Kiadták a vészjelzést: ha így megy tovább, újabb magyar sikerágazat dőlhet be

Steiner Petra   
  Megosztom
Kiadták a vészjelzést: ha így megy tovább, újabb magyar sikerágazat dőlhet be

Éljünk városban vagy vidéken, településformától függetlenül észlelhető, hogy az utóbbi években egyre kevesebb méhet látni a virágzó növényeken. Noha a vadon élő egyedek száma csökkendő tendenciát mutat, továbbra is méznagyhatalomnak számítunk, ám a méhészek helyzete már koránt sem olyan fényes, mint egykor. Az ágazat nehézségeiről, valamint a magyarországi és nemzetközi piacról kérdezte a HelloVidék a méhészeti egyesületeket.

Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) elnöke, Bross Péter megerősítette, hogy a vadbeporzó egyedek, így a magányos méhek, poszméhek száma valóban csökken, ezért látni évről évre egyre kevesebbet belőlük a városi parkokban, virágágyások közelében. Ezzel szemben a mézelő méhek, akiknek családszáma az őszi felmérés szerint 1 millió 200 ezerre tehető, egy mesterségesen fenntartott populáció, nekik köszönhető a hazai méztermés mennyisége. A környezeti adottságok fokozatos romlása következtében, amely eredeztethető a szintetikus növényvédelemből, klímaváltozásból és globalizmusból, valamint a behurcolt parazitákból, a vadméhcsaládok jelenléte az erdőben már a múlté, világviszonylatban jellemző, hogy egy éven belül elpusztulnak, éppen ezért ma már a beporzás 99%-át a mézelő méhek végzik.

A tendencia érezhető: Nyugat-Európában, Franciaországban az elmúlt 30 évben megharmadolódott a méhcsaládok száma, az Egyesült Államokban megnegyedelődött. Mivel csökken a vadbeporzók és gazdasági okból a mézelő méhek száma is, egyszerűen a megporzást igénylő kultúrák gazdái, azok a növénytermesztők, akik olyan növényeket termesztenek, amihez nélkülözhetetlen a méhmegporzás, kérik a méhészeket, hogy menjenek oda, így alakult ki az úgynevezett bérmegporzás

– emelt ki egy példát a változó körülményekhez való alkalmazkodásra Bross Péter.

A negatív tendencia ellenére Magyarország továbbra is méznagyhatalomnak számít, mert 20 ezer méhész 93 ezer négyzetkilométernyi területén 1 millió 200 ezer családot tart, ami négyzetméterenként 13 családot jelent, akik éves szinten 30 ezer tonna mézet termelnek. Ehhez képest a nálunk majdnem 6-szor akkora Franciaország éves mennyisége mindössze 10 ezer, és a 105,5-szer akkora USA mindössze 70-80 ezret termel, így a magyar mennyiség kiugróan jónak számít. Az adatot Bross Péter némiképp árnyalta azzal, hogy a korábban még nagy népszerűségnek örvendő, magas minőségű magyar méz elért arra a szintre, hogy már közel sem olyan keresett.

Ma a piacon az olcsó mézek keresettek, nem pedig a jók. Tehát előnyben részesítik az árat a nagy nyugat-európai mézkereskedők, a minőség pedig visszaszorult, nem olyan fontos

– mondta az OMME elnöke.

Ugyanígy évtizedek óta tendenciózusan létező jelenség volt, hogy az exportált magyar mézet sok ország a saját termékének feljavítására használta, de Bross Péter ennek kapcsán megjegyezte, hogy míg 20 évvel ezelőtt fele-fele arányban keverték ezeket, mára gyakorlatilag már alig tudják eladni az itthon megtermelt cikkeket, értendő ez ugyanúgy a mézre, propoliszra és a méhpempőre is. Nyugat-Európában fokozatosan hozzászoktatták a lakosságot a silányabb minőséghez nemcsak a méz, hanem egyéb élelmiszerek tekintetében is, ezért az egyszerű fogyasztó már észre sem veszi, hogy egy terméknek időközben változott az íze. Azonban mindenkit megnyugtatására szolgál az a tény, hogy a magyar boltok polcain egyelőre még a hazai termékek sorakoznak, bár igaz, hogy mivel a mézfogyasztási rangsorban igencsak a lista végén szerepelünk, az itthon megtermelt mennyiség kétharmadát így is exportáljuk.

