Rengeteg vidéki épület született újjá: milliárdok mentek a tájházak renoválására

A Népi Építészeti Program támogatására idén januárban ismét lehetett pályázni. Azok a szervezetek vagy magánszemélyek igényelhették a támogatást, amelyek-akik népi építészeti értéket képviselő, egyedi (műemlék, nyilvántartott műemléki érték, helyi védelem) vagy területi védelem alatt álló ingatlan tulajdonosai.

Januárban a szakmai előkészítésre lehetett támogatást kérni. Az előkészítésbe beletartozott a népi építészeti emlék építészeti értékeinek azonosítása, illetve az épület szerkezeteinek állapotát értékelő dokumentációk (építészeti felmérés, építéstörténeti dokumentáció és értékleltár, statikai és faanyagvédelmi szakvélemény, diagnosztika, falkutatás, szakrestaurátori terv) és a felújítási építészeti terv elkészítése, melyek megalapozhatnak egy későbbi építési támogatási kérelmet. A mostani kiírásban ezek finanszírozására kérhettek támogatást a pályázók.

Míg 2017-ben a program tervezett első szakaszában 300 millió forint összegű támogatást osztott ki a Miniszterelnökség, 2018-tól már 1,5 milliárd forintos keretösszeg áll rendelkezésre a programnak.

Fontos változások történtek a pályázat kapcsán

Az előző évek gyakorlatától eltérően az eddig az év közepén megjelenő kimondottan Tájházak részére szóló támogatási forma idén külön nem jelenik meg, hanem egybeolvad az általános támogatási kiírásokkal. A januárban megjelent kiíráson a Tájházak a korábban is alkalmazott kedvezőbb támogatási feltételekkel nyújthattak be kérelmet.

További változás, hogy helyi védettség esetén a településkép-védelmi rendeletben a kérelem benyújtásának napjáig jogerősen megállapított védettség igazolása volt szükség. A tervezői költségvetés-kiírás a szakmai előkészítés pedig kötelező elemévé vált.

Hatalmas átalakuláson mentek keresztül az épületek

A támogatott helyszínek nagy számára való tekintettel a Népi Építészeti Program eredményeit több kötetben mutatta be a Lechner Tudásközpont, így a Megújuló vidéki örökségünk című sorozatban a már lezárult pályázatokat tekinthetjük meg. A kiadványokból megismerhetjük az épületek rövid történetét, főbb jellemzőit és azokat a feladatokat, amelyeket a támogatással egy vagy két év alatt megvalósítottak tulajdonosaik. A felújítás előtti, fekete-fehér képeket összehasonlítva a megvalósult állapotot rögzítő színes fotókkal, átfogó képet nyújtanak a mindig megújulni képes vidéki épületekről.

A bemutatott hagyományos népi építészeti emlékek Magyarország minden régióját képviselik, akad köztük helyi védelem alatt álló, műemléki védelmet élvező, valamint Világörökségi területen álló is. Cikkünben a sorozatból most a tájházakat vettük górcső alá, így ezekből gyűjtöttünk egy csokorra valót.

Békés - Durkó utca 8. - Békés megye

A népes kisváros a Dél-alföldi régióban, a megye centrumában található. A város különösen szívén viseli a népi építészeti emlékek megőrzésének ügyét, ennek egyik jeleként évtizedek óta otthont ad az Országos Népi Építészeti Tanácskozásoknak. A város központjában lévő, későklasszicista gazdaházat Csapó Gergely tanyásgazda építtette 1866-ban. Az épület fésűs beépítésben, utcavonalon álló, vályogfalú, nyeregtetős, hódfarkú cseréppel fedett. Alaprajzi beosztása: felsőház, pitvar és konyha, belsőház, pincekamra, kamra, alsópitvar és alsókonyha, alsóház, szín és ólak. A karéjos záródású oromzat alatti utcai homlokzatot a felsőház két ablaka, a tornác zsalugáteres vakablaka és a köztük futó lizénák tagolják. Az udvari homlokzaton az alsó konyháig pilléres, az épület többi, alacsonyabb részén darufás tornác fut. Az 1958 óta műemlékként védett tájház használatát a nedvesedő falak korlátozták. Az elkészült szakaszos aláfalazással, utólagos falszigeteléssel és szivárgórendszer kiépítésével sikerült elhárítani a problémát, így a tájház továbbra is fontos szerepet tölthet be a város hagyományőrző programjainak színtereként.

