Egymilliós viskóból varázsoltak csodás otthont: egyre többen vágnak bele

Zsuzsanna története, ahogy a Hellovidéknek elmesélte, közel 30 évvel ezelőtt kezdődött, még Budapesten, és hosszú út vezetett odáig, amíg saját miniházuknak nekiállhattak a Káli-medencében. Már az első lakása is egy 27 nm-es vízivárosi minigarzon volt, ahova egyedülálló anyukaként a kisfiával költözött, aztán:

Nagyon jól éreztem magam benne, bár kicsit furcsa volt a szüleim nagy lakása után, de egyszerűen minden megvolt benne. Már akkor felmerült bennem, hogy miért akarnak az emberek nagy házban lakni. Utána úgy hozta a sors, hogy a második férjemmel építkezésbe kezdtünk, és ezalatt az anyósomék nyaralójában laktunk, egy tipikus retro, utólag leszigetelt kis faházban, amelynek 9 nm volt az alapterülete. Átjártunk anyósomékhoz a fürdőszobát használni, illetve volt egy kerti vécénk. Fiatalon és bohón úgy terveztük, hogy 3 hónap alatt felépítjük a házat, ez természetesen nem sikerült, két évig laktunk ebben a házikóban. Nem voltunk erre felkészülve, de nagyon jó buli volt, nem hiányoztak a bedobozolt cuccaink. Sokat voltunk a kertben, illetve napközben általában dolgoztunk. Amikor beköltöztünk a nagy házba, hirtelen nem találtuk a helyünket, nem is tudtuk úgy berendezni, mert elszoktunk a nagy terektől.

Amikor 2000-es évek elején Pest megyei agglomerációba költöztek, a település egy része még üdülőövezetnek számított. Ott tapasztalta meg először, hogy vannak friss nyugdíjasok, akik a lakásukat vagy eladták, vagy átadták a fiataloknak, és korábbi nyaralójukba költöztek ki. Illetve arra is nem egy példát látott, hogy valaki anyagi okokból költözött ki egy pici házba, például egy válás után, és utána már nem cserélte volna nagyobbra. Akkoriban már motoszkált benne is, hogy miért nincs Magyarországon a miniházaknak nagyobb hagyománya, de aztán máshová sodorta az élet. 2013 óta Németországban él, ahol elég gyakran találkozik az alternatív lakhatás gondolatával, oda hamarabb elért az Amerikából indult tiny house mozgalom is. Ahogy meséli, a németek jóval mobilabbak, mint mi, magyarok:

Egy nagy országról beszélünk, ahol szívesen és gyakran költöznek az emberek országon belül, a munka vagy a család miatt, akár több száz kilométert is. A frekventált városokban, tartományokban igen magasak az ingatlan négyzetméterárak, ezért a németek jellemzően nem tulajdonosok. Inkább bérelnek, de ez is nagyon drága. Egyre többen vásárolnak vontatható tiny house-t, amelyet bérelt telekre vagy kempingbe állítanak le.

A Facebookon ismerkedett össze Orosházi Erzsébettel, a Miniházakért Magyarországon Civil Társaság másik alapítójával, aki nyolc éve elvált nőként, három gyerekkel, kilencmillió forinttal a zsebében vett Törökbálinton egy elhagyott telket. Ennyi pénze maradt, amikor a svájci frank alapú hitellel terhelt otthonának eladása és a hitel visszafizetése után új otthont keresett magának és három gyerekének. Pár hónapig sátorban éltek, aztán olyan 29 négyzetméteres kis minibirodalmat épített magának, jórészt önerőből, saját két kezével, gyermekei segítségével, aminek azóta is csodájára járnak. Zsuzsa vele alapította meg ezt az önszerveződő és egymást segítő miniházas mozgalmat.

Mik azok a miniházak?

Miniházként alapvetően a nettó 40 négyzetméter alatti házakra tekinthetünk. A társaságuk az alapvetően fixen épített miniházakat képviseli, és nem a hagyományos tiny house néven ismertté vált mozgalommal azonos. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy a hazai viszonyok között sokkal reálisabb megoldás a fix mini.

Legtöbben a tiny felé nem elsősorban mobilitása miatt fordulnának, hanem a remélt olcsósága és az engedély nélkül használhatósága miatt.

Erzsivel együtt azonban úgy gondolják, hogy Magyarországon tényleg inkább a fix építésű miniházaknak lenne létjogosultságuk, hiszen sem megfelelő infrastruktúra sem nagyszámú fizetőképes kereslet nincs a vontathatók házakra. Illetve nagy különbség még, hogy egy fix házat akár beköltözve, saját kezűleg is lehet szépítgetni, a vontatható házat előre kell kifizetni.

