Figyelmeztetnek a szakemberek, csökkentenünk kell a húsfogyasztást: mutatjuk miért

Egyre megosztóbb téma, hogy fogyasztunk-e húst, és ha igen, akkor milyet és mekkora mennyiségben. Van, aki etikai okok miatt dönt a húsmentes életmód mellett, de vannak olyanok is, akik egészségügyi szempontok alapján döntöttek így. Az állattenyésztés és a húsfogyasztás javában hozzájárul a környezet romlásához – hallható számos helyről. Kérdés, hogy ez valóban így van-e, és ténylegesen akkora az ökológiai lábnyomuk, mint az sokan állítják. Még mielőtt bármibe is belekezdenénk, fontos tisztázni, hogy:

Mi is az az ökológiai lábnyom?

Ez egy olyan érték, közgazdasági mutató számítási rendszer, ami egy adott ország, térség, ember vagy tevékenység környezetre ható igényeit teszi egységesen mérhetővé. Azt fejezi ki, hogy a Föld javait milyen mértékben használjuk fel – vagy éppen túl. Bár elsőre száraznak tűnhet, egyáltalán nem bonyolult a számítása sem, a későbbiekben pedig kiderül, hogy miért is annyira lényeges, hogy ezzel foglalkozzunk.

A hús lábnyoma

Harmat Ádám, a WWF éghajlatváltozás program vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy nagyon fontos, hogy a világtrendeket és az európai uniós kibocsátásokat különválasszuk. Az európai polgárok fogyasztásának környezeti lábnyomából egyértelműen a legnagyobb részesedéssel az állati termékek fogyasztása részesül, ugyanakkor az EU az elmúlt 30 évben világszinten példátlan erőfeszítéseket tett az agrárium üvegházhatású-gázkibocsátásának csökkentésére, azonban a kezdeti eszközök még számos helyen javíthatók, hatékonyabbá tehetők. Ami már problémásabb, az az, hogy a fogyasztók az üzletekben az EU-s és hazai termékek mellett más országok termékeiből is bőségesen válogathatnak, ezért mind a világszintű szennyezés, mind az uniós kibocsátás vizsgálata releváns.

Arról nem is beszélve, hogy az EU-s állatállomány jelentős mennyiségű import takarmányt - például brazil szóját fogyaszt -, tehát a világon jelentős agrárterületek termelnek csak azért, hogy itt az EU-ban húst ehessünk. A fogyasztó döntéseknek pedig különösen fontos szerepe lesz a jövőben. Ezzel a kijelentéssel egy általunk megkérdezett élelmiszermérnök is egyetért, aki hozzátette, hogy minél nagyobb testű egy állat, annál később lesz feldolgozva és annál hosszabb az életszakasza. Ez az oka annak, hogy a marháknak és más kérődzőknek a legnagyobb a lábnyoma, hiszen rengeteg vízre és takarmányra van szükség a nevelésükhöz.

Az állattenyésztés és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás kapcsolata

Természetesen nem csak az állattenyésztés felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásáért, de az tagadhatatlan, hogy jelentős szerepet töltenek be benne. Ezt pedig a FAO adatai is jól alátámasztják: globális szinten az állattenyésztés felelős az összes üvegházhatásúgáz-kibocsátás 14,5%-áért. Ez megfelel a közlekedési szektor kibocsátásának. Ezt tovább tudjuk bontani haszonállatonként is, ami az alábbiak szerint alakul: 40% a húsmarhatenyésztés, 20% a tejtermelés. A sertéshús termelésének a hozzájárulása 9%, a szárnyasoké 8%. Ha fajlagosan nézzük a kibocsátásokat, a szarvasmarha kibocsátása akkor is magasabb: 1 kg fehérje értékre vetítve a szarvasmarha globális átlagkibocsátása 300 kg szén-dioxid, a szárnyasoké és a disznóké 100 kg szén-dioxid alatti. Az összes kibocsátás közel 40%-áért a kérődzők emésztése során felszabaduló metán a felelős. A metán a szén-dioxidnál sokkal veszélyesebb üvegházhatású gáz, 100 éves időtartalmat nézve egy metán molekula üveghatásúgáz-hatása mintegy 28-szor nagyobb, mint a szén-dioxidé, 20 éves időtartalmat nézve pedig már 84-szer!

A trágyázást és annak kezelését is érdemes megemlíteni, hiszen lehet, hogy elsőre nem is gondolnánk, de a kibocsátása az összes kibocsátás 26%-át adja. Ez elsősorban dinitrogén-oxidot jelent, ami még a metánnál is károsabb gáz, a szén-dioxidhoz képest pedig nem kevesebb, mint 264-szer károsabb. Fontos szót ejteni még a földhasználat-váltás során történő kibocsátásról is, amely az összes kibocsátás közel egytizedét adja.

Ezek az adatok életciklus alapúak, tehát az állattenyésztés kibocsátásába beleszámít a takarmánynövények termesztése is, így a hatalmas dízelfaló traktoroktól, a földgázból készült műtrágyán keresztül, a takarmány szállítása, a hatalmas vágóhidak és hűtőházak energiafogyasztása, a csomagolóanyagok gyártása mind-mind rengeteg környezetszennyezéssel jár. De bele tartozik a szállítás és tárolás energiafogyasztása is

- tudtuk meg Harmat Ádámtól.

