Mérges pókok bukkantak fel az országban: így néznek ki, ezt kell tudni róluk

Vélhetően a pókok a szárazság és aszály miatt jelentek meg. Az önkormányzat felvette a kapcsolatot a Természetvédelmi Osztállyal, ahol jelenleg vizsgálják a megjelent pókfajt azonosítás céljából. Ha nem tartoznak a védett fajok közé, akkor elkezdik az irtásukat.

Ahol megjelennek, ott kérjük a lakókat, hogy jelezzék a pontos feltérképezés érdekében a lakcímük megjelölésével akár engem akár képviselőmet.( pl: készítsenek fotókat)

- írják.

A képek alapján valószínűleg a hazánkban védettséget élvező szongáriai cselőpókról lehet szó, aminek csípése a darázséhoz hasonló és mérgező. Azt kérték a lakosoktól, hogy fokozottan figyeljenek, és kerüljék a tó környezetét.

Vándorútra kelt a pók

Egy olvasónk a cikk megjelenése után megírta nekünk, és a fotókat is elküdte az esetről, hogy ő maga is találkozott egy példánnyal az említett pókfajból, méghozzá október 8-án a Félhalmi-holtágnál. A hátizsákján potyázott a veszélyes vendég. Az említett holtág több mint 130 kilométerre fekszik Tarnazsadány településétől, tehát elmondhatjuk, hogy a pókfaj megtalálható máshol is Kelet-Magyarországon. Íme olvasónk fotója:

A Félhalmi-holtág 1871-1889 között keletkezett a Hármas-Körös 38. és 39. félhalmi átmetszésével. A bal parti ármentesített területen helyezkedik el, közigazgatásilag Gyomaendrőd város, Csárdaszállás és Köröstarcsa községekhez tartozik. A Félhalom elnevezés a Csárdaszállás határában ma is meglévő halomhoz, illetve az azonos nevű középkori faluhoz kötődik. Helyi elnevezése Biristyók.

A szongáriai cselőpók itthon is előforduló, védett pókfaj

A szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis) az ízeltlábúak törzsébe, a pókszabásúak osztályába, a farkaspókfélék (Lycosidae) családjába tartozó, Magyarországon védett pókfaj. A nála kisebb pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa) rokona, áll a Wikipédiában a leírás.

• Előfordulása: Elsődlegesen a szikes pusztákon, valamint az ezekkel szegélyes kötöttebb homoktalajokon él. Az Alföld homokos, szikes vidékein él függőleges lyukakban. Eredete a sztyeppékre – Dzsungária, egy Altaj környéki, félsivatagi klímával rendelkező terület – vezet; másik elnevezése, az orosz tarantula is erre utal.
• Megjelenése: Akár 4 cm-es testhosszával Magyarország legnagyobb termetű pókfaja. Lábait kiterjesztve akár a 10 cm-es átmérőt is elérheti. Méltán nevezte Kolosváry Gábor 1931-ben, a Természet című folyóiratban a „mi madárpókunknak”. Mérete miatt gyakran össze is tévesztik a madárpókokkal, noha kisebb, mint egy átlagos madárpók.

Színe általában barna, szürke, illetve ezek különféle árnyalatai, esetenként narancs-barna. Hatalmas csáprágójának színe világos- vagy sötét barna, alsó és felső része fekete.

• Életmódja: Éjszaka és nappal is aktív, de inkább csak alkonyatkor merészkedik elő vadászni. Földbe fúrt, 30–40 cm mély, függőleges üregekben él, melynek falát hálójával erősíti meg. Rendszerint ebben az üregben figyel, és áldozatát hirtelen rohammal kapja el (a farkaspókfélékre jellemző módon nem szőnek fogóhálót, hanem gyors futással, ugrásokkal és lesből támadással ejtik el zsákmányukat). Peterakás után előfordulhat, hogy a járat bejáratát lezárja utódainak védelme érdekében. Kicsinyeit első vedlésükig az utótestén hordozza.
• Marása: A szongárai cselőpók marása a lódarázs csípéséhez hasonlóan kellemetlen. A marást követően rövid időn belül émelygés és heves szívdobogás jelentkezhet. A mérgében, amely különböző fehérjék keveréke, a szívösszehúzódások erejét fokozó vegyület is található.

Frissítés!

Cikkünk megjelenése után újabb olvasónk jelentkezett. Beszámolója szerint a Pest megyei Ráckevén is találkozott a pókkal, fotót is küldött az esetről. Azonban ez egy keresztespók, a szongáriai cselőpók nem sző hálót, hanem üregekben él.

Címlapkép: Getty Images