Simán megúszhatják a koronavírust az önellátó közösségek: így védekeznek a Krisna-völgyben

Jeki Gabriella   
  Megosztom
Simán megúszhatják a koronavírust az önellátó közösségek: így védekeznek a Krisna-völgyben

Önkéntes házi karanténba vonultak a somogyvámosi Krisna-völgy lakói. Ahogy fogalmaztak, „olyan most az életük, mint a parlagon hagyott föld, ami látszólag kiesik a termelésből annak érdekében, hogy frissüljön és bizonyos idő elteltével sokkal bővebben teremjen”. A javarészt önellátó közösség egyfajta „lelki elvonulásként” tekint a kialakult járványügyi helyzetre, de közben teljesen át kellett szervezniük a helyi életrendet és a napi működést, számolva az esetleges gazdasági és társadalmi hátrányokkal. És noha az egyház minden szolgáltatását szünetelteti a járvány ideje alatt, amíg tehetik, az ételosztást tovább folytatják országszerte. A HelloVidék Szilaj Péternével (Gāndharvikā Prema Dāsī), a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének kommunikációs vezetőjével beszélgetett.

HelloVidék: Milyen intézkedéseket tettek a járvány megelőzése, lassítása érdekében?

Szilaj Péterné (Gāndharvikā Prema Dāsī): Közösségünk már az országos intézkedéseket megelőzően önkéntes házi karanténba vonult. A budapesti templomban, illetve a somogyvámosi Krisna-völgyben élő szerzeteseink mind visszavonultak a nyilvános hitéleti tevékenységektől, például a könyvterjesztő munkától és a zenés utcai felvonulásoktól, a templomokat pedig bezárták. Minden közelgő tavaszi eseményt, fesztivált, egyházi ünnepséget lefújtak. Az Indiában tartózkodó szerzeteseknek segítettünk mielőbb visszajutni Magyarországra, és megteremteni számukra a kéthetes karantén feltételeit. A szerzeteseink érezték és megértették, hogy az életbe lépett protokoll korántsem korlátozás, jóval inkább a közösség tagjait hivatott maximálisan védelmezni. A közösség és a gyülekezet is együttműködővé vált, fokozódott az egymással való törődés, figyelem, segítőkészség, a rebellis hangok elnémultak.

Azt olvastam, hogy egyfajta „lelki elvonulásként” tekintetek a helyzetre: hogyan kell ezt értelmezni?

Egy Krisna-hívő szerzetes átlagos hétköznapi élete némiképp más, mint amilyen hagyományos kép él bennünk egy szerzetesről, aki csak a szentírásnak él és imádkozik a kolostorban. A krisnás szerzetesek nagyon is aktívak, a reggeli 4 órás lelki gyakorlatos idő után egészen estig munkával töltik a napot. Békeidőkben a könyvterjesztők az utcákon, parkolókban kínálják a szentírásokat, a prédikátorok előadásokat, táborokat, klubprogramokat szerveznek, kapcsolatot tartanak az érdeklődőkkel, a turisztikai osztály szervezi a csoportokat, a szállásokat, a rendezvényeket, egész nap körvezetéseket tartanak a turistáknak, az ételosztók járják a falvakat, városokat, a vegetáriánus éttermekben sok száz vendéget szolgálnak ki indiai ételekkel, és még sorolhatnánk. Most azonban, a karantén ideje alatt minden ilyesmi szünetel, itt az idő befelé fordulni. A szerzeteseknek több ideje jut a szentírások tanulmányozására, a meditációra. Szerveződtek 2-3 fős olvasócsoportok, a templomszobában egész nap lélekemelő zenélés folyik, a mantra-énekeket kifejezetten az emberiség jólétéért ajánlják az Úrnak, hogy megszabadítsa a Földet a felhalmozott rossz karmától, tehertől. Olyan most az életük, mint a parlagon hagyott föld, ami látszólag kiesik a termelésből annak érdekében, hogy frissüljön és bizonyos idő elteltével sokkal bővebben teremjen. Nehéz ugyanis szünet nélkül csak adni és adni, anélkül hogy az ember a benső tartalmon is dolgozzon, és töltekezzen.

