Válságban az egyik legextrább borrégiónk: mégis, mire számíthatnak így a vásárlók?

Boros körképünk következő állomásaként, a balatoni és dél-dunántúli után, egy több szempontból is különleges vidék, a Felső-Pannon borrégió következik. A Vértes-, a Budai-, a Gerecse-, a Kőszegi-, a Soproni-hegység, a Velencei- és Pannonhalmi-dombság vonulatain terül el: 150-400 méteres tengerszint feletti magasságban. Ami a régióhoz tartozó borvidékeket leginkább összeköti, az a klíma hűvösebb karaktere és a savakban gazdag, lendületes borok. Az időjárási viszonyoknak megfelelően jóval több itt a fehér szőlő, mint a kék. A borrégió kiterjedése több hegységet és dombvidéket ölel át Budapesttől a nyugati országhatárig, a régiót kitevő öt borvidéken összesen 5400 hektár szőlőt művelnek. A termesztett szőlőfajták is igen változatosak, a kékfrankostól az ezerjón át a chardonnay-ig sokszínű a paletta.

Már a kelták is termeltek bort Sopron környékén

A Soproni borvidék a Fertő-tó déli partján és a Soproni-hegység lankáin terül el. 4300 hektár lenne alkalmas szőlőművelésre, ebből ténylegesen 1400 hektár a művelt terület. Már a kelták idejében is foglalkoztak az itteni lakosok szőlőműveléssel, borkészítéssel. Később a rómaiak is ültettek itt szőlőt, jelentős gazdasági szerepe volt a szőlőnek és a bornak Sopronban.

Most már sajnos nem akkora a gazdasági jelentősége, de így is sok ember megélhetését biztosítja. Jelenleg mintegy 1400 hektáron folyik szőlőművelés, ez több száz szőlősgazda munkája. Nemcsak Sopronról beszélünk és a közvetlen környékéről, hanem ide tartozik még Fertőszentmiklós, Kőszeg, sőt Vaskeresztes is

– mesélte Taschner Kurt István soproni borász, aki azt is hozzátette, hogy családfakutatás során egészen 1806-ig sikerült visszamenni időben. Apai ágon bortermelők, ahogy Sopronban mondják – poncichterek. A Taschner családi birtokon jelenleg 30 hektáron gazdálkodnak.

A soproni borvidéken 80 százalékban kék szőlőket művelnek, a Kékfrankos a legnagyobb mennyiségben termelt fajta, a második a Zweigelt, majd a világfajták következnek, a Cabernet franc, sauvignon, Shiraz, Pinot noir, Pinot (meugnier) meunier, összesen 26 engedélyezett szőlőfajtájuk van. A fehérben a zöld velteliniből van a legtöbb, Irsai Olivér, Zenit, a korai piros veltelini, királyleányka, Sauvignon blanc, és a tramini is jellemző.

Az elmúlt években a mi borvidékünk is egyértelműen melegszik. A csapadék nagyon hiányzik. Itt is igaz az, ami egész Magyarországra, sőt Európára is, hogy esik az eső, de ritkán, és olyankor mintha dézsából öntenék. A csapadék megtartásának van egyre nagyobb szerepe. Egyre aszályosabbak az éveink, ha leesik 500-550 mm, annak már örülünk.

– tette hozzá Taschner Kurt István borász.

Heteket késett az idei szüret Sopronban is

Furcsa nosztalgiám támadt, mert például 2018-ban az Irsait július 30-án már elkezdtük szedni, idén csak augusztus 20-án, ennyivel késett a szüret. A későbbi fajtáknak is jellemzően később állhattunk neki. Viszont ebben az évben jó minőségű szőlőt tudtunk szedni, megkockáztatom, hogy jobbat, mint a megelőző években. A korai fajták mennyisége is megfelelő volt, hektáronként 90-100 mázsát szüreteltünk le a fehérekből, de a kék fajtáknál volt egy 30 százalékos terméskiesés

– mondta a soproni borász, aki szerint még érdekes, hogy idén magasabb savtartalmakat mértek, ami kifejezetten jó hírnek számít a fehérszőlők esetében.

Idén nem volt elég csapadék, a fürtszám sem lett olyan, mint kellett volna lennie. Gazdasági értelemben nem jó évet tudunk magunk mögött. A minőség megfelelő, a fehérek pedig kifejezetten jók lettek. A vörösek is jók lesznek, mustfokra mindenképpen, idővel fog kiderülni, hogy beltartalomra is olyan-e, mint amire számítunk.

