Padlóra kerültek az autóipar hazai beszállítói: évekbe telhet, mire talpra állnak

A Bács-Kiskun megyei vállalat gyökerei egészen egy 1988-as évben megalapított garázsvállalkozásig nyúlnak vissza, ahol mezőgazdasági gépalkatrészeket, illetve bútoripari vasalatokat gyártottak, és ami 1992-re saját családi vállalkozássá nőtte ki magát. A céget apa, anya és lánya közösen alapította, de a kezdeti évek nem adtak lehetőséget, hogy dr. Pata Ildikó szülei mellett vállaljon munkát, ezért a jogi egyetem elvégzése és a szakvizsga megszerzését követően bíróként kezdett el dolgozni Budapesten. Ahogy édesapja is megharcolt azért, hogy kezdetektől a Suzuki hazai beszállítói legyenek, ami akkoriban igencsak futurisztikus elképzelésnek tetszett, lévén egy „gyermekéveiben” járó magyar vállalat keresett fel egy japán cégóriást, ugyanígy a fajszi cég jelenlegi első emberének is megvoltak a maga küzdelmei pályája elején. Nem véletlenül lett hát mondhatni a család vezérelve, hogy „ha nem sikerül a hegyet megmásznunk, még mindig elmozdíthatjuk azt.”

E mentén a mottó mentén élem az életem, amit egyértelműen a szüleimtől tanultam. Amikor 30 évvel ezelőtt a Budai Központi Kerületi Bíróságra szerettem volna menni fogalmazónak, nem lehetett a lehetőség között válogatni. Kihelyeztek Csepelre dolgozni, de én oda nem szerettem volna menni. Édesapám akkor azt mondta, kislányom, ha kidobnak az ajtón, menj be az ablakon. A mai napig, ha rágondolok, érzem a gyomorideget, amikor visszamentem segítséget kérni a BKKB elnökéhez, hogy ott dolgozhassak, ahol végül életem egyik legszebb 3 évét töltöttem. Mindig, mikor úgy érzem, hogy valami reménytelen, erre emlékszem vissza. Azóta is úgy gondolom, hogy a nagyon súlyos betegségen kívül mindenre van megoldás, csak meg kell keresni. Számomra a feladás lehetetlen és elfogadhatatlan. Ezt tanítom a gyerekeimnek is, hogy mindent meg lehet oldani, ha akarjuk, meg fogjuk rá találni a megoldást, csak keresni kell

– emlékezett vissza karrierje elejére dr. Pata Ildikó.

Időközben viszont a családi vállalkozás is szépen cseperedett: a kezdeti egy-két pici autóipari összetevőből először közepes, majd nagy alkatrészek, az egyszerűbből pedig összetettek lettek, az alkalmazottak száma nőttön nőtt, és Pata József egyedül már nem győzte a munkát. Így adódott, hogy hiába a bíróságon eltöltött csodás évek, az akkor 65 éves édesapa hívó szavát elfogadva egy éjszaka alatt történt meg a pálfordulás, és dr. Pata Ildikó bíróból kereskedelmi igazgatóvá avanzsált. Az apa így fokozatosan ismertette meg lányát a munkafolyamatokkal, az alkatrészekkel, a céges partnerekkel, beszállítókkal, vevőkkel és a kollégákkal, így az ügyvezetői pozíció átvétele édesapja 3 évvel ezelőtti halálát követően mondhatni zökkenőmentesen lezajlott.

Noha nem egyedüli nőként dolgozik az iparban, hiszen más szektorban is akadnak hölgyek vezetői, felsővezetői pozíciókban, azonban kétségtelen, hogy a nők, dacára minden törekvésnek, még mindig alulreprezentáltak a munkaerőpiac csúcspozícióiban. A konkrét helyzetet pedig csak tovább árnyalja a család, a gyerekek, a munkahelytől való 140 kilométeres távolság, az elférfiasult szakma és egy olyan céggel kötött beszállítói kapcsolat, amelynek országában igen erősek a férfiközpontúság gyökerei.

Több szempontból is úgy gondolom, hogy mi, nők nem vagyunk könnyű helyzetben. Én egy abszolút ipari környezetben, egy alkatrészgyártó üzem vezetőjeként és tulajdonosaként sokszor kerülök olyan helyzetbe, hogy egyedüli nőként kell leülnöm 10-12 férfival tárgyalni. A japánoktól régen és most is sok segítséget kapunk, akiknek kezdetben furcsa volt a női vezető, de mivel ők nagyon alkalmazkodóak, és látták, hogy a cég jól működik, úgy veszem észre, ma már semmi problémát nem jelent velük tárgyalni. Nekünk, nőknek is ugyanúgy végeznünk kell a munkánkat, hogy az megbecsülést nyerjen, ilyen szempontból nem érzem azt, hogy a nemek közt különbség lenne. Úgy érzékelem, inkább az önbizalomhiány az, ami gátat szab a nőknek, hogy magabiztos felsővezetők legyenek. Én arra biztatom minden hölgy társamat, hogyha bármilyen törekvésük, elképzelésük van, azt a család mellett bontakoztassák ki, találják meg hozzá a megfelelő közeget és teret. Három gyermek és egy férj mellett én is arra törekszem, hogy megtaláljam a természetes egyensúlyt, ami néha lemondással jár

– hangsúlyozta a család és a karrier összeegyeztethetőségét dr. Pata Ildikó.

