lépést megtettünk volna, utánajártunk annak, hogy ez rövid és hosszú távon mennyire lesz kifizetődő. Csináltunk üzleti tervet, felmértük a költségeket. A kezdeti terveinken nagyon sokat kellett változtatni, de jó tapasztalatszerzés volt.

Mennyi idő volt, amíg realizálódott az egész, és elkezdhettétek?

Bori: 2021 nyarán kezdtük el a gyártást és novemberben jött ki az első kollekció. Akkor készültünk el a weboldallal is. November 1-jétől mondhatjuk azt, hogy működik ez a vállalkozás.

Közben, ha jól tudom, mind a ketten csináltok mást is.

Dóra: Én májusban végeztem a METU-n tervezőgrafika szakon, akkor a diplomamunkámat csináltam emellett. Ezen kívül szabadúszó illusztrátorként és grafikusként dolgozom.

Bori: Én pedig egy bécsi divatmárkánál dolgozom marketingesként, és szeptemberben kezdtem el a MOME-n a design- és művészetmenedzsment mesterképzést.

Mik voltak az első tapasztalatok, milyen visszajelzéseket kaptatok?

Bori: Mielőtt elindultunk, igyekeztünk kapcsolatokat építeni, és ezeken keresztül kaptunk megkereséseket és megrendeléseket is. Marketing oldalról azonban erősen meg kellett támogatnunk a márkát a legelején, és még most is. Karácsony előtt lehetőségünk volt részt venni két dizájnvásáron is Budapesten, ahol olyan tervezők mellett kaptunk helyet, akik már évek óta jelen vannak ebben a szférában. A vásároknak és a marketingnek köszönhetően sok embert el tudtunk érni a Karácsony előtti időszakban. Azt saját tapasztalatból is mondhatjuk, hogy kapcsolatok nélkül elindítani egy márkát lehetetlen. Fontos, hogy legyenek olyan fix pontok, amikre lehet építkezni.

Ezek meglévő kapcsolatok voltak, vagy ebben az egy évben kellett megtalálnotok?

Bori: Nekem elsősorban a felköltözés után volt rá lehetőségem. Azelőtt Ausztriában igyekeztem elhelyezkedni és kapcsolatokat építeni. Amikor hazaköltöztem, a nulláról kellett ezt elkezdenem, de sokat segített, hogy az egyetemen egy jó közösségbe kerültem, ahol kiemelkedően fontos a netwörkölés.

Dóra: Én már 5. éve élek Budapesten. Egyébként az egyetem nagyon hasznos volt, csak sajnos az egészet kettévágta a covid. Az utolsó másfél évben nem találkoztunk senkivel. De az a tapasztalatunk, hogy ha már egy-egy embert ismersz, ez exponenciálisan növekszik, egyre több mindenki jön be a képbe.

Bori: Még a legelején elég alapos piackutatást végeztünk, felmértük, hogy a magyar divatpiacon mi érhető el. Budapesten végigjártuk az összes hazai designer boltot, megnéztük, hogy a márkák mit kínálnak, milyen áron, milyen alapanyagból. A kutatás során nagyon sok név felmerült, akiket utána elkezdtünk követni Instagramon, Facebookon, ez is része volt a kapcsolatépítésnek. Ez abban a fázisban volt, amikor még gyerekcipőben járt a koncepció. Nagyon sok múlik azon, hogy a legelején milyen képet festesz magadról, hogy vagy jelen az online platformjaidon.

Nem volt, aki le akart beszélni benneteket erről?

Dóra: Arra számítottunk, hogy nagyon sokan le akarnak majd beszélni minket. De képzeld el, hogy senki. Meg is lepődtünk, hogy még az idősebb korosztály is, akik talán annyira még nincsenek tisztában a fenntartható divat fogalmával, nyitottak voltak erre. Bízunk benne, hogy sikerült valami újat létrehoznunk, ami nem egy sokadik divatmárka. Jó alap volt, hogy a legtöbb szükséges dolgot mi ketten bele tudjuk rakni a vállalkozásba A tapasztalatot, szakmai háttértudást, lelkesedést.

Kézenfekvő kérdés lehet, van erre itthon fizetőképes kereslet. Ráadásul az elmúlt hónapokban őrült módon elszálltak az árak is.