A soproni borvidék területe bizonyos értelemben stagnál, bizonyos értelemben csökken, egyre többen adják fel. Nem egy szőlősgazda adja vissza a bérleményét. Taschner Kurt István szerint azért, mert nem éri meg a mostani szőlő- és borárak mellett ezzel foglalkozni.

A szőlősök mindig panaszkodnak, hogy alacsonyak az árak, de azért ennyi, mert a bort is csak annyiért lehet eladni. Egyik jön a másikból. A minőség tekintetében vannak jó eredmények, van néhány feltörekvő pincészet, akik borversenyeken is bizonyítják a rátermettségüket. Van néhány fecske – hála Istennek -, az más kérdés, hogy csinálnak-e nyarat.

– tette hozzá az ismert soproni borász.

Szerinte a problémát az jelenti, hogy fél kézen meg lehet számolni, hány soproni termelő borai kaphatók országosan nagyobb borkereskedő társaságoknál. Magyarországon a borértékesítés 90 százaléka a multiknál zajlik. Nyilván magasabb áron lehet bort eladni vinotékában, éttermekben, de a bevétel nagy része nem onnan jön. Ráadásul, fogalmazott a borász: akárki akármit mond, a Covid miatt az emberek kevesebbet költenek borra, és inkább a kedvező árúnak ítélt borokat veszik le a polcokról.

Kiutat jelenthet Taschner Kurt István szerint, hogy néhány termelő arra adta a fejét – nagyon helyesen, mert a piac őket igazolta, – hogy önálló borkimérést létesített - akár többet is. Nem kocsmára kell gondolni, hanem a vásárló viszi a kétliteres palackot, és egy tartályból kiszolgálják őt, viszonylag kedvező áron.

Munkaerőt képtelenség Sopronban találni

Ausztriának óriási az elszívóereje, Sopronban szinte képtelenség mezőgazdasági munkára embert találni. Nincs elég munkaerő, épp ezért amit tudnak, gépesítenek.

A metszést nem lehet teljesen gépesíteni, a befűzést sem, a zöldmunkák egy részét sem. De 10 éve kombájnnal szüretelünk. Van egy állandó előremenekülés, egy fejlesztési kényszer, hogy az ember sokszor nemcsak azért fejleszt, mert azáltal még jobbak lesznek a borok, hanem nem kis részben azért, hogy ugyanazt a minőséget könnyebben, gyorsabban elérje. Az sem mindegy, hogy 4, 8 vagy 20 emberrel kell elvégeznem ugyanazt a munkát. Egyrészt nincs is ember, másrészt a bérköltsége sem kevés. Idén nekem is jelentős bérfejlesztéseket kellett véghez vinnem ahhoz, hogy megőrizzem a régi, jól dolgozó munkatársaimat. Nyilván van egy fluktuáció, és januárban nekem is kellett el kellett küldenem embereket, mert a covid miatt a múlt év kifejezetten veszteséges volt. Nem tehettem mást, sőt a meglévőket is csökkentett munkaidőben alkalmaztam. Én rengeteg bort szállítottam repülőkre is, és amikor ez visszaesik nullára, az nagyon tud fájni. Földbe álltunk.”

– vallotta be Taschner Kurt István, aki még hozzátette, az idei év már mindenképpen jobb lesz, egyértelműen a nyitásnak köszönhetően. A vendéglátás nem jött vissza annyira, mint volt, de a repülőkre a szállítás már elindult. Nem olyan volumenben, mint korábban, de abban bízik a borász, hogy ez tovább javul.

Muszáj lenne árat emelni

Ilyen piac nincs másik, mint a borászat - közölte Taschner Kurt István. Több ezer szereplője van. Ahhoz, hogy ez hatékony legyen, ennek a több ezer szereplőnek egyszerre kellene lépnie. De ameddig kínálati túlsúly van, addig nem emelhetek, mert a másik alám kínál, és tőle vásárolnak.

A bor nem napi cikk, hanem vegyük tudomásul, hogy luxuscikk. Borzasztóan érzékeny az egész. Az lenne jó, ha a nagy borbeszerzők elismernék, hogy emeljünk árat végre, mert ha egy kiló kenyér 400 forint, akkor nehogy már egy palack bor meg ezer legyen, pedig sokkal több munka és invesztíció van benne

– tette hozzá a borász, aki még elmesélte, hogy a héten tudta meg, hogy a világ egyik legrangosabb nemzetközi borversenyén, a német Berliner Wine Trophy-n, aranyérmes lett a cabernet sauvignonja, illetve egy másik soproni pincészet furmintja is.