Az idei évben bombaként robbant a hír a médiában, hogy a tavalyi trendet követő méhelhullásnak és a kedvezőtlen időjárási körülményeknek köszönhetően az idei évben a szokott éves akácméz mennyiség mindössze 50%-át érték el. Bross Péter ennek kapcsán viszont hangsúlyozta, hogy a kiesés a vásárlók számára nem lesz érzékelhető, mert a megmaradt 2018-as évi terméssel a gyatra mennyiségű idei méz is bőven elegendő arra, hogy fedezze a magyarok igényeit és még külföldre is jusson belőle.

A kiesés leginkább a magyar méhészeket érinti, mivel az akácmézet a világpiacon kétszeres áron értékesítik a többi mézfajtával szemben, viszont mindez az uniós piacra nem lesz hatással, mivel az EU-s 500 ezer tonnából 6-7 ezer tonnányi kiesés nem okoz zavart a nemzetközi piacon. A többi mézből, így például hársból, napraforgóból és vegyes virágból az idei termés átlagosnak mondható.

Az OMME elnöke hangsúlyozta, Magyarország az évről évre nehezebb körülmények miatt jelenleg még mindig azon a szinten áll, hogyha nehezen is, de megéri méhészkedni, viszont az utóbbi 5 évben az egyesületbe be- és kilépők számát tekintve már most is 10%-os csökkenést tapasztalnak. A negatív tendencia oka, hogy a méz értékesítési ára 10 éve nem változott, de 10 év alatt a méhészek bére a sokszorosára emelkedett. Bross Péter szerint a fiatalok látják, hogy egy szakma kitanulásával sokkal több pénzt fognak keresni és sokkal jobban boldogulnak majd az életben, mintha a szülők szakmáját vinnék tovább, éppen ezért az utóbbi öt évben nem igazán van fiatal, aki belevágna a méhészkedésbe.

Ha a tendencia így folytatódik, akkor nem lesz utánpótlás. Most még vannak 30-40 éves méhészek, de tudunk olyan nagy méhészetekről, akik igyekeznek megszabadulni az állományuktól, eszközeiktől, és otthagyják a szakmát

– festett még borúsabb képet a méhészek helyzetéről az OMME elnöke.

A Nemzeti Népegészségügyi Központ munkatársa, Dr. Zöldi Viktor egy márciusi konferencián beszélt arról, hogy 2020-tól várhatóan megszűnik a légi szúnyoggyérítés Magyarországon, mert addigra betiltják a most összes használatban lévő légi imágóirtásra engedélyezett szert. A szakemberek már korábban felhívták a figyelmet arra, hogy ezek a szintetikus anyagok nem szelektívek a természetes populációra, vagyis a szúnyoglárvákon kívül ugyanúgy károsak a természetben vadon élő méhcsaládokra is. Jelen állás szerint, ha 2020-ig nem engedélyeznek újabb gyérítésre alkalmas szert hazánkban, kénytelenek lesznek áttérni a földi irtásra, amellyel így már célzottan tudják kordában tartani a szúnyogok számát.

Bross Péter a HelloVidék kérdésére elárulta, bár a kevesebb kémiai készítmény használata valóban pozitív hatással lehet a vadon élő beporzók egyedszámára, azonban mindez a méhészek számára nem lesz érzékelhető, számukra sokkal nagyobb gondot okoznak a nagyüzemi mezőgazdaságban alkalmazott növényvédelmi eljárások. Az évről évre jelentkező bevételkieséseket a méhészek által igénybe vehető pályázati források némiképp orvosolni tudják, de az OMME elnöke a téma kapcsán egy sokkal fontosabb tényre hívta fel a figyelmet.

Akkor már óriási baj van a környezettünkkel, a bolygóval, ha mi, méhészek csak az állami támogatással maradhatunk életben. Nem a támogatásokért dolgozunk, lobbizunk, hanem azért, hogy élhető bolygón tarthassuk a méheket. Ezt kell mindenkinek megértenie, hogy a méh a fenntartható mezőgazdaság jelképe. Számunkra sokkal fontosabb az, hogy tiszta környezetben éljünk, és hogy a hatalmas kézi munkával megtermelt méz korrekt áron, tisztességes verseny mellett kerülhessen értékesítésre a világpiacon

– fejtette ki az egyesület egybehangzó véleményét a téma kapcsán Bross Péter.

Érzékelhető tehát, hogy a probléma nemcsak hazánkban tapasztalható, hanem globális méreteket öltve érinti a Föld valamennyi lakóját függetlenül attól, hogy érintett-e valamilyen módon a szakmában. Bár a jelen nem túl rózsás, a tendencia pedig minden túlzás nélkül szörnyű, a helyzet koránt sem reménytelen, bármennyire is negatív képet festenek a puszta számok.

