25 év alatt épített nemzetközi divatmárkát a pécsi tervező: így csinálta

HelloVidék: Mit jelent számodra a divattervezés?

Klotz Edit: Nem csak munka, hanem kikapcsolódás, öröm, hobbi és hivatás is egyben, mert mindig itt van velem és benne van a lelkem. Nem túlzás azt állítani, hogy ez az egész életem a család mellett. Amikor egy-egy ruhát tervezek, akkor belegondolok annak a helyzetébe, aki viselni fogja, de felteszem azt a kérdést, hogy én magam szívesen viselném-e vagy sem. Akár esküvői ruhát, akár alkalmi ruhákat vagy hétköznapi viseleteket tervezek, minden darabba beleadok egy kicsit magamból.

Hogyan születik meg a „tökéletes kollekció”?

Amikor új kollekciót tervezek, akkor abszurd módon a sok év tapasztalata kissé korlátozza a szárnyaimat, mert nagyon fontos szempont az, hogy a termék mindig eladható legyen. Ilyenkor a szemem előtt látom azokat a hölgyeket, akik nap mint nap betérnek hozzánk. Látom az arcukat, az alakjukat és ismerem a kéréseiket. Ezek fontos alapokat jelentenek, és csak ezután csempészem bele a kollekcióba az új trendeket. Azt látom, hogy a nők elég szolidan öltözködnek, ezért nagyon nehéz újdonságokat belevinni. A legnagyobb kereset manapság a praktikus, kényelmes, nem gyűrődő ruhákra van, amiket a vevőim többször fel tudnak venni, és lehetőleg többfajta öltözéket lehet belőle összeállítani.

Miért fogtál bele annak idején?

Az 1990-es évek elején magyar divattervező olyan ritkának számított, mint a fehér holló. Leginkább a ruhakészítés ragadott meg, mint egy olyan, kreatív munka, ami során elindulunk egy sík anyagból, és a formák, ötletek alapján lesz belőle valami nagyon különleges és egyedi. Már több mint húsz éve tudtam, hogy a divattervezéssel szeretnék igazán foglalkozni, amikor a karrieremre gondoltam. Egyrészt szerencsés vagyok, mert a nagymamámtól és a keresztanyámtól kitűnő kézügyességet örököltem, akik mindketten női szabóként dolgoztak. Már kislányként rengeteg időt töltöttem el náluk. Varrtam, ismerkedtem az anyagokkal és a szakmával. A legelső pillanattól kezdve beleszerettem. Hihetetlenül jó érzés, amikor átadhatom az elkészült ruhadarabot. Fantasztikus, amikor látom mások örömét.

Egy vállalkozás beindítása mindig rengeteg befektetett pénzzel, energiával és idővel jár. Te ezt hogy élted meg?

Nagyon fiatal voltam még, amikor kitaláltam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. A megfelelő iskolák és képzések azonban soha nem elegendőek. Valahogy el kell indulni, amihez nem elég a szakértelem, hanem tőkére, kezdő támogatásra és óriási bizalomra van szükség. Nekem az a szerencsés helyzet jutott, hogy édesanyám lett a legnagyobb támogatóm, aki megvásárolta az első varrógépeimet. Kibéreltünk egy kertvárosi lakótelepi biciklitárolót, onnan indult minden. Édesanyám addig támogatott és segített, amíg önállóan meg nem álltam a helyem. Én magam termeltem ki a rezsidíjat, a bérleti díj és a befizetendő járulék összegét, ami eleinte apránként, de növekedett.

Mennyi idő után jött először az igazi siker?

Egészen pontosan emlékszem arra a napra. Még a biciklitárolóban dolgoztam és már kettő éve láttak el olyan apró, kisebb megbízásokkal, mint a cipzárbevarrás, nadrág szárának felvarrása és hasonlók. Egy közeli ismerősöm közben az esküvőjét tervezte, és hatalmas bizalmat szavazott nekem. Biztos volt benne, hogy meg tudom varrni a cseppet sem szokványos esküvői ruháját. Akkoriban a klasszikus vonalak számítottak divatosnak, ő pedig egy elöl rövidebb, hátul hosszabb fazonra vágyott. Elvállaltam a munkát, miközben annyira izgultam, hogy éjszakánként még aludni sem tudtam tőle. Szerettem volna megtervezni és megvarrni neki az álomruháját. Amikor elkészült, pont olyan lett, mint amilyenre a menyasszony vágyott és jól is érezte magát benne. Annyira különleges és egyedi ruhát viselt, hogy sokan megkérdezték tőle, hogy hol vásárolta. Ettől kezdve már minden sínre került: egyre többen rendeltek tőlem és én szívesen teljesítettem a kívánságaikat.

A mai nehézkes gazdasági környezetben hogyan tudsz egyedi maradni, miközben kiszolgálod az aktuális trendeket?

Magyar tervezőként megvannak a sajátos jegyeim és azok az apró technológiai megoldásaim, amitől exkluzív és különleges lesz egy ruha. Én elsősorban nem az aktuális trendeket, hanem a vevőim igényeit igyekszem a legjobb tudásom szerint kiszolgálni. Azt tapasztalom, hogy mi magyarok mindig úgymond le vagyunk egy kicsit maradva, mert ami megjelenik a divat világában, azt nálunk körülbelül két évvel később fogják keresni az üzletekben. Ezért is olyan fontos, hogy mindig valamit ki kell találni és újat adni.

Mennyire nehéz fenntartani egy ilyen kreatív vállalkozást?

Ez a vállalkozás a családom mellett az életem és a szerelmem, de eleinte nagy kérdést jelentett, hogy hogyan tudom úgy fenntartani, hogy ebből meg is lehessen élni. Szerencsémre a családom másik fele és a támogató férjem mindig vállalkozóként dolgozott, így hoztam magammal egy kis „vállalkozói vénát”. Aztán ezt összegyúrtam a kreativitásommal. Az elmúlt több mint húsz év alatt soha nem dolgoztam mással, mint minőségi anyagokkal. A terveimet a legnagyobb gondossággal és odafigyeléssel készítem el, és a ruhák szeretettel, aprólékos kézimunkával nyerik el a végső formájukat. Ragaszkodom ehhez.

Milyen sikerekre vagy ma legbüszkébb?

Nagyon büszke vagyok az egész múltamra, ahogy a biciklitárolóból indulva egy ilyen szép szalonná nőtte ki magát a vállalkozásom. Több mint tíz éve ugyanazokkal a munkatársakkal dolgozom. Olyanok vagyunk, mint egy kis család, talán ezért is hatékony és sikeres a vállalkozás.

Mit tartasz a legnagyobb értéknek ma a vállalkozásodban?

Hitelesség, megbízhatóság, pontosság, gazdasági korrektség, minőség. Alapvető fontosságú, hogy a vevő nem léphet ki úgy az ajtón, hogy nem elégedett.

Fotó: Jeki Gabriella