Mivel telnek a hétköznapok, mennyiben változtak a járvány miatt?

A Krisna-völgyben élők élete általában nyitott könyv, most azonban az ott lakók úgy tapasztalják, hogy a járvány miatt megváltozott világrend a farmon belül is erőteljesen érződik. Jóval nyugodtabb a légkör, hisz nem érkeznek turistabuszok, a Krisna-völgy határain túl lakó hívők nem hozzák-viszik autóval a gyereküket az oviba, iskolába, nem jár annyi repülő, leálltak az építkezések. Jóval békésebb és elmélyültebb a hangulat, így könnyebb az érzékeket uralni, befelé koncentrálni, lelki témákon töprengeni. A barátok többet beszélgetnek, a családoknak van ideje meglátogatni egymást. Egyfajta szokatlan belső nyugalom uralkodik a helyieken, kivéve persze azokat a felelősöket, akikre a helyi életrend és működés szervezésének a terhe nehezedik, akik a kiesett bevételek okozta lyukak miatt aggódnak, és akiket a mások egészsége, jóléte, biztonsága körüli igyekezet köt le. A karantén alatt igyekeznek kerülni a nagyobb létszámú összejöveteleket, szünetelnek a csoporttalálkozók, a belső iskola és óvoda is zárva tart, ezért a szülők egymás gyerekeire vigyáznak, így folytatják az oktatást. A Krisna-völgy nagyobb hangsúlyt helyez most az online jelenlétre: a külvilággal való kapcsolat elsődleges tartalma és célja az, hogyan tudnak a szerzetesek segíteni ebben a helyzetben másoknak; praktikus tanácsokat is igyekeznek adni, olyasmit, ami a városban, lakásban, házban rekedt embernek is javára válik. A lelkészek igyekeznek megosztani másokkal azt a lelki tudást, pozitív, motiváló szemléletet, ami segíthet átvészelni ezt az embert próbáló időszakot, felülemelkedni a kihívások idejében az aggodalmon.

A Krisna-völgy régóta önellátó: nyilván nagy hasznát veszik most ennek a gyakorlatnak.

Noha Krisna-völgy végső célja a teljes körű önellátó életmód megteremtése, a hétköznapokban bizony ez nem egyszerű feladat. Amikor nekikezd az ember, akkor döbben rá, mennyire eltávolodott a természetes, fenntartható életmódtól, mennyire berendezkedett már és megszokta az import termékek, a kőolaj alapú gépek és informatikai eszközök használatát. Krisna-völgy lakói egyelőre azon vannak, hogy ezektől a berögzött „függőségektől” szép lassan megszabaduljanak azáltal, hogy megteremtik a lehetőséget a helyettesítő, saját készítésű termékek helyi előállítására. Ez egy hosszú és göröngyös út, amely igen sok tanulással jár. Most azonban van idő a tanulásra, az eleink által használt népi eljárások kutatására, és Krisna-völgy a megszokottnál is jobban koncentrálhat az önellátásra és az élelmiszer-termelésre, mint eddig. Most mindenki a földeken, a veteményesekben dolgozik és több munkaerő jut az önellátó tevékenységekre. Vannak családok, akik másokra is gondolva most a szokottnál nagyobb területet ásnak fel és vetnek be, hogy majd adhassanak a termésből azoknak, akik rá lesznek szorulva.

Hogyan lehet a járványt szellemileg a legjobb módon „átvészelni”?

