Támadnak a poloskák? Méreg helyett inkább így védekezz ellenük

A poloskákért minden bizonnyal nem sok ember rajong, sokan félnek vagy egyszerűen csak undorodnak tőlük, hiszen automatikusan a kellemetlen szagok jutnak róluk eszünkbe. Emellett sok bosszúságot is okozhatnak, hiszen roppant idegesítő tud lenni, mikor bent ide-oda röpködnek, csapódnak és mindenre rászállnak. A kertekről nem beszélve, ott akár komolyabb károkat is okozhatnak. Éppen ezért nem is jó, de nem is rossz hír az, amit Dr. Kóbor Péter, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének tudományos munkatársa közölt a lapunkkal, miszerint a két problémát jelentő inváziós poloskafajjal kapcsolatban a korábbi években megszokott nagyságú állományra lehet számítani. Egyes területeken viszont a felszaporodásuk mutathat inváziós jelleget.

Egyik térség sem ússza ezt meg

A szakember hozzátette, korábbi szóbeli közlések és tapasztalatok alapján mind a zöld vándorpoloska, mind pedig az ázsiai márványospoloska a kiskerti körülmények között okozott komolyabb károkat. A károkozás pontos mértéke azonban egyelőre még nem ismert.

Mindkét faj esetében elmondható, hogy az ország teljes területén elterjedtek, stabil állományaik vannak országszerte. Felszaporodásuk mértékét főleg a táplálékforrások rendelkezésre állásának mértéke határozza meg

- közölte Dr. Kóbor Péter.

Így védekezzünk a poloskák ellen

Sokaknak a kiskert, a balkon, esetleg a közösségi kertrész, vagy éppen egy ágyás igazi menekülőút lehet a pörgős mindennapokból, ám az idillbe a poloskák igencsak beletaposhatnak. Magyarországon az elmúlt években egyre nagyobb kártételt jelentenek a kertekben a behurcolt új poloskafajok. Ilyenek a 2002 óta Afrikából idevetődött, és jól befészkelődött, mára mindennapossá vált zöld vándorpoloska, és a 2013 óta Ázsiából behurcolt ázsiai márványospoloska is. A fő probléma, hogy itthon nincs természetes ellenségük, teljesen megfelel számukra a magyar klíma, a kifejlett poloskák pedig igen ellenálló kártevők. Na de, mit tehetünk ellenük?

Az ázsiai márványospoloska épületekbe való behúzódását, aggregációját legjobb megelőzni például egy jól záródó, erős szúnyoghálóval, az esetlegesen bejutott állatokat pedig kitessékelni. A kiskerti kártétel esetén is működhet a megelőzés, ami ez esetben azt jelenti, hogy a levelek fonákján található tojásokat, a levéllel együtt eltávolítjuk, ezzel megakadályozva az újabb nemzedék kikelését. A rovarölő szerek alkalmazása a már jelenlévő állatok ellen megoldást jelenthet, azonban két szempontból problémás. Egyfelől ezek nem szelektív szerek, így a környéken jelenlevő más, sokszor hasznos ízeltlábú szervezeteket is elpusztítják; másfelől, mivel ezek a rovarok főleg érésben lévő vagy érett terméseket részesítik előnyben, ezért a permetezés utáni kivárási idő sok esetben a termés elvesztését jelentheti

- magyarázta a szakértő.

Mire számíthatunk idén?

A szakember szerint lényegi változásra semmi nem utal az állományokat illetően. Talán az aszályos időszak negatívan befolyásolhatja egyes helyeken az idei nemzedéket, de ennek mértéke pontosan nem meghatározható. Jelenlegi ismeretek szerint a két poloskafaj jelenléte a természetes vagy természetközeli élőhelyeket egyébként sokkal kevésbé érinti, mint a termesztett növényállományokat.

Elméletiekben azonban elmondható, hogy ilyen élőhelyeken felszaporodásuk a táplálékhálózatok minőségi-mennyiségi viszonyainak felborulását és egyes őshonos fajok kiszorulását eredményezheti.

Aszály kontra poloskák

Az említett poloskáknak a trópusi-szubtrópusi éghajlatú Délkelet-Ázsia és Afrika az őshazájuk, ahol a meleg időjáráshoz szoktak, Magyarországon pedig az elmúlt években szokatlanul meleg telek voltak. Melegebb időben a fejlődéshez szükséges hőösszeg hamarabb megvan, és ideális esetben egy második nemzedék felnövéséhez is elég lehet.

Amint kezd hűvösebbé válni az idő, szinte elözönlik a lakásokat, házakat, hogy telelő rejtekhelyet keressenek maguknak. A legkisebb résen is bejutnak, így az ember gyakran csapatostul találkozhat velük a nyílászárók körül, vagy éppen a falakon. Legalább 2 hétig folyamatosan -10 fok alatti hőmérséklet kellene ahhoz, hogy a telelő állományok egy része elpusztuljon. Olyan tartós hidegről pedig nem lehet beszélni, ami el tudná pusztítani őket.

A szárazság viszont negatívan érinti őket. Egyfelől az aszályos időszakban a táplálékforrások is szűkösebbek a csekélyebb termés miatt, másfelől a száraz környezetben fejlődő állatoknál vedlési problémák léphetnek fel, ami az egyedek elhullását eredményezheti.

Címlapkép: Getty Images