Bori: Az elején meghatároztuk a célközönségünket, és a dizájnvásárok alkalmával láttuk, hogy nagyon sok embert érdekel a hazai divat és a tervezői darabok. Megbizonyosodtunk arról, hogy van erre kereslet, csak ezeket az embereket el kell érnünk. Már csak azért sem tudjuk vagy akarjuk felvenni a versenyt a fast fashion-nel, mert az alapanyagárak iszonyatos sebességgel emelkednek. Ezt nem lehet úgy kivitelezni, hogy a termék árát ne emeljük. Pár évvel ezelőtt biztos, hogy nagyobb százalékban tartalmaztak természetes anyagokat a tömeggyártott ruhatermékek is, mint most. Az áruk nem emelkedett jelentősen, viszont a minőségük nagyon sokat romlott. Ha belegondolunk abba, hogy ezeknél a gyártóknál a fizetések sem emelkedtek az elmúlt években, az tragikus. Az áremelés elkerülhetetlen.

Nagyon sokan feleslegesnek tartják, hogy a fiatalok a művészettel foglalkozzanak, azt mondják a tehetséges gyerekeknek, hogy abból nem lehet majd megélni. Ti ezt hogyan látjátok? Érdemes ma Magyarországon művészeti pályát választani?

Dóra: Az biztos, hogy nagyon határozottnak kell lenni. AZ önmenedzsment a legfontosabb, anélkül lehetetlen érvényesülni. Meg kell találni, hogy mi az a terület, ahol tudod kamatoztatni a kreativitásodat. Hallgatni kell másokra, tanácsot kérni és kicsit alkalmazkodni. Az nagyon nehezen működik, hogy valaki csak alkot a nagyvilágba, és sikeres lesz. Például a grafika esetében is specializálódni kell. Olyan nincs, hogy mindent csinálok, mert mindenben senki sem jó.

Kell egy szűk terület, amiben jó az ember ( és van rá kereslet), és azt kell fejleszteni.

Bori: Szerintem nagyon fontos, hogy az adott szakterületen szerezzünk munkatapasztalatot. Engem például ez döbbentett rá arra, hogy a divaton belül elsősorban a menedzsment érdekel. Szerintem ez sokakat rávezethet egy útra, és segít céltudatosan elindulni. Az biztos, hogy kell egy jó alap, mint nekem a divat, Dórának pedig a grafika, és ebből lehet építkezni.

Mennyire sikerül megtalálni ma a helyét egy fiatalnak kreatív végzettséggel?

Dóra: Abszolút van lehetőség, csak fel kell térképezni azt, hogy mire van igény, és te mit szeretsz csinálni. Általában két jellemző út van, vagy elmész egy stúdióba dolgozni, vagy szabadúszóként próbálod ki magad. Egy stúdiónál dolgozni viszonylag egyszerűbb, magától értetődőbb, szabadúszóként nagyon sok buktató várhat.

Amit viszont az iskolában egyáltalán nem tanítanak, az az önmenedzsment. Nagyon nagy hiányossága ez a középiskolai és az egyetemi oktatásnak is.

Ennek az is része, hogy már az elejétől fogva figyelni kell arra, hogy mi az értéke a munkádnak. Sokan hajlamosak arra, hogy az elején szívességalapon dolgoznak, ez azonban elhúzódhat. Van is a kreatív szférában egy olyan általános dolog, hogy fiatal vagy, szeretsz rajzolni, akkor tervezz meg nekem egy logót vagy az arculatomat, hiszen ez egy hobbi és szereted csinálni. Ebből nagyon sokan viccet csinálnak, pedig valakinek ez a megélhetés. Ha valaki évekig ingyen dolgozik a barátainak, meg a barátai barátainak, később nagyon nehéz lesz kitalálni, hogy mi az az ár, amit kér a munkájáért.

Nagyon sokszor megkaptam én is, hogy de hát te ezt szereted csinálni, nem? Persze, nagyon szeretem, de nekem is 24 óra egy nap. Nekem is fizetni kell a számláimat. Ez egy nehéz ügy. Az emberek nem gondolnak bele abba, hogy lehet, hogy megcsinálok egy munkát egy-két nap/hét alatt, és elkérek érte egy bizonyos összeget, de amit nem látnak az az, hogy ahhoz, hogy ennyi idő alatt meg tudjam csinálni, az több mint 10 év munkájának eredménye. Mindenesetre, ha valaki a kreatív munkában látja a jövőjét, nem érdemes, olyan alapon mást választani, amivel valaki szerint jobban keres majd, hiszen az alkotás öröme mindig egy hiány lesz a számára. Inkább abban fejlessze magát, amit szeret.

Címlapkép: Juhász Dorottya, cikkben szereplő fotók: Mikóczi Barbara