Változtatni kell, mert egyébként sokkal több problémája lesz az emberiségnek, ha eltűnnek a méhek, mint azt jelenleg gondolnánk. Mi, méhészek nagyon fontosnak tartjuk a társadalmi szerepvállalást, de kevesen vagyunk. Az Európai Unióban mindössze 500 ezren tartanak méhet, és így mi nem vagyunk olyan lobbierővel, mint maga a társadalom. A fiatalok abszolút átlátják már a helyzetet, hogy a klímaváltozás és műanyagok felhasználását illetően is csak együtt, társadalmi nyomással lehet változást elérni, amíg ez bekövetkezik, addig pedig túl kell élnünk ezt a nehéz időszakot

– zárta gondolatait egy pozitív jövőképpel Bross Péter elnök.

Boldogok a méhészek a Dél-Alföldön?

A HelloVidék kíváncsi volt, hogy az országszerte jelentkező negatív időjárási hatásokból és egyéb hátráltató tényezőkből mennyit érzékelnek területi szinten, ezért három dél-alföldi szervezetet kérdezett a térség nehézségei kapcsán. A Bács-Kiskun megyei OMME Kalocsai Szervezet elnöke, Papp Zoltán az aszályt hirtelen felváltó esős időszakra hívta fel a figyelmet, ami miatt a méhek mindössze két-három napig tudtak gyűjteni az akkor virágzó akácról, ami mellett a repce is párhuzamosan virágzott, így végeredményben a megtermelt akácméz sem lett tiszta. Éppen ezért sok család a kis mennyiséget ki sem pergette, hanem egyszerűen felélték a mézet, nem lett volna érdemes értékesíteni. Bár a napraforgó az előbb említett fajtához képest jobban sikerült, az időjárás ennek sem kedvezett igazán, úgyhogy ebből is csak egy jó közepes termésnek felel meg az idei.

A kalocsai szervezet elnöke úgy fogalmazott, hogy a méhészet egy igazi szerencsejáték, mert a méhészek szakértelme csak egy összetevője a sikernek, ezen kívül viszont még számos tényező, így az időjárás, a méhcsaládok erőssége, a terület méhészeti leterheltsége és a rosszul alkalmazott növényvédelmi eljárások is beleszámítanak a végeredménybe. Mindezt csak tetézi a tavalyi évben rekordmagas méhelhullások száma, ami az idei évben mérsékelten érintette a térséget. Papp Zoltán is megerősítette, hogy sok méhész vívódik a megélhetéssel, mert a munka nem lesz kevesebb, viszont a bevétel nem igazán hozza a várt szintet, így ő is érzékeli csökkenő számukat.

Aki már régóta méhészkedik és szívvel-lélekkel csinálja, megszokta ezt az életformát és nem igazán szeretne megválni a méheitől, bízik a jövőben, hogy majd hátha a következő év jobb lesz. Tudok olyan méhészről, aki már feladta és olyanról is, aki nem bírta tovább főállású méhészként, el kellett mennie valahová dolgozni és már csak mellékállásban, kevesebb családszámmal folytatja. Az interneten a napokban pont megnéztem, rengeteg "sürgősen eladó" komplett méhészetet lehet találni, látszik, hogy sokan abbahagyják

– részletezte a területi elnök.

Az OMME Kalocsai Szervezet képviselője a támogatásokkal kapcsolatban kijelentette, hogy bár tudja, hogy több pályázattal támogatják a szakma tagjait, ő maga még sosem élt ilyen lehetőséggel, és hangsúlyozta, nem is ezek mértékét kell csökkenteni vagy növelni.

Bárkivel beszélgetek és megtudja, hogy méhészkedek, rögtön mondja, hogy milyen jó nekünk, mennyi támogatást kapunk. Természetesen ebben az ágazatban is vannak támogatások, olyanok is, amelyeket a kezdők is igénybe tudnak venni, de véleményem szerint ennek mindig van ára. Egy kezdő méhész esetében fontosabbnak tartanám a gyakorlati tudást és tapasztalatokat, mint egy szépen csillogó, új autót. Sokszor a pénz helyett nagyobb segítséget jelentene, ha lennének méhlegelőink, és kevesebb vegyszer kerülne a levegőbe és a földbe, de szerencsére már sok jó kezdeményezésről hallani. Az biztos, hogy a jövőben fel kell készülnünk a nehézségekre és a szeszélyes időjárási helyzetekre, ennek ellenére természetesen, mint mindig, továbbra is bízunk egy, a méheink számára szebb jövőben

– mondta bizakodva Papp Zoltán elnök.