A kicsi, élhető és kifizethető fix miniházakat kellene támogatni rendszerszinten is, államilag – társaságunk ezen is dolgozik, ebben is szeretnének előrelépést.

- közölte, majd hozzátette a helyzet ugyanis az ma Magyarországon, hogy még CSOK-ot sem kaphat az, aki 40 négyzetméter alatti házat szeretne építeni családjának. Persze, tette hozzá, a jogalkotók, (helyi szabályozás, család támogatások) egyik célja nyilván a minőségi lakhatás, amely a településképbe is beleillik. Álláspontja szerint ennek megfelelnének a mini házak is, a lakók létszámát figyelembe véve természetesen.

Idővel egyre kedveltebbé vált a Facebook-csoport, amit anno 4 éve én alapítottam, és amin keresztül Erzsit megismerhettem. Egyre több tagunk lett. Most azon gondolkodunk, hogy szeretnénk egy petíciót is elindítani a miniházakért, ami ha még ha csekély eredménnyel zárul is, mindenképpen figyelemfelhívó akció lenne

- tette hozzá Zsuzsanna.

A Káli-medencében aztán egy miniházat is építettek

Zsuzsanna férjével aztán épített egy saját miniházat is a Káli-medencében. Ahogy mesélte, a megvásárolt telken három épület is állt:

Az egyiket már felújítottuk, a 12 nm-es kis zöldségesboltból vendégház lett, kis galériával. A következő projekt a második épület, egy tipikus, vöröskőből épült műhely, ami szintén nem nagy alapterületű, ezt szeretnénk lakóháznak átalakítani

- árulta el.

Zsuzsanna szerint fontos kiemelni, hogy nemcsak új épület lehet miniház, hanem át is lehet alakítani akár borospincét, kis üzlethelyiséget. Számos lehetőség van arra, hogy relatív olcsón, kis befektetéssel lakóhelyeket teremtsünk.

Véletlen, hogy két nő a lelke a hazai miniházak mozgalomnak?

Ahogy Zsuzsanna meséli vegyes itthon a miniházak iránt érdeklődők és rajongók tábora, de a csoportban 35-55 közötti nők vannak leginkább. Ennek persze rengeteg oka lehet. Lehet facebookozási szokás is, hogy a nők szívesebben kattintanak az otthon témájú tartalmakra, így könnyebben megtalálják őket. De lehet az is, hogy a nők azok, akik meghatározzák az irányt, hogyha otthonteremtésről van szó, a férfiak pedig megvalósítják.

Milyen összegből lehet megvalósítani egy miniházat?

Ez Zsuzsanna szerint nagyban függ az igényektől, illetve hogy ki mennyi saját munkát tud beletenni.

Mi pár évvel ezelőtt 6 millió forintot költöttünk csak a kis épület felújítására, de azóta elszálltak az alapanyagárak, a munkadíjak.

Zsuzsanna annak ajánlja ezt a lakhatást, aki tudatos választ ad a világban történő változásokra, képes kompromisszumot kötni, vagy nem is tekinti hátránynak a kis alapterületet, élvezi előnyeit (mint saját ház, kert) és képes kezébe venni az irányítást, nemcsak saját lakhatása, hanem életmódja felett.

Ne felejtsük el, hogy bár lényeges a jó tervezés és a szakszerű kivitelezés, manapság is meg lehet építeni többedmagunkkal egy alapot, fel lehet húzni a falakat, mindenki maga tudja mi az a feladat, amit még el tud végezni. Ha a méreteket nézzük: mondjuk egy 25 nm Ytong házat relatív gyorsan, egyszerűen meg lehet építeni. A tető-födém-galéria ácsolást már nem vállalnám. Ha valaki pincét szeretne a tárolás miatt, ez újabb költség, de valóban praktikus lehet. Mind olyan kérdés, amit mindenkinek a szemlélete, pénztárcája és az életmódja határoz meg

- tette hozzá.

Miért építsünk miniházat, ha igazából egy sokkal nagyobb nem kerül arányosan sokkal többe?

Ha valaki miniházat akar építeni, Zsuzsanna szerint kár négyzetméter-árral számolni, mert valószínűleg nagyon meg fog lepődni az illető.

Relatív magas lesz az alapterületre vetített ár, hiszen egy miniházba is kell fürdőszoba, konyha, esetleg egyedi beépített szekrények.

Szükség van ugyanúgy gépészetre, villanyszerelésre és ennek a kiépítése majdnem ugyanannyiba kerül, mint egy kétszer akkora házban. Viszont, ami nagyon nem mindegy, az a későbbi fenntarthatósága!

