Akkorát ütött a kézműveseken a válság, hogy sokan soha nem állnak talpra

Rigó Angéla 6 éve foglalkozik kecsketejből és természetes összetevőkből megkomponált szappanok, gyógynövényes kencék és krémek készítésével, ami egy éve fő kereseti forrásává, főállásává vált. Noha nem vonatkozik rá a kistermelőknél hatályos 40 kilométeres körzetben legális értékesítési szabály, az összes kézműves piac és vásár, ahová korábban kilátogatott apátfalvi telephelyéről, így többek között Makó, Szeged és Hódmezővásárhely is, bezárt a szigorú korlátozó intézkedések hatására. „Az első döbbenet után számba vettem a lehetőségeket, és nyilván én is rájöttem, hogy szinte az egyetlen alternatíva, ha az online térben próbálkozom az eladással. Eddig is volt saját közösségi oldala a műhelyemnek, így azt próbáltam naprakészen tartani, mindig új bejegyzésekkel frissíteni” – emlékezett vissza a Rigóka Szappanműhely tulajdonosa.

A hódmezővásárhelyi Fóris József és felesége, Rácz Erika 2012 óta foglalkoznak házi szörpök, lekvárok és pástétomok készítésével, amikhez az alapanyagokat saját mindszenti tanyájukon termesztik meg, és ma már mindketten főállásban végzik őstermelői munkájukat. A feldolgozott élelmiszereket korábban ők is kézműves piacokon, nagyobb rendezvényeken, fesztiválokon értékesítették, mert a direkt értékesítés hívei, viszont ettől a gyülekezési korlátozás miatt elestek.

Mi szerencsés helyzetben vagyunk, mert Hódmezővásárhelyen lakunk, de aki faluban vagy tanyán él, sokkal kevesebb a lehetősége, mint nekünk. Hálát adok a sorsnak, amiért olyan vásárlóink vannak, akik kijártak hozzánk a városban lévő raktárunkba vásárolni, és nem pártoltak el tőlünk. El lehet képzelni, hogy Derekegyházán, ami ott van majdnem a semmi közepén, senki nem megy ki csak azért, hogy megvegyen ez zacskó fűszert 3-500 forintért. Emlékszem, készültünk egy március 15-i rendezvényre, már majdnem össze voltunk pakolva, amikor kaptuk az e-mailt, hogy elmarad az esemény, ami természetes is volt a rendelkezések miatt, mégis nagyon meglepődtünk. Mivel lehetett érezni, hogy ez a dolog nem egy-két napig fog tartani, egyből próbáltunk lépni valamerre. Két kistermelő kollégával, egy sajtossal és egy fűszeressel, összefogtunk, és közösen terveztünk Szegedre szállítani a húsvét körüli időszakban

– beszélt a sokk utáni azonnali cselekvés időszakáról Rácz Erika őstermelő.

Az apátfalvi kézműves alternatív értékesítési csatornaként igénybe vette a koronavírus-járvány ideje alatt gombamód szaporodó adatbázisokat, viszont azt tapasztalta, hogy ezek a virtuális piacterek nem jelentettek valódi segítséget a korábbi vásárlóerő visszaszerzésében vagy annak megtartásában. „Sajnos nem tartozom bele a "nem kell fizetni semmit" kategóriába, ugyanúgy fizetnem kell a járulékaimat akkor is, ha egy forint bevételem sincs. Nagyon rosszul érintett a korlátozás, jelentős összegtől estem el folyamatosan, hiszen a rendezvények és a vásárok is elmaradtak, ami még nagyobb érvágás a vállalkozásomnak” – nyújtott betekintést a kézművesek által megélt nehéz időszakba Rigó Angéla.

Rácz Erika a három kistermelővel összehangolt kiszállítás kapcsán megjegyezte, hogy ez a közös akció anyagilag megsegítette őket, mert a zéró bevétel helyett mégis csak került valami a kasszába, de a nem várt kiesést nem tudta fedezni, amit a rendezvények és a vásárok elmaradásával kényszerűek voltak elszenvedni. A hódmezővásárhelyi őstermelő elárulta, noha viszonylag széles vevőkörrel rendelkeznek, termékeik pedig több kézműves üzletben és egy hazai élelmiszerhálózatban is ott vannak, a koronavírus hatására egyharmadára esett vissza a forgalmuk, lévén nem alapvető élelmiszereket készítenek, hanem prémium kategóriás élvezeti cikkeket, amikről, ha meg kell húzni a nadrágszíjat, szinte elsőként mondanak le a vásárlók.

