Három a magyar igazság, és Drebkauban jöhet a ráadás

HelloVidék   
  Megosztom
Három a magyar igazság, és Drebkauban jöhet a ráadás

Hamarosan kezdődik a németországi Drebkauban a XVIII. Kettesfogathajtó Világbajnokság, ahol a magyarok címvédőként egyéniben és csapatban is megmérettetik magukat. Magyarország összesen hat versenyzőt küld az idei világversenyre: a háromfős nemzeti válogatott (Hölle Martin, Ifj. Dobrovitz József és Osztertág Kristóf) mellett egyéni indulóként a nyolcadik világbajnokságára készülő Hódi Károlynak, valamint a világbajnoki újoncoknak számító Dr. Tóth Andreának és Szabó Rolandnak szoríthatunk. A HelloVidék a szeptember 11-15. között rendezett világbajnokságról és a felkészülési időszakról beszélgetett a csapat menedzserével, Szilágyi Zsolttal és az egyik világbajnok versenyzővel, Ifj. Dobrovitz Józseffel.

HelloVidék: Néhány nap múlva már Drebkauban, a XVIII. Kettesfogathajtó világbajnokságon versenyeznek. Hogy telnek az utolsó felkészüléssel töltött napok?

Ifj. Dobrovitz József: A héten a lovak átlazítása zajlik: ilyenkor már nem hajtjuk meg annyira a lovakat, nehogy elfáradjanak a versenyre. Az a fontos, hogy a versenyre a lehető legjobb formájukban vigyük őket, ezért ilyenkor már főképp egyes fogatban hajtjuk őket. A díjhajtáshoz szükséges utolsó csiszolásokat most végezzük el, illetve indulás előtt még az akadályhajtást gyakoroljuk. Remélem, hogy a lovak jó kondíciós állapotban lesznek a világbajnokságon.

Szilágyi Zsolt: Csapatmenedzserként ez a legnehezebb időszak, mert ilyenkor kell készülni minden feladatra, ami jövő héten felmerülhet, a teljesség igénye nélkül ezek például a csapatellátás, a díjbefizetés, a táborkialakítás, a felkészülés, a versenyszámok eszközeinek és technikai berendezéseknek az átnézése, a maratonkocsik és az akadályhajtó pályák kellékes elemei, valamint a ruházat. Nagyon oda kell figyelni minden részletre, mert 900 kilométerről nem lesz lehetőségünk pótolni a dolgokat.

HV: A magyarok, a háromszoros világbajnok Hölle Martinnal az élen egyéniben is és csapatban is címvédőként érkeznek a megmérettetésre. Mekkora a nyomás; milyen célokat fogalmaztak meg?

Sz. Zs.: A korábbi eredmények magasra tették a mércét, hiszen az utóbbi három világbajnokságon is sikerült bezsebelnünk az első helyet, tehát zsinórban 6 éve magyarok a címvédők egyéniben és csapatban is. Ilyen eredményekkel a hátunk mögött nagy várakozásokkal indulunk, de bízom benne, hogy kellőképpen felkészültünk, valamint a csapatösszeállításunk is nagyon jó. Próbálunk mindenre készülni, olyanokra is, amelyek meglepetésként érhetnek bennünket, mint például az időjárás.

Ifj. D. J.: Én nem érzek semmiféle nyomást, inkább izgatott vagyok. Várom már, hogy ott lehessünk, és megmutassuk azt, amiért eddig dolgozunk. Igyekeztünk mindent megtenni azért, hogy a lovak a legjobb formájukban legyenek, ahogyan én is próbálom a maximumot nyújtani. A németek várhatóan nagyon erősek lesznek, és ott vannak még a franciák, hollandok és lengyelek is. Korábban egyszer fordult elő ilyen, hogy háromszor nyertek a magyarok zsinórban a világbajnokságon, és nagyon remélem, hogy nekünk ezzel az új csapatösszeállítással sikerülhet a negyedik is.

Sz. Zs.: Azt a szlogent választottuk, hogy három a magyar igazság, és egy a ráadás. Bízom benne, hogy össze fog jönni. Hozzáteszem, hogy ez azért is lenne óriási eredmény, mert a magyarokon kívül nincs másik olyan nemzet, amely eddig zsinórban nyert volna háromszor világbajnokságot.

HV: Sokan úgy tartják, hogy Hölle Martin egyéniben legyőzhetetlen. Valóban így van?

Sz. Zs.: Szeretném ezt gondolni, de senki sem legyőzhetetlen, viszont Martin egy nagyon nagy klasszis és tehetség, amiről már tanúbizonyságot tett. Az első pónifogathajtó világbajnokságán világbajnok lett, majd az azt követő vb-n második. A nagy lovakra áttérve az első világbajnokságán szintén világbajnok lett. Én nagyon szeretnék abban hinni, hogy legyőzhetetlen.

HV: Kik lesznek a legnagyobb ellenfelek, csapatban és egyéniben?

Sz. Zs.: Ez nagyjából számítható, hiszen a világbajnokság előtt több kvalifikációs versenyen vesznek részt a versenyzők. Mi is folyamatosan figyeljük a versenyek eredményeit, melyekből kimutatásokat készítünk. Azonban mindig vannak olyan eshetőségek, amikre nem lehet felkészülni, mivel évről-évre jelennek meg olyan versenyzők, akik meglepetést okozhatnak. Most van például egy ausztrál hajtó, aki egyéniben versenyzik. Nem ért még el hatalmas eredményeket, de egész évben olyan meredek, folyamatosan felfelé ívelő teljesítményt nyújtott, hogy ő például okozhat meglepetéseket. Van még egy svájci induló, akinek 20 éves tapasztalat van a háta mögött, természetesen vele is számolunk, de a franciák között is vannak olyan versenyzők, akik kimagasló teljesítményt nyújtanak egy-egy versenyszámban. A hollandok maratonban és akadályhajtásban rendkívül erősek, a németek pedig díjhatásban és maratonban.

