Nem örülnek a termesztők: borzasztó szezont zárt az akácméz

A portál szerint szomorkodnak a gazdák, mivel nem zárnak fényes évet az akácméz terén. Idén, az átlaghoz képest alig a felét sikerült teljesíteni a mézmennyiségnek. A szakemberek szerint ez a hazai igényeket fedezi, de importra már egyáltalán nem jut - pedig ez a legfőbb terméke a magyar méhészeknek.

Az akácvirágzás alatti hűvös, szeles, csapadékos időben Szekszárd környékén csak egyetlen nap volt – május 18-a –, amikor reggeltől estig tudtak dolgozni a méhek

- mondta Nagyernyei Attila szekszárdi méhész, aki a megyei egyesület elnöke is. Ennek fejében eredményes napnak könyvelték el azt is, ha a méhek olykor ki tudtak repülni pár órára a kaptárból. A pergetés sem zárult jó eredményekkel, mivel egy átlagos évben akár huszonöt kiló körül mozog a mézmennyiség, addig idén a tíz kilót sem érte el.

A méhészek szerint ennek az időjárás volt az oka. Pont azokon a napokon volt a legcsapadékosabb, leghidegebb az idő, amikor az akác virágzott. Az akácnak napsütésre, huszonöt fok körüli időre van szüksége, hogy virágba boruljon, ez idén kimaradt. Vannak méhészek az országban, akik idén nem tudtak akácmézet pergetni. De nem csak a kevés termés okoz gondot, hanem a szinte folyamatos rajzások is, melyeknek még nincs vége, ezt pedig egy méhész sem kedveli.

Sajnos egyre több méhész kényszerül felszámolni a tevékenységét. Ez már a sokadik olyan szezon, ami nem hoz annyi nyereséget, hogy a kiesett éveket is pótolja. A rajzás főleg ott jellemző – bár idén még a nagyon gondos ellenőrzésnél is előfordult – ahol nem értek rá naponta ránézni a kaptárakra. Igaz volt olyan raj is – én magam láttam –, mely szakadó esőben repült ki a kaptárból

- mondta Nagyernyei Attila. Kiemelte azt is, hogy vannak méhészek az országban, akik idén nem tudtak akácmézet pergetni. Nem csak a kevés termés okoz gondot, hanem a szinte folyamatos rajzások is, melyeknek még nincs vége, ezt pedig egy méhész sem kedveli. Ebben az évben azért volt nagyobb rajzás, mert a csapadékos időben be voltak zárva a kaptárba a méhek, ahol bölcsőt építettek, és ahogy jobb lett az idő, ahelyett, hogy mézet gyűjtöttek volna, egyszerűen kirepültek rajokban. Ez sokszor nagy kárt okozott a méhészeknek, mert sokan jártak úgy, hogy a végén se méhük, se mézük nem marad.