Az igazán nehéz helyzetek azonban nem női mivoltában, hanem az egész világot érintő gazdasági változásokban keresendők. Először még édesapja oldalán élte meg a 2009-es mélyrepülést, amelyre úgy emlékszik vissza, mint amikor úgy érezték, „a fejükre szakad az egész világ”. Akkoriban sok cég döntött úgy, hogy a talpon maradás érdekében megválik hűséges munkavállalói egy részétől, de a fajszi családi vállalkozás mondhatni a széllel szembement, és egy alkalmazottat sem bocsátottak el, sőt, gazdasági deficit ide vagy oda, fejleszteni kezdtek. A hazardírozás akkor sokszorosan kifizetődött, az idő hosszú távon Pata Józsefet igazolta, így dr. Pata Ildikó azóta is, a 2020-as koronavírussal terhes időszakban pedig kiváltképp merítkezik akkori tapasztalataiból, és azóta tudja, hogy az oldalvonalról bekiabálni könnyű, de a pályán rúgni a bőrt mennyire nehéz és felelősségteljes feladat.

Ahogyan a 2012-es években az autóeladás drasztikus csökkenése miatt sok gyár csökkentette termelési kapacitását, úgy idén is sok Magyarországon működő gyár volt kényszerű szüneteltetni, vagy redukálni gyártási teljesítményét, ami így közvetett hatással volt az őket kiszolgáló partnereikre is. Dr. Pata Ildikó a korábbi gazdasági mélyrepülési gyakorlatot követve a 6 hetes bezárás ideje alatt egyetlen munkavállalótól sem volt hajlandó megválni, a holtidőszakban pedig egy csomagolócsarnokot is felhúztak. A fajszi cég ügyvezetője szerint ebben nagy segítséget nyújtottak a kormányzati munkabér- és versenyképességnövelő támogatások, amik hozzájárultak az első félév hirtelen támadt nehézségeinek sikeres átvészelésében, bár a számokat így is jobb meg nem nézni.

A járványhelyzet azonban csak minket, embereket képes megbénítani, a technológiai újítások ettől függetlenül folynak tovább. A cégeknek minden nehézségük ellenére haladniuk kell a korral, mert csak így maradhatnak versenyképesek és lehetnek esélyesek, hogy a Magyarországot célországként kiszemelő gyártóóriások beszállítói pozíciójára sikerrel pályázhassanak, de a magyar és a külföldi felek kétségtelenül nem egyenlő esélyekkel indulnak ebben a küzdelemben.

Két fontos technológiánk van, a préselés és a hegesztés. 5 tonnától 1200 tonnáig tudunk préselni, amihez hasonló vállalat csak kevés van Magyarországon, mellette pedig ott van a ponthegesztés, valamint a kötőelemek hegesztésén automata gépekkel és robotokkal dolgozunk. Évente körülbelül 30 millió kötőelemet hegesztünk fel. Úgy gondolom, hogy a technológiánk abszolút naprakész, emellett az ipar 4.0-át is komolyan vesszük. Egy multi vállalattal szemben annyival könnyebb a helyzetünk, hogy az édesanyámmal ketten vagyunk tulajdonosok, és nyilván egyeztetünk a kollégáinkkal, de még így is nagyon gyorsan tudunk döntéseket hozni, nem kell egy nagy grémiummal tárgyalnunk. A döntési folyamat így mindig egyszerű és rövid, ami azt gondolom, a rugalmasságunkat szolgálja

– beszélt a fajszi vállalat erősségeiről dr. Pata Ildikó ügyvezető.

A vállalat tulajdonosa a HelloVidék kérdésére elárulta, még ebben a nehéz gazdasági helyzetben is fent kell tartaniuk a folyamatos fejlesztéseket a naprakészség érdekében, a szektort érintő korszerűsítések pedig 2-3 évente nagyobb beruházásokat indokolnak a járványhelyzettől függetlenül is. 2020 azonban a biztos tervezés, az ütemezett rövid és hosszú távú elképzelések helyett a folyamatos bizonytalanság éve.

Semmi sem biztos, a következő nap sem. A realitás az, hogy az idei év rendkívül gyenge lesz számunkra, vagy legalábbis sokkal gyengébb, mint az előző év, ami fennállásunk legjobb éve volt. Ezen nem nagyon van mit szépíteni. Természetesen a megrendelésállomány biztató, és hogyha túl nagy baj nem történik, akkor arra számítunk, hogy szépen, lassan visszatérünk. Folytatjuk az ingatlan-, illetve az ingó beruházásainkat, a gépvásárlásainkat, és reméljük, hogy néhány hónap, egy év, legfeljebb kettő alatt visszatérünk a normál kerékvágásba. Most nem tűnik annyira fényesnek a helyzet se idehaza, se külföldön, de talán a gazdaság már nem bénul meg újra olyan szinten, mint az tavasszal történt

– zárta jövőbeli várakozásaival gondolatait dr. Pata Ildikó.

Címlapkép: Getty Images