Az a szerencsék, hogy a magyar csapat jelenleg olyan összetételű, hogy mind a három számban jó eredményeket értek el. Ezt nem mondhatja el magáról minden nemzet, erre pedig büszkék vagyunk.

Esélyeket latolgatni nehéz, mert ez egy igen összetett sport. Például bárkinek lesérülhet a lova, vagy a hajtóval is történhet bármi váratlan. Ha ilyen történik, akkor borul a csapatösszeállítás. Képzeljük csak el! Valaki egész évben egy adott lóval készült, és a szállításnál vagy a lepakolásnál megsérül. Nem tud vele indulni, ami a saját és a csapateredményt is felboríthatja. Ezekkel nem tudunk számolni. A lengyeleknél például két komoly csapattag visszalépett a szerepléstől az utolsó hetekben, és egy egészen más csapattal fognak jönni a versenyre. Nem tudhatjuk, hogy jobb lesz-e nekünk vagy rosszabb, csak a versenyen fog eldőlni. Ebben a sportágban minden nap változhat valami, hiszen egy élőlénnyel dolgozunk együtt, emiatt sokkal kiszámíthatatlanabbak az eredmények.

HV: Ha fontossági sorrendet kellene felállítani, akkor eredményesség szempontjából mi lenne az a hajtó, a lovak, vagy a háttércsapat (edző, menedzser, stb.) tekintetében?

Ifj. D. J.: A csomag egyben. Ha egyvalami nem klappol, az meglátszik a fogat teljesítményén. Minden lényeges, a segédhajtóktól a lovászokig. A segédhajtó legalább olyan lényeges, mint a két ló vagy a hajtó, főleg egy maratonversenynél. Neki is nagyon éreznie kell azt, hogy mikor és mit kell csinálni. Ez is összeszokottság kérdése. Az edző is nagyon fontos, ám hiába van az embernek egy jó edzője, ha nem a saját stílusához igazodik, akkor nem érnek el különleges teljesítményt. Mindennek profinak kell lennie, és mindennek a hajtó és az ő igényei köré kell épülnie.

Sz. Zs.: Én is úgy gondolom, hogy ez rendkívül összetett. Nem csak az emberek és a lovak eredménye adja a csapateredményt, hanem a technikai eszközök is szerepet játszhatnak a sikerben. A fogathajtás azért is nehéz, mert három nap eredményét adják össze, a három szám pedig nagyon eltér egymástól. A díjhajtás számban a lovaknak óriási nyugalmat, elasztikusságot, dinamizmust, stabilitást, mozdulatlanságot kell bemutatni. A második napon jön a maratonszám, ahol a stopperórával és a másodpercek töredékével játszunk, itt a lovaknak robbanékonynak, hajlékonynak, kezelhetőnek kell lenniük, a legrövidebb időn belül. A harmadik napon a kettő keverékét kell kihozni a lovakból: legyen nyugodt, megbízható, ugyanakkor robbanékony, dinamikus, folyamatos és jól kezelhető. Ez nagyon sokszor végtelenül nehéz, hiszen egy világbajnokságon nyolc maratonakadállyal több tíz kilométereket kell megtenni. A lovaknál és a sportolóknál is óriási fizikális veszteség alakul ki, és nem lehet tudni, hogyan reagál a nehézségekre a ló és mennyi energiát veszített. Amelyik lónak az utolsó napra is vannak tartalékai, lehet, hogy azt fogja nyújtani, mint amit várunk tőle, ugyanakkor, ha a bemelegítésnél szembesülünk azzal, hogy nagyon elfáradt, akkor az eredmény is gyengébb lesz. Szoktam mondani, hogy a tenisz egy világklasszis sport, milliók nézik, de nagyon egyszerű: ha valaki tud teniszezni, meg van egy jó ütője, lesz eredmény. Itt sok olyan dolog van, ami nem a hajtón múlik, hanem az adott helyzetek felismerésén. Ez egy nagyon nehéz és szép sport, pont ezért csináljuk.

HV: A versenysportágaknál egyre inkább felértékelődik az étkezés és a dietetikusok szerepe is. Hogy néz ez ki a lovassportban?

Ifj. D. J.: A versenylovaknak speciális étrendre lenne szüksége, ez azonban nem olcsó dolog. Fontos arra figyelni, hogy amelyik lónak több energiára van szüksége, annak többet pótoljanak, amelyik pedig kicsit idegesebb típus, attól megvonják. A magnéziumpótlás rendkívül fontos a ló nyugalma érdekében, de a szükséges nyomelemek, ásványi anyagok pótlása is elengedhetetlen. Ez mind csak pénz kérdése. Külföldön ez úgy működik, hogy a szponzor biztosítja a lovak táplálkozását, de itthon mi nem így készülünk fel, Nyugat-Európához képest el vagyunk ebben maradva.

Sz. Zs.: Szerintem az a legnagyobb probléma, hogy mi, magyarok mindig magabiztosak vagyunk. Én elengedhetetlennek tartanám, hogy a sportolók magnéziumtablettát szedjenek és figyeljenek az étrendjükre, de mi ezt úgy gondoljuk, hogy enélkül is meg tudjuk oldani. Nem csak a lovak étkezésére kell odafigyelni, hanem a hajtóéra is, mivel ők is kemény fizikai munkát végeznek. A versenyszezonban úgynevezett elektrolitokkal pótoljuk az elveszett ásványi anyagokat és nyomelemeket a maratonversenyek után. Ezeket nem lehet elhagyni. Nyugaton nagