Ismét mérges pókok bukkantak fel az országban: ezt kell tudni róluk, így néznek ki

Kardoskúton, a háborítatlan szikes pusztákon a szongáriai cselőpókoknak viszonylag nagy állománya él. Leggyakrabban nyár végén, ősz elején, a párzási időszakban találkozhatunk velük, ekkor a legaktívabbak. Vadászni legtöbbször alkonyatban kezdenek, de nem szőnek hálót, hanem rövid futásokkal, ugrásokkal kapják el a zsákmányul szolgáló rovarokat.

A cselőpókok 30-40 cm mély, függőleges üregekben élnek. Peterakás után előfordul, hogy utódaik védelmében lezárják a járatot, hogy kicsinyeiket megvédjék.

Korábban mi is rengeteg levelet kaptunk olvasóktól, és részletesen követtük a cselőpókok magyarországi útját. Ezekről itt írtunk részletesen, sőt a számos olvasói levél miatt pókszakértőt is megkérdeztünk a témában.

Kóros, ahogy eltávolodtunk a természettől

Dr. Szinetár Csaba pókszakértő korábban kérdésünkre eloszlatta a félelmeket, és elmondta, hogy egy a Kárpát-medencében, így Magyarországon is őshonos pókfajról van szó, ami küllemében valóban ijesztő lehet a mérete miatt, de teljesen veszélytelen az emberre nézve. Hozzá nagyon hasonló a pokoli cselőpók, aminek már a neve is rémisztő, de póktársához hasonlóan ártalmatlan ízeltlábú.

Annyira eltávolodtunk a természettől, hogy lassan alkalmatlanná válunk mindenfajta együttélésre a többi élőlénnyel. Nagyon szomorú, hogy az emberek első reakciója, ha meglátnak egy számukra ijesztő vagy ismeretlen rovart, hogy ki kell irtani. A szongáriai cselőpók teljesen ártalmatlan, ilyenkor, ősszel keresik egymást az ivarérett egyedek szaporodás céljából, most van a nászidőszakuk, ezért találkozhatunk velük gyakrabban, mivel előjönnek üregeikből, hogy párt keressenek

- kezdte Dr. Szinetár Csaba.

Szezonálisan tűnnek fel ezek a rovarok, és bár a megjelenésük félelmet kelthet, mivel lábaikkal együtt akár 10 centiméteresek is lehetnek, nincs ok aggodalomra, nem csípnek, nem mérgezőek. Európában egyébként sem élnek mérgező pókfajok, így a természetben sem kell tartanunk semmilyen póktól, de a lakásban sem, ha nagyritkán betévedne egy-egy egyed. Azt javaslom, fedjük le dobozzal, és vigyük ki a házból a szabadba őket, bármilyen pókot. A szongáriai cselőpók ráadásul nem is érzi bent jól magát, a szikes pusztaságokat szereti, és az emberi térnyerés miatt találkozunk vele egyre többet. Ugyanis az építési területek, a letaposott, egykori füves, száraz területek hasonlítanak az eredeti lekóhelyére, amit valószínűleg mi, emberek hódítottunk el a póktól, és nem fordítva.

A szakértő arról is beszélt, hogy nagyon elkeserítő, hogy a felnőttek a fóbiáikat átadják a gyerekeknek, pedig meg kellene őket arra tanítani inkább, hogy milyen állatok élnek velük együtt, amelyekkel a tudás birtokában semmilyen akadálya nem lenne a békés együttélésnek.

Ez a pókfaj nem támad emberre, ez a fóbia a filmekből eredő tévképzet, a pókok soha nem keresik az ember közelségét, ha valahol megjelenik az ember, elmenekülnek, nem támadnak rá, ahogy a darazsak teszik például, a fészküket védve. Pók legfeljebb akkor csíp meg valakit, ha az megfogja, szorongatja, markolássza, de ez csak túlélési ösztön, és akkor sincs semmilyen káros hatással az egészségre, szemben a darázscsípéssel.

Címlapkép: Getty Images