Az ember sokszor ezért dolgozik, hogy ha anyagilag nem is, de legalább lelkileg jobban érezze magát. Én nem megélhetési borász vagyok, mindig azt az elvet vallottam, hogy csináljuk jól a dolgunkat, és akkor annak előbb-utóbb gazdasági eredménye lesz. Ezt az elmúlt évek kicsit megcáfolták, mégis nekem fontos, hogy jó boraim legyenek, hogy másnak örömet szerezzek velük. A gazdasági részét meg igyekszünk ügyesen csinálni.”

– közölte.

Kiemelkedően jó minőségű lett idén az Ezerjó

A Móri borvidék Magyarország 22 borvidéke közül a legkisebbek, de a leghíresebbek közé tartozik. Múltja a történelmi időkbe tekint vissza, azonban bortörvényünk 1996-tól sorolja a borvidékhez Mór, Pusztavám, Söréd, Csókakő, Zámoly és Csákberény I. és II. osztályú szőlőkataszteri besorolású határrészeit. Neve egybeforrt az ezerjó fajtával, a Móri borvidék által adott hungarikummal.

A Móri Borvidéken, Móron borászkodunk közel 40 hektáron. Idén augusztus 28-án kezdtük meg a szüretet az Irsai Olivér szedésével. Az idei szürettel megvagyunk elégedve, mint a mennyiséggel, mint a minőséggel egyaránt. Kiemelkedően jó lett idén az Ezerjó, Chardonnay és Zenit fajtánk, de a többi szőlő is ígéretes. Az időjárás szerencsére nem okozott sok problémát, folyamatosan tudtunk szüretelni. Országosan sok helyen voltak lisztharmatosak a szőlők, ahogy konzultáltunk más borvidéki borász barátainkkal, de a Móri Borvidéken szerencsére könnyen meg tudtuk védeni a szőlőinket.

– összegzett a HelloVidéknek Geszler József móri borász, a Geszler Családi Pincészet ügyvezetője.

A borok már készülnek, az Irsai Olivér lesz az első újboruk és sorban jön a többi is, idén még a SZERETŐ Chardonnay és a Zenit lesz készen

– tette hozzá.

Szüret közben volt október első hétvégéjén a Móri Bornapok, ahol az ő boruk lett, nagy büszkeségükre a rendezvény legjobb Ezerjója. Új borkirálynőt is választottak Mórnak, 3 év után Wittner Réka váltotta Gruber Nórát.

Pannonhalmán a mostani terület háromszorosát is művelhetnék

A pannonhalmi borvidék a másik legkisebb az ország 22 borvidéke közül.

Ahogy átalakul a magyar szőlőbortermő terület, az utolsó helyről lépkedünk visszafelé, és már csak a 3. legkisebb vagyunk. Míg például Tokaj-Hegyalján kb. 5500, az Egri borvidéken kb. 6000, Pannonhalmán 600 hektáron termelnek szőlőt, ennél kisebb csak a Somló és a Móri borvidék. Ugyanakkor szőlőtelepítésre alkalmas, első osztályú telepítési kataszterbe több mint 1500 hektár terület sorolható. Ez azt jelenti, hogy ha kedv és ambíció lenne hozzá, akkor Pannonhalmán akár a mostani terület háromszorosát is művelhetnénk

– közölte Liptai Zsolt, a Pannonhalmi Apátsági Pincészet borásza. (Pár napja adták át a Vince Díjat a hazai boros szakma legkiválóbb szereplőinek. A Pannonhalmi Főapátság pincészete a rangos négy kategóriában is szerepelt a jelöltek listáján, ezekből kettőt meg is nyert. Erről a HelloVidék itt számolt be!)

A pannonhalmi egy viszonylag új borvidék, egyben régi is. Ezen a tájon ugyanis több mint ezer éve művelik a szőlőt. A szőlőtermesztéshez a természeti adottságok itt mindig ideálisak voltak, így ez a tájegység ma is meghatározó a magyar borászat térképén. Itt is, mint általában a Dunántúlon, a római korig nyúlik vissza a szőlőtermesztés, bortermelés, sőt többen a magyarországi borászat egyik bölcsőjének tekintik ezt a környéket.