Nagyon régóta lóg a levegőben a webáruház ötlete, tudjuk, hogy ez a jövő, de mi már nem vagyunk fiatalok, az értékesítés pedig elérte a teljesítőképességünk határát. Nem kívánunk új piacot szerezni, ezért is halogattuk sokáig az online piacterekre történő regisztrációt, mert nem itt, a Dél-Alföldön van a legtöbb potenciális vásárló. Ezen kívül rendkívül időigényes a feltöltés, működtetés, én pedig szeretek beszélgetni a vásárlóimmal. Három helyre regisztráltunk végül, és nagyon szomorú vagyok, de április vége óta egy megkeresés sem érkezett ezen felületekről, még csak érdeklődés szintjén se. Úgy gondoltam, hogy ez egy kiszámíthatóbb rendszer lesz, ha beindul, bármennyire is kellemetlen a postázás, a kiszállítás és a személyes találkozók miatti időpont-egyeztetés

– mesélt Rácz Erika a virtuális piacterek kapcsán szerzett tapasztalataikról.

Sokan a koronavírus hazai megjelenésével egy időben vesztették el a munkájukat, és ők mondhatnák, örüljenek azok, akik önfoglalkoztatottak, mert „saját maguk munkáltatói”, azonban vásárlóerő híján ez az időszak a kézművesekben is kételyeket ébresztett. Hiszen érdemes-e valamit továbbra is a régi lelkesedéssel csinálni, ha a korábbi keresettség alábbhagy, de az adót ugyanúgy legombolják az emberről, ahogy a számlákat is fizetni kell, a családot pedig fenn kell tudni tartani? Noha tagadhatatlanul akadtak, akik vállalkozásuk feladására kényszerültek, az apátfalvi vállalkozó nem tartozik ezen kézművesek táborába.

Nem gondolkodtam azon, hogy abbahagyom. Viszont most szembesülök azzal a problémával, hogy a megszokott csomagolóanyag-, alapanyag-beszerzési forrásaim kimerültek, hisz mindenki Kínából kért olcsó dolgokat, és onnan most nem lehet. Új beszállítókat kell keresnem, mert most már lehet árusítani, várják is az árut, de nem tudom küldeni, mert nincs csomagolóanyagom

– hívta fel egy másik problémára a figyelmet Rigó Angéla, ami a járványhelyzet után is aktuális.

Rácz Erika szerint az elkeseredettség minden kézművesben jelen volt, viszont jelentős különbséget lát az élelmiszerekkel és más kézműves termékekkel foglalkozók közt. Míg egy ékszer- vagy ruhakészítő valóban szorult helyzetbe kerülhetett a mindennapi megélhetést illetően, addig egy állatokkal vagy növényekkel foglalkozó embernek gondolkodni se volt ideje, csak tette tovább a dolgát. „Ebben az egész helyzetben nem az volt a legrosszabb, hogy egyharmadára esett vissza a forgalmunk, hanem a reménytelenség, hogy nem tudtuk, meddig fog ez tartani. Az emberben benne van az életösztön, az optimizmus. Ha pesszimista lennék, egy palántát nem ültettem volna el, mert azt mondanám, hogy nem lesz belőle semmi. Mi még szerencsés helyzetben vagyunk, mert a szörpnek nincs baja egy év múlva se, eláll. Viszont a tejes mit csináljon? Rágja el a sajtot, vagy az egereket etesse vele? Sokan mondják, hogy nincs értelme a dolognak, de úgy gondolom, emiatt nagyon kevesen fognak felhagyni a munkával” – reflektált a márciustól májusig tartó kilátástalannak tűnő időszakra a Befőzde egyik tulajdonosa.

A vidéken, majd azt követően a fővárosban is lazuló intézkedések hatására, ha még szigorú járványvédelmi szabályoknak megfelelően is (maszk, kesztyű, másfél méteres távolság), de újra lehet látogatni a helyi piacokat, így az egymástól elszakított magyar termelők és vevőik újra találkozhattak. Rigó Angéla ekképp látja az újraindult üzemet: „Nyilván volt lemorzsolódás az utóbbi hónapokban vevők közül, hiszen az én termékeim egy részét is az impulzusvásárlók veszik, de nagyon sok a helyi vevő, aki tudja, hogy megbízható, jó minőséget kap a pénzéért. Alig várják már, hogy újra találkozzunk és hozzájussanak a megszokott termékekhez. Egyelőre óvatosak az emberek és a piacszervezők is, de a forgalom jó és egyre jobb lesz.”