A halál, a veszteség, a gyász közelsége szinte tapinthatóan jelen van a levegőben. Az emberek elveszíthetik a családtagjaikat, a munkájukat, a vállalkozásukat, a megszokott életüket, a komfortzónájukat, mindenki krízisen megy át így vagy úgy. Noha ezeknek a veszélyeknek a mindennapokban is ott a lehetősége, most szemet szúróak. Mi valljuk, hogy hosszú távon hasznos szembenézni és megbarátkozni a dolgok átmenti létével, megtalálni a belső értékeken alapuló békénket, és úgy élni, hogy ne rendítsenek meg bennünket a hirtelen változások, hanem meg tudjuk őrizni az egyensúlyunkat. Ha veszteség ér bennünket, igyekeznünk kell minél hamarabb az elfogadás szakaszába érni, és nem leragadni abban, hogy próbáljuk megérteni, miért történt velünk az adott eset. Ha el tudjuk fogadni a kárt, képesek leszünk újra megtalálni az egyensúlyt az életünkben, felfedezni a tanulságokat és pozitív hatásokat, amiket a helyzet magában hordoz. A félelmet, a pánikot azzal tudjuk felülírni, ha tudáshoz jutunk: a problémákat nem fogjuk tudni ugyanazzal a szemlélettel orvosolni, mint ami kiváltotta őket.

Milyen tanácsaitok vannak az embereknek?

Az első és legfontosabb, hogy alkalmazkodjunk a megváltozott körülményekhez, működjünk együtt, és maradjunk otthon. Az ember felelős lény, és most jobban kell figyelnünk egymásra, mint valaha. Legyünk tudatosak a döntéseink következményeiről, és még inkább vegyük figyelembe a környezetünk, a városunk, az országunk és a világunk érdekeit. A jelen szükséghelyzetben megváltoznak a kötelességeink, a prioritások, és fontos, hogy ezt alázattal el tudjuk fogadni, családként tekintsünk az emberiségre és a vágyainkat alárendeljük a szélesebb körű családunknak, a közösség érdekeinek. Nagyon sokat segít, ha a megváltozott élethelyzetben találunk magunknak célokat. Nem kell nagy dolgokra gondolni, lehetnek apró sikerek, amiket el akarunk érni: megírni a gyerekkel a leckét, megszerelni, ami régen elromlott, kitakarítani egy régen porosodó sarkot, elolvasni egy könyvet, amire sosem jutott időnk, új tudást szerezni. Bevezethetünk új szokásokat, például napi 20 perc testmozgást, reggeli meditációt, stb. Vezethetünk sikertáblát is, hogy mindez látványos és motiváló legyen. Lényeg, hogy muszáj lesz változtatni az életünkön. Nemcsak a külső kényszer miatt, hanem mert az, ahová most jutott a világ, az egész emberiség tetteinek az eredménye, karmája. Most lehetőséget kaptunk, hogy elgondolkozzunk mindezeken, és lépést tegyünk a felelős élet felé.

Hogyan érinti a járvány például az ételosztást (nem a völgyben)?

Noha az egyház minden szolgáltatását szünetelteti a járvány ideje alatt, az ételosztást fokozott higiéniai intézkedések mellett tovább folytatja. Elkötelezett amellett, hogy amíg a hatósági rendeletek engedik, tovább folytathassák a rászoruló lakosság megsegítését. Egyrészt azért, mert sokan épp most kerülnek nehéz helyzetbe, miután munka, ellátás, és pénz nélkül maradnak, másrészt mert az eddigi ellátottaik épp az a szegény réteg, akik nem rendelkeznek félretett tartalékokkal, nem tudnak élelmiszert, gyógyszert felhalmozni, immunerősítőket vásárolni önmaguk védelme érdekében. A hajléktalanszállókra való kiszállítás, a városi és vidéki ételosztó szolgálatok tehát továbbra is üzemelnek, és az ételosztók már most érzékelik, hogy noha néhány elővigyázatos idős ember távol marad az ételért gyülekező tömegektől, már most többen járnak az ebédért, mint eddig. Az emberek hálásak mindenért, amit kapnak, legyen az a napi meleg étel, vagy az azon felül kapott adomány gyümölcs, zöldség, vagy pékáru.

Címlapkép: Getty Images

Nem akarsz lemaradni a magyar vidék legfontosabb híreiről? Kövess minket Facebook-on is. Kattints ide a feliratkozáshoz!
  Megosztom

hellovidek

krisna-völgy

magyarországi krisna-tudatú hívők közössége

önfenntartás

koronavírus

koronavírus-járvány