Letarolhatja a boltokat ez a különleges magyar hús: még az európai piacokat is meghódíthatja

Az évek során a természetvédelmi területek, a Nemzeti Parkok élővilága hanyatlásnak indult, egyes fajok teljes eltűnését figyelhettük meg. Ennek a folyamatnak a visszafordításán dolgoznak már több éve uniós támogatással a természetvédelmi szakemberek. Így történik ez a Kiskunsági Nemzeti Parkban is, de ahhoz, hogy a terület visszanyerje eredeti képét és gazdag élővilágát, nem elég újraegyesíteni a tómedret, hanem vissza kell szorítani a szikes réti és szikfok növényzetre terjeszkedő nádat és mocsári növényzetet.

Ebben van fontos szerepe a legelő állatoknak, akik tapossák a talajt, rágják a növényeket, vagyis elvégzik a terület karbantartását. A mocsaras részek legeltetése jelenleg egy kisebb létszámú magyar szürke gulyával indult meg. Bevált módszer, hogy mielőtt a szarvasmarhákat ráengednék a mélyebb fekvésű területekre, szárzúzóval letarolják az öreg nádat és zsiókát, és a helyén sarjadó fiatal hajtásokra engedik rá a gulyát. A tavasszal sarjadó, zsenge nád még édes, ezért azt a jószágok kifejezetten kedvelik. A legelő állatok jelenléte nem csak a növényzetre, hanem az egész ökoszisztémára hatással van, ezért nem lehet őket semmilyen gépi beavatkozással helyettesíteni. Előnyük például, hogy a nyugodtan legelésző nagytestű állatok nem zavarják a madarakat, a trágyájuk miatt pedig gazdagabbá válik a terület rovarvilága, ami vonzza a rovarevő madarakat és kisemlősöket, azok pedig a ragadozó madarakat.

Állatszeretetből természetvédelem - világhírű sikerek a Kiskunságról

Szomor Dezső állat- és természet iránti szeretete nem csak a megélhetésévé, de életmódjává is vált. Céljai megvalósításában mindig elszánt volt, munkáját a természet megsegítése motiválta. A Szomor gazdaságot egy okleveles kertészmérnök, Szomor Dezső, az állatszeretete miatt hozta létre. Közvetlenül vágás előtt a vágóhídról vásárolta meg az akkor már kihalófélben lévő állatokat. 1993-ban egy másodprivatizáció során megnyerte a Kiskunsági Nemzeti Park területeire kiírt bérleti pályázatokat, a mai napig ezen a területeken gazdálkodik. Az eltelt 23 év alatt csak őshonos magyar állatfajtákat tart ezeken a területeken, legnagyobb számban a magyar szürke szarvasmarhák vannak, mintegy 2500-2700 példány a szaporulattal együtt. Mivel élő állat formájában nem tudta reális áron értékesíteni a marhákat, ezért belevágtak a húsfeldolgozásba.

Másfél évtizedig kellett várni, hogy a hobbiként indult marhatartás végre igazi üzletté váljon. Addig a tenyésztés - a Kiskunsági Nemzeti Parkkal közösen létesített bikanevelő telepből kikerülő évi 20-30 állat értékesítése - csak fedezte a kiadásokat

- mondta az Agrárszektornak Szomor Dezső. Reményei szerint a jobb hústermelő képességű fajtákkal keresztezve a különleges, vad ízű biohús különösen keresett lesz az uniós országokban. Elhivatottságát bizonyítva - a szikes pusztán, az állami gazdaságtól bérelt földeken kevés az üzleti lehetőség az agrárvállalkozáshoz - Szomor Dezső a vizes élőhely rekonstrukció keretében mintegy 250 hektár halastavat is létesített üzlettársaival.

Magyar szürkemarha útja és jelentősége hazánkban

A Kiskunsági Nemzeti Park és a Hortobágyi Nemzeti Park elsődleges célja közé tartozik az állattenyésztési géntartalék védelme. Az Alföld Nemzeti Parkjai mellett a magyar szürke marhát néhány idegenforgalmi célból létesített bemutatóhelyen, valamint természetvédelmi területek legelőterületein tartják még tisztavérű formában (összesen kb. 150 tenyészet). Jelenleg, mintegy 4400 törzskönyvezett tehén, illetve 320 lajstromszámmal ellátott bika található az országban.

A szarvasmarhatartás a honfoglalás után - a gazdálkodás fejlődésével együtt - egyre inkább gyarapodott és az akkori állattartás fontos ágazatává vált. A középkorban az ország területének nagy része mocsaras legelő volt. Így teljesen külterjes viszonyok között nagyon sok szarvasmarhát lehetett tartani. Hatalmas, télen-nyáron szabadban tartott gulyák voltak mindenfelé. A nomadizáló pásztorkodással tenyésztett ősi szilaj szarvasmarha az erre alkalmas területeken - a sík, folyókkal erezett, dús füvű legelőket adó alföldi területeken - terjedt el elsősorban.

A vizsgálatok alapján a vad őstulok nagyon hasonlított a magyar szürke marhára, csak a szőre volt hosszabb és bozontosabb, szarvai fehérek voltak, a hegyük pedig fekete. Az őseink által tenyésztett “ős házimarha” inkább csak szarvállása tekintetében mutatott némi eltérést. A honfoglalás-kori telepek feltárásánál talált csontmaradványok alapján megállapítható, hogy a Kárpát-medencében - honfoglalás előtt - élő szarvasmarha állomány nagyobb részben brachyceros eredetű lehetett. Ez a kisebb testű, szelídebb, könnyebben kezelhető fajta, egészen más jellegű és természetű, mint a primigenius eredetű ősi magyar szilaj fajta. Pillanatnyilag a hazai fajták közül a magyar szürke létszáma fejlődik a legdinamikusabban, bár a vegyes hasznosításban a magyar szürke nem volt versenyképes gyengébb tejtermelése miatt. Az ötvenes évek végén a hivatalos irányzat keresztezésre ítélte a fajtát, elsősorban a szovjet eredetű kosztromai fajtával kellett volna keresztezni. Ez a keresztezés sem bizonyult versenyképesnek már az akkori követelmények szerint sem. Ez a fajta volt viszont az első háziállatfajta, amely Magyarországon hivatalosan is védelem alá került. A tenyésztés irányításáért a Magyar Szürke Szarvasmarha Tenyésztők Egyesülete felelős. A tehénlétszám az ezredfordulóra meghaladta a háromezret. A fajtát egyre inkább úgy értékelik, mint olyan hús-marha fajtát, amely jó anyai tulajdonságai révén a gyengébb minőségű legelők hasznosításában jelentős lehet.

Címlapkép: Getty Images