A hódmezővásárhelyi őstermelő szerint mivel egy kézműves vásár egyben egy program, egy elfoglaltság, kellemes időtöltés, nem pusztán egy bolt, ezért mind az árusok, mind a vásárlók nagyon várták már az újbóli találkozást. Eddigi piaclátogatásaik során azt tapasztalták, hogy míg első alkalommal a korábbi kör egyharmada jelent csak meg, másodszorra már feleannyian voltak a kézműves piacon, ha pedig a tendencia így folytatódik, fokozatosan visszaáll a korábbi látogatottság.

Nemcsak a termékek miatt járnak, megvan az egésznek a hangulata, a varázsa, és, bár lehet, nagyképűen hangzik, de szerintem miattunk, árusok miatt is jönnek. A direkt értékesítésben ez a jó, hogy elmondhatják, megkóstolták, finom volt, a kis unoka is ette, én pedig meghallgatom és örülök neki, hogy örömet tudtam szerezni. Ez az állandó visszajelzés, ez teszi lehetővé, hogy ilyen sokat dolgozzunk, és próbáljuk a lehető legjobbat beletenni az üvegbe. Ez pedig minden élelmiszer- és tárgykészítőre egyaránt vonatkozik. Ezek az emberek a karantén ideje alatt online és telefonon is megkerestek bennünket, kérdezték, hogy vagyunk, hogy boldogulunk. Ezek a kapcsolatok a törzsvásárlókkal már majdnem hogy baráti kapcsolatok, amik nem múlnak el egy-két hónap alatt

– beszélt a piaci értékesítés varázsáról Rácz Erika.

Hogy mit hoz a jövő, azt még nehéz megjósolni. A szakemberek szerint naiv, gyermeki álom azt gondolni, hogy a járványgörbe ellaposodásával megnyugodhatunk, mert a hideg évszakok beköszöntével párhuzamosan a járványhelyzet újra fellángolhat, így a korábbi korlátozó intézkedések újra életbe léphetnek. Okulván az elmúlt hónapok tapasztalatából felmerül a kérdés: van valódi tanulsága az elszenvedett hónapoknak? „Nem tudom, mennyire lehet erre felkészülni, hisz én a személyes értékesítésre alapoztam a vállalkozásomat. De látjuk, hogy ez a helyzet nagyfokú rugalmasságot kíván egy vállalkozótól. Azon leszek, hogy életben tartsam a műhelyemet, úgy, hogy közben a vevők igénye is ki legyen elégítve” – mondta el gondolatait a távoli jövőre vonatkozóan a Rigóka Szappanműhely tulajdonosa. A Befőzde társtulajdonosa szerint, aki tudott, az változtatott a március-május közti időszak hatására az értékesítési stratégiáján, de véleménye szerint nem nekik, kézműveseknek kell átértékelni a 2020-as év eddigi tapasztalatait.

Nekünk nem az a segítség, hogy létrehoznak egy online piacteret, hanem hagyjanak bennünket dolgozni, hogy tudjuk, hogy van értelme annak, amit csinálunk, a vásárlókat meg hagyják vásárolni. Nem pont azokat a piacokat kellene bezárni, ahol nyitott térben adott számú ember, megtartva a kellő távolságot, betartva minden intézkedést, jár vásárolni, miközben a nagyáruházak ezerrel működnek. Tudom, hogy ott is betartják a szabályokat, de elgondolkodtatja az embert, hogy a multik miért lehetnek nyitva. Oda miért özönlenek az emberek egymást letaposva, míg a kézműves piacon, ahol maximum 100 árus van egy nagy területen, ők miért nem működhetnek? Ez miért rendezvény? Az miért bolt? Az miért élelmiszer? A kézműves termék miért nem minősül annak? Nem az intézkedések ellen vagyok, csak úgy érzem, nem jogosak a korlátozások, és nem különböző online piactereket kellene létrehozni. Persze az is nagyon jó, de ezzel túlságosan sokat nem segítenek. Azt szeretném, hogyha újra ilyen helyzetbe kerül az ország, akkor a tapasztalatok alapján változtatnának az eddigieken, hogy bizonyos óvintézkedések bevezetésével, például a vásárlók számlálásával, nyitott téren történő megrendezésével ezek a piacok tovább működhessenek

– zárta gondolatait egy megfontolásra váró kérdéskörrel Rácz Erika őstermelő.

Címlapkép: Getty Images