Én azt mondom, hogy jól lehet érzeni magunkat egy kisebb alapterületű házban, a fenntartása lényegesen olcsóbb lesz és remélhetőleg nem kell hozzá nagy összegű hitelt felvenni. Így a ház lesz értünk és nem fordítva! Azokat a konkrét funkciókat fogja szolgálni, amire építettük. Ideális esetben tartozik hozzá egy kert, terasz, ahol az év nagy részében kint tudunk lenni, esetleg konyhakertet gondozni, néhány állatot nevelni. Fontos azonban, hogy egy miniházban meglegyen a megfelelő légtér, mert az alacsony belmagasság nyomasztó lehet, különösen a téli hónapokban, amikor több időt töltünk kényszerűen bent. Ezért sokan építenek galériát bár van, ahol igazi a födém és fent pici hálószobák vannak. Persze ez az idősek számára nem opció, nekik a legfeljebb a dobogón elhelyezett ágy ami alatt tárolók vannak, jöhet szóba. Ez egyfajta tudatosság, ha az ember ezt az életformát választja, egy válasz a klímaváltozásra is, arra, hogy kisebb ökológiai lábnyomot hagyjunk, ne pazaroljunk. Nem vásárolunk feleslegesen, építőanyagokból is sokkal kevesebb kell, és nem tudod teletömni a lakóhelyedet felesleges dekorációkkal, olyasmikkel, amiket egy nagy házban megveszel. Én próbálok a mostani életemben is ennek megfelelően élni, pl. csak azokat a könyveket tartom meg, amik a kedvencek, a többit vagy a könyvtárból kölcsönzöm, vagy megveszem, és amikor elolvastam, eladom, elajándékozom. Így egy kis könyvespolcunk van. Akárcsak a konyhában, ahol például hagyományos helyett minisütőt vettem, amelynek sütőtálcái szinte ugyanakkorák mint a nagyban

- emelte ki Zsuzsanna.

Mivel lehet még spórolni?

Zsuzsanna szerint érdemes átgondolni, mire van szükségünk valójában? Hány cipőre? Hány nyári ruhára? Ha valamit nem veszel fel két évig, akkor megérett a továbbajándékozásra vagy a kidobásra. Ha így kezdjük el szemlélni magunk körül a világot, hamar rájöhetünk arra, valójában tényleg nincs is szükségünk akkora házra, mert a lakás nem egyenlő az életterünkkel. Régen, dédszüleink sem éltek (tisztelet a kivételnek) palotákban. Egy vályogházban gyakran 5-10 gyereket is felneveltek, viszont élettérnek ott volt a kert, a szántó és az erdő.

Másrészt ha belegondolunk, hogy a 21. században milyen lehetőségeink vannak, akkor meg azt mondom, hogy eljutottunk arra a technikai szintre, hogy ott van az internet, tudunk olvasni laptopon, könyvolvasón, olyan ruháink, cipőink lehetnek, amik kibírnak 10-20 évet. Számtalan olyan lehetőségünk van, ami 100-200 évvel ezelőtt még nem adatott meg. Mindenki eldöntheti, hogy belevág-e egy olyan életmódba, hogy olyan helyre költözik, ahol nincs vezetékes víz, villany, csatornahálózat. Ez is egy érdekes téma, hogy ki mennyire messzire megy el: nemcsak térben, hanem mennyire képes elszakadni a társadalomtól, és egyáltalán mennyire szükséges ez. De van, akinek ez egy jó kaland, gyűjti az esővizet, a napenergiát, és elvan egy komposztvécével. Németországban már léteznek ilyen miniháztelepek, vontatható tiny house-okkal, de olvastam már olyat is, ahol fix miniházak telepen, fogyatékos emberek laktak

- mesélte Zsuzsanna.

Persze mindenki eldönti, hogy hol és hogyan akar élni. Nyilván sokan olyan helyekre szeretnének költözni, ha miniházban gondolkodnak is, ahonnan a munkahelyet könnyen el lehet érni. Legyen buszjárat, úthálózat, szemétszállítás, villany lehetőleg elérhető legyen. Ezért van egy ellenállás a települések irányából is – fogalmazott Zsuzsanna, hogy ne költözzenek például zártkerti övezetbe az emberek, mert nem tudják biztosítani ezeket a szolgáltatásokat. Vannak, akik azt mondják, hogy lemondanak erről, mert akkor olcsóbban meg tudják oldani a lakhatásukat. Szerinte ehhez kellene az állam támogatása, hogy ismerje fel és fogadja el, hogy erre tömeges igény van. Hiszen sajnos nem minden esetben megoldás az a támogatás, amit az állam tud nyújtani. Egy egyedülálló anyuka például csak azért maradt le a CSOK-ról, mert a ház, amit talált, kisebb volt, mint 40 nm. Pedig így nem kényszerülnének albérletbe.