Ahogy Liptai Zsolt mesélte, a borvidék azonban újnak is számít, hiszen a rendszerváltásig, az 1990-es évek végéig kellett várni ahhoz, hogy a visszanyerje az önállóságát. Ebben az időszakban még több mint 1000 hektáron folyt szőlőtermelés, erről csökkent a mai 600-ra. Jogos a kérdés, mi is történt itt. Liptai Zsolt szerint az, ami országosan is jellemző:

30 évvel ezelőtt, amikor középiskolásként elkezdtem tanulni a borászkodást, még arról szólt a tankönyv első oldala, hogy Magyarország szőlőtermesztő területe 135 ezer hektár, ez jelen pillanatban hivatalos adatok szerint 60 ezer hektár, tehát kevesebb, mint a felére zsugorodott. De ha a szőlőtermesztők a szívükre teszik a kezüket, akkor lehet, ez már az 50 ezer hektárt sem éri el. Ahogy az ország szőlőtermő területe apadt, ezzel párhuzamosan csökkent a pannonhalmi borvidéké is.”

Háromnegyed részben fehér szőlőfajtákkal dolgoznak

A borvidék centrumában a Pannonhalmi Főapátságot találjuk, amely a Világörökség része. A Pannonhalmi Apátsági Pincészet 50 hektáron gazdálkodik, de a borvidéken még több 300-an foglalkoznak szőlővel, a többség csak hobbi szinten. Emellett 8-10 termelő van, aki a birtokok több mint 50 százalékát műveli. A termelők háromnegyede jórészt fehér szőlőfajtákkal dolgozik:

A mi borvidékünk az ország északi részén helyezkedik el, és bár nem nagy az ország, mégis jellemző, hogy míg Szekszárd, Villány környéke elsősorban a kék szőlő termesztésére alkalmas, az északi részekre a fehér szőlő a jellemzőbb. A tsz-időkben a pannonhalmi borvidék elsősorban még fehérszőlő-ültetvényekkel bírt. Az első kékszőlő-ültetvényeket a jelen korban az apátsági pincészet telepítette, és a kék szőlő térhódítása itt is megkezdődött már. De még mindig a fehér szőlő a domináns. De az egészséges birtokszerkezet mindenhol kívánja, hogy legyen fehér, rozé és kék szőlő is. Hogy az arányok hogyan alakulnak, ez már a terület adottságainak a függvénye. De nincs villányi gazdaság sem el legalább egy fehér tétel és jelentős rozétételek nélkül. Azt is szokták mondani, hogy az előző évtizedek elsősorban a vörösboré voltak, nagy népszerűségnek örvendtek, és talán most elindult egy folyamat, hogy a fehér szőlőnek is visszatér a presztízse. De azt gondolom, hogy soha nem lesz olyan, hogy vagy-vagy, hanem mind a kettőnek meglesz a stabil piaca

– mesélte Liptai Zsolt borász.

2021-es nagyon megbontja az országot

A pannonhalmi borvidéken nagyon érdekesen indult a tavasz, késett a virágzás, de az ország más borrégióival ellentétben itt csapadékhiányra nem igen panaszkodhattak:

Májusban bejött egy hideg periódus, ami nagyon lelassította a szőlő fejlődését, kitolta a virágzás kezdetét. Ahogy haladtunk előre az évben, bejöttek a forró napok, és a szőlő hétről hétre kezdte behozni a lemaradást. Az ország többi régiójához képest itt még volt annyi csapadék a vegetációs időben, ami kellett a szőlő fejlődéséhez. Augusztusban megint jött egy hideg periódus, augusztus 20. környékén véget is ért a nyár. Volt pár nap, amikor nem ment 20 fok fölé a hőmérő higanyszála, ami megint csak lassította a szőlő érését

– mondta Liptai Zsolt, aki közölte még, hogy emiatt is több hetes csúszással vágtak bele a szüretbe. Úgy, hogy még szeptember 15-én sem érezték biztosan azt, hogy a szőlő elérte a megfelelő érettségét.