Dör - Szabadság utca 54. - Győr - Moson - Sopron megye

Dör a Kisalföld részét képező Rábaköz termékeny területén, a Fertő-Hanság Nemzeti Park szélén helyezkedik el. A mezőgazdasági termelés mellett már a 19. században sok mesterember dolgozott a településen, igazi iparos és fazekas központ volt. A község szélén álló lakóház pontos építési ideje nem ismert, de jellegzetességei alapján valamikor a 19. század folyamán épülhetett. Falazata földből készült, ún. tömésfal, alaprajzi rendszere háromosztatú, szoba – konyha – szoba helyiségekből áll, melyekhez soros elrendezésben nádfonat falazatú pajta és istálló csatlakozik. Felújított állapot A mestergerendás tisztaszoba, a szabadkéményes, tagolt hasábkemencével rendelkező konyha és a hátsó szoba is hagyományos helyi bútorokkal és tárgyakkal van berendezve, valamint gazdag fazekasedény kiállítás található az épületben. A néprajzi gyűjtemény bemutatásán túl a tájház hagyományőrző rendezvényeknek is helyet ad. Egykori nádfedését korábban részben lemezfedésre cserélték, ezért a támogatásból megvalósuló felújítás során az eredeti nádazást állították vissza.

Paloznak - Fő utca 6. - Veszprém megye

A Balaton-felvidéki település sokat tesz a hagyományos településkép megőrzésért, ezért még 1998-ban Hild-díjat kapott. Az önkormányzat 1993-ban vette meg és állította helyre a műemléki védelem alatt álló tájházat. Az épület már az 1815-ös összeírásban is szerepel, akkor azonban még egy kisebb, sárból és sövényből készült ház lehetett a helyén. A ma is álló épület az utcai szoba mestergerendájára festett felirat („DSM 1 TT ADOMJNI J1888”) és az épület északkeleti oromzatán lévő felírás szerint is 1888-ban épült. A ház falazata agyagba rakott kő, födéme gerendás, fedése nád, padozata agyagtapasztású. Az épület háromosztatú: szoba – pitvar/füstöskonyha – kamra, a szoba előtt dongaboltozatú tornác húzódik, a lakórészhez istálló kapcsolódik, a nyugati oldalához pedig földi pince csatlakozik. A helyreállított épület muzeális működési engedéllyel rendelkező tájház és számtalan közösségi esemény (pl. kézműves foglalkozások, Falunapok, szüret, Libanap) színtere. A támogatásból jókarbantartási munkákat, a táskás vakolatok javítását, meszelést, a nyílászárók újrafestését és az épület újranádazását végezték el.

Püspökhatvan - Szabadság utca 64. - Pest megye

Püspökhatvan a Gödöllői-dombság és a Cserhát között elterülő hegyes-völgyes vidéken, a Galgavölgyében fekvő település. A falu a török hódoltság idején elnéptelenedett, és az újjátelepítés során a magyar és német nemzetiség mellett a szlovák lett a legmeghatározóbb népcsoport. A falu főutcáján álló lakóház a 20. század elején nyerte el mai kialakítását, de az egykori parasztporta a maga teljességében a település egyik utolsó, a 19. század végi építési hagyományokat őrző együttese. Az oromfalas főhomlokzat míves, sárga, vörös betétes téglaburkolata hívja fel a figyelmet az utca kanyarulatában álló portára. A tisztaszoba – pitvar – lakószoba – konyha – kamra alaprajzú lakóházhoz soros elrendezésben istálló és takarmánytároló csatlakozik, mögöttük méhes, az udvar másik oldalán ólak és kocsiszín, alatta pince helyezkedik el. Az épületből a helyi önkormányzat tájházat alakított ki. A támogatásból a szükséges jókarbantartási munkálatokat végezték el, a falak hagyományos technológiával történő újratapasztásától és meszelésétől kezdve a mázoláson át a portán álló gazdasági épületek rendbetételéig.

Címlapkép: Getty Images