Hány nm, ami ténylegesen kell egy családnak?

Nyilván attól függ, hányan laknak. Egy személy, Zsuzsanna szerint körülbelül 20 nm-en már el tud lakni. De ez nyilván függ attól is, hogy ki mennyire aktív életet él, otthon mennyit tartózkodik. Két főnek már 25-30 nm-re van szüksége hozzávetőlegesen.

Többgyerekes családok számára persze nem ez a legideálisabb döntés, de szerintem egy háromgyerekes család is elfér egy 40 nm alapterületű házban, ahol a galérián/emeleten vannak a hálószobák. A kert nagyon fontos, számos olyan videót láttam, ahol több gyerekkel éltek miniházban. Ez persze függ az éghajlattól is

- tette hozzá.

Mi a helyzet a guruló házakkal és a lakókocsikkal?

A gurulós házaknak Magyarországon nincs múltjuk, nincsenek bérelhető telkek sem, ahol le tudnák állítani – ez a fő baj velük. Nem is jellemző, hogy az emberek annyira mobilak lennének, hogy az ország egyik végéből a másikba az élethelyzetük megváltozása, vagy egy új állás miatt csak úgy elköltöznének.

Anyagilag nem is tudom, hogy mekkora a különbség egy mobil és egy fix ház között, de véleményem szerint érdemesebb megépíteni egy fix házat, felújítani vagy átalakítani egy kis épületet, már csak azért is, mert később ezt könnyebb lesz értékesíteni is, ha úgy alakul

- fogalmazott.

Ha valaki miniházban gondolkodik, mire figyeljen? Milyen buktatói lehetnek?

Zsuzsa szerint érdemes megnézni a helyi építési szabályzatot, felvenni a kapcsolatot a helyi főépítésszel, hogy melyek a lehetőségek egy felújítással kapcsolatban, legálisan épült-e az ingatlan, szerepel-e a térképszelvényen, milyen besorolású területen van, hány százalékos a beépíthetőség. És mint minden ingatlanvásárlásnál, gyakran oda kell menni a környékre, megnézni a lehetőségeket a bevásárlás-orvosi ellátás-közösségi közlekedés témakörökben, és persze a szomszédokkal megismerkedni.

Ennek kapcsán elmesélte, hogy a Erzsébet felkeresett olyan településeket, amelyek helyet adnának ilyen miniháztelepnek. Talált kettőt is:

Amikor meghirdettük a csoportban a lehetőségeket, az egyik helyre senki nem akart menni, pedig egy tó is lett volna a közelben, szép hely, csak voltak olyan hátrányai, amik miatt nem választották azt. A másiknál meg kiderült, hogy löszös talaj, építkezésre nem alkalmas. Itt megállt ez a folyamat, azóta is nézegetem az ingatlanportálokat, hátha látok nagyobb telkeket olcsón, amielyek alkalmasak lennének erre. Nem adjuk fel, mert elvileg lehetséges, de elég nehéz találni 5-10 embert, akik rendelkeznek az alaptőkével, és bele is vágnának. Sokan azt mondják, hogy a házépítés könnyebb, mint a közösségépítés, de engem foglalkoztat ez a téma is. Nem kommunában gondolkodom, hanem abban, hogy legyen egy olyan lakóközösség, ahol természetes a kölcsönös segítség, megfér a nyugdíjas és egy fiatalabb család is, aki be tud vásárolni az idős embernek, aki pedig cserébe tud vigyázni a gyerekekre

- magyarázta Zsuzsanna, aki szerint ma Magyarországon lakhatási szegénység van. Relatív sok ember számára nem elérhető a megfelelő lakóhely, pl. nincs szigetelve a ház, vagy nem megfelelő a közműellátottság.

A világban vannak országszintű meg globális problémák. A globális probléma a klíma-, a gazdasági -és az olajválság, és vannak az országszintű problémáink. Ezekre az emberek is keresik a válaszokat, de az államok is. A magánembereknek az lesz a reakciója, hogy próbálják túlélni a válságokat, megteremteni maguknak a megfelelő lakóhelyet. Ennek lehet egy szegmense az, hogy emberek úgy döntenek, hogy miniházba költöznek. Itt jön a következő probléma, hogy ez mennyire kivitelezhető. Ezen a ponton szeretnénk mi beavatkozni, hogy támogassuk azokat, akik így döntenek. Illetve, hogy minél több embernek felhívjuk a figyelmét erre az irányzatra, erre a lehetséges életmódra

- közölte.

Fotók: Herendi-Molnár Zsuzsanna