Általában két fő paraméter határozza meg a szüret időpontját. Az egyik a cukortartalom, a másik a szőlő biológiai érettsége. A szőlészek, borászok kóstolgatják a termést, az analitikai paraméterek mellett például kóstolással is vizsgálják , hogy mikor éri el a gyümölcs a fiziológiai érettséget. Idén a biológiai érés azonban csak nem akart bekövetkezni. Már mindenki szüretelni akart, mert tudtuk, hogy soha nem érünk a végére. Ezért szeptember 15. után itt is elkezdődött a szüret

– tette hozzá Liptai Zsolt. Más borvidékekkel ellentétben, ahol kevesebb csapadék hullott, itt viszont, fajta függvényében de jellemzően 15-20 százalékkal nagyobb volt a termés, és beltartalmi értékeiben, ha nem is kitűnő évjáratról, de alapvetően egy jó évjáratról lehet beszélni.

Évek óta probléma, hogy nincs elég szüretre fogható ember

Liptai Zsolt szerint a legnyomósabb oka, hogy 1500 helyett jelenleg már csak 600 hektáron termelnek a pannonhalmi borvidéken szőlőt, hogy nincs elég hadra fogható munkaerő:

Egy olyan parányi borvidék, mint a pannonhalmi, de mondhatom azt is, hogy egy olyan kis szőlőtermesztő ország, mint Magyarország, véleményem szerint soha nem fog tudni versenyezni a nagyokkal, mint Spanyolország, Olaszország vagy Franciaország. Ugyanis ott olyanok az éghajlati adottságok, hogy a magyar termésátlagok 2-3-szorosát is meg tudják termelni. Így az alacsony vagy középkategóriás borok piacán jóval alacsonyabb alapanyagköltséggel dolgoznak, amit mi nem tudunk behozni.”

– közölte Liptai Zsolt, aki szerint a magyar borászatnak abban lehet egyedül a kiugrási lehetősége, ha megpróbál minél nagyobb hozzáadott értéket megmutatni a szőlőtermesztésben és a borászatban. Ennek viszont van egy nagy záloga, az élő munkaerő.

A pannonhalmi borvidéken jelenleg öt kombájn működik, a szüretelést meg lehetne oldani abszolút gépi erővel, csak ennek az eredménye semmiféleképpen nem az a plusz, amit említettem kitörési pontként. Középszerű vagy átlagos bort meg lehet vele csinálni, de azt a hozzáadott értéket, amit meg kellene villantani ahhoz, hogy jövőképünk legyen, ez nem teszi hozzá. Nagyon örülünk annak, hogy Győr környéke nagyon frekventált az autógyárak és a beszállítók kapcsán, de aki dolgozni akar, az vagy az ipari, vagy a szolgáltató szektorban már elhelyezkedett. Aki meg feltétlenül a mezőgazdasággal akar foglalkozni, 30-40 perc alatt átér a határ osztrák oldalára, ahol legalább egyharmaddal magasabb fizetést tud kapni. Innentől kezdve folyamatosan emelkedik itthon is a bérigény. Nyilván ez egy versenyhelyzetet eredményez, de ebbe bele kell állni, különben nem fogunk tudni érdemit produkálni.”

– emelte ki Liptai Zsolt, aki szerint az ország nyugati részén épp ezért már nemcsak az építőipar, hanem a mezőgazdaság is használja az ország távolabbi részéből érkező, vagy külföldi (jellemzően erdélyi magyar vagy román és az utóbbi időben már ukrán) munkaerőt.

A tavalyi áron már nem lehet gazdaságosan eladni bort

Liptai Zsolt borász azt is látja, óvatosak a termelők, nem feltétlenül merik meglépni azokat az áremeléseket, amik szükségesek lennének, mert félnek attól, hogy esetleg tovább ronthatják a pozíciójukat.

Ez azért nagyon érdekes kérdés, mert ha nem emelnek, akkor a saját kardjukba dőlnek. Deficitesen nem lehet fenntartani egy gazdaságot, pláne azért, mert az előző évek sem voltak annyira vastagok, hogy olyan tartalékokat lehetett volna képezni, amivel akár több év kiesését ki lehet védeni. Innentől kezdve nem marad más lehetőség, mint hogy árat kell emelni

– magyarázta a pannonhalmi apátság borásza, aki hozzátette, a nagy kérdés most az, hogy van-e bármiféle esélye annak, hogy a megnövekedett plusz költségeket úgy lehessen beépíteni az árakba, hogy az ne csak a kereskedőknél csapódjon le. Ha ez a probléma nem oldódik meg, tette hozzá Liptai Zsolt, akkor viszont tovább fog zsugorodni az ország és vele együtt a pannonhalmi szőlőtermőterület is. Ez viszont senkinek nem lenne érdeke.

Címlapkép: Getty Images