Ám a sor itt még nem záródott be, hiszen a húsok könnyen romlanak, ezért szállítás és tárolás közben hűteni, illetve hőkezelni kell őket, ami szintén rengeteg energia. Arról nem is beszélve, hogy a több száz vagy több ezer kilométeres szállítást nem kevés csomagolóanyag felhasználásával lehet csak biztosítani – ehhez viszont nagyon sok műanyagra, papírra és raklapokra, azaz fára van szükség. Globálisan a biológiailag produktív szárazföldi területek 40%-át a mezőgazdaság hasznosítja, ennek 77%-át pedig állattenyésztés használja fel. Ez Európa területének négyszerese, számszerűsítve 40 millió négyzetkilométer, ami több, mint az erdők összes területe, tehát 39 millió négyzetkilométer. Ebbe beletartoznak a legelőterületek is, amik csak a kérődző állatok tartására alkalmasak. Ugyanakkor a maradék 23%-on történő növényalapú élelmiszer adja az összes, emberiség által felhasznált kalória 83%-át. Nem mehetünk el a vízfogyasztás mellett sem: bár vannak jelentős különbségek, de például 1 kilogramm marhahús előállításához körülbelül 15 400 liter vízre van szükség, a csirkénél ez 4300 liter körül van.

A magyarországi helyzet

A szigorú szabályrendszernek köszönhetően uniós szinten az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csaknem fele a világszintű kibocsátásának. Magyarországon a vízfelhasználás is töredéke a világátlagnak: hazánkban a mezőgazdasági vízkivételek az összes vízhasználat csupán 7%-át adják. Természetesen ezzel együtt itthon sem problémamentes a mezőgazdaság. Nálunk a vízhasználati problémákat az illegális, illetve szakszerűtlenül létesített kutakból történő felszín alatti vízkészletekből történő öntözés okozza. A szántóföldekről elvezett víz indirekt módon okoz vízgazdálkodási problémát: kiszárítja a tájat és a földekről levezetett tápanyagokkal és peszticidekkel szennyezett belvíz a természetközeli vizes élőhelyeinket terheli

- árulta el a szakértő.

A húsfogyasztás csökkentése mellett a karbonlábnyomunk is hatékonyan csökkenthető, ha fogyasztóként hazai, extenzíven tartott állattartásból származó hústermékeket választunk. Termelőként pedig a kötelező előírásokon felül olyan szabadon választható agrártámogatási formákat is igénybe lehet venni, amelyek nem kötelezőek, de nagyban hozzájárulhatnak a szennyezőanyagok kibocsátásának gazdaságos csökkentéséhez.

A károsító hatások

A hústermeléssel kapcsolatos problémák a jelentős területigényből adódnak. A nagy kiterjedésű, szántóföldi takarmánytermesztés, azon belül is a nem hatékony műtrágya felhasználás az elsődleges okozója a természetes nitrogénciklus felborulásának, amely kedvezőtlenül hat a vizes élőhelyekre – ez pedig oxigénhiányos zónák kialakulásához és eutrofizációhoz vezet. Ezen kívül a talaj savasságát is növeli, csökkenti a biológiai sokféleséget és az ózonrétegre is negatív hatással van. Ha a 2000-2015-ös időszakot vesszük figyelembe, akkor világszinten az erdőirtások felének az oka nem más, mint a mezőgazdasági területszerzés. Ennek csak a fele olyan terület, aminél még van esély arra, hogy ott újra erdő lehessen. Ez persze nem azt jelenti, hogy a mezőgazdaság egy rossz, károsító ágazat, sőt. Az emberi léthez elengedhetetlen, éppen ezért nagyon fontos számunkra. A probléma a túlzott mértékekből és fogyasztásból adódik.

Mit tehetünk?

A negatív hatásokra kétféleképpen tudunk reagálni: a kereslet csökkentésével, illetve az állattenyésztés hatékonyságának a javításán. Az EU “Farm to Fork” stratégiája többek között ezt a célt is szolgálja, hiszen a műtrágyázás mennyiségét egyötödével tervezi csökkenteni 2030-ig. Hazánkban már azzal is óriási előrelépést lehetne elérni, ha a magyar termékek fogyasztását támogatnánk. Magyarország egyébként igen sajátos helyzetben van: nálunk a legeltetett állattartás az elmúlt 30 évben drasztikusan csökkent: a rendszerváltás óta 80%-kal, vagyis míg 1989-ben 157 600 tonna csontos marhahúst állított elő az ország, addig napjainkban ez az érték 30 200 tonna - ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ezzel párhuzamosan a sertés és baromfiágazat teljesítménye jelentősen nőtt.

Az agrárdigitalizáció a következő évtized legnagyobb lehetőségét jelentheti az ágazatnak: a termelés hatékonyságát, jövedelmezőségét és versenyképességét emelni, a környezetterhelést és a termelési kockázatokat pedig várhatóan csökkenteni fogja. Az agrárdigitalizációban rejlő előnyök kiaknázásával a költséghatékonyság növelése a termelésbiztonság veszélyeztetése nélkül valósulhat meg. Az állatok genetikai termelőképessége maximalizálhatóvá válik, egészségi állapotuk folyamatosan monitoringozható, és ez az azonnali beavatkozás lehetőségét is megteremti

– derül ki a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara adataiból.

A cikk itt folytatódik tovább.

Címlapkép: Getty Images