Az országi délkeleti csücskében, Békésben is érzik az évek óta fokozó nehézségeket, így a lelkes kezdők mellett már ott is megkezdődött a több évtizede méhészkedő szakemberek pályaelhagyása. „Térségünkben a megtermelt méz mennyisége 1/3-a az elmúlt évek átlagának. Azt hozzá kell tennem, hogy az elmúlt évek átlaga is sokkal kevesebb, mint a 2000-es vagy azelőtti évek átlaga. A helyzetet tovább súlyosbítja a nagyon alacsony felvásárlási ár: 2010-ben a vegyes méz felvásárlási ára 600 forint volt, azután 2013-ig emelkedett, akkor 980 forint volt, azóta pedig folyamatosan esik, jelenleg 580 forint. – beszélt a lesújtó számadatokról a Dévaványai Akácvirág Egyesület elnöke, Hajdu Ignác.

A méhészmester elmondta, hogy míg 2010 környékén a szakma egy jövedelmező foglalkozásnak volt tekinthető, sokan látták benne a jövedelemkiegészítés és a megélhetés lehetőségét, a most tapasztalt létszámcsökkenés is igazolja, hogy az igénybe vehető támogatások sem tudják enyhíteni a méhészekre háruló terheket.

A méhészeknek nyújtott támogatások nevetségesen kevesek, például a most igényelhető méh egészségügyi támogatás összege 500 forint méhcsaládonként. Térségtől függően 20-40kg a mézkiesés méhcsaládonként, ezen 500 forint nem sokat enyhít” – érzékeltette az elszenvedett kár és az arra kapott kárpótlás mértékét Hajdu Ignác. Mindemellett a dévaványai méhészmester hangsúlyozta, méhészként nem a támogatásokból szeretnének megélni, hanem a korábban aranyat érő munkájuk gyümölcséből, de az eddig tapasztaltak nem szolgáltatnak okot az optimizmusra.

A jövőt tekintve nem vagyok bizakodó, a méhészeti ágazat 2013-tól egy gödörbe megy lefele, és még nem ért az aljára

– zárta gondolatait Hajdu Ignác.

A Csongrád megyei OMME Kistelek és Környéke Méhészeti Egyesület elnöke is ötven százalékos visszaesésről beszélt az idei méztermésre vonatkozóan az akác, repce és napraforgó tekintetében, amit a hideg, esős időjárás mellett a méhek vontatott fejlődése okozott. A tavasszal országosan megjelenő nosema fertőzöttség és a mezőgazdasági vegyszeres kezelések szintén hátráltatják a méhek fejlődését, illetve a téli időszak 30% körüli méhelhullást idézett elő a térségben.

A méhészet mondhatni zuhanó ágban van, tömegesen hagynak fel teljesen a szakmával, ezek között kb. fele főállású méhész, a másik fele hobbi méhész. Így nyomott áron tele van a piac eladó méhekkel, eszközökkel

– hívta fel a figyelmet Jakab József elnök a szakmát érintő vészjósló jelekre.

A csongrádi méhészeti egyesület képviselője továbbá azt is elmondta, hogy a méhészek más mezőgazdasági szektorban dolgozókhoz képest irreálisan kevés támogatást kapnak, például a nyúlós költésrothadásra, mint legsúlyosabb méhbetegségre, amely a méhekre végzetes következményekkel jár, van állami kárpótlás, ami végső soron mégis csak több a semminél, így ezt is meg kell becsülni. Látván az elmúlt évek lesújtó eredményeit, Jakab József sem szolgált sok bizakodásra okot adó jóslattal a jövőre nézve:

A méhészetben 4-5 évig mindenki szerint szinte biztos, hogy nem lesz javulás sem a felvásárlási árakban, sem a permetezési, vegyszerezési tendenciában a mezőgazdaságban. Így a méhészet gazdaságossága évről évre csökken, a munka mennyisége és a rizikófaktor pedig csak növekszik.

Nem akarsz lemaradni a magyar vidék legfontosabb híreiről? Kövess minket Facebook-on is. Kattints ide a feliratkozáshoz!
  Megosztom

hellovidek

méz

méhészet

gazdákodás

méhész

omme

országos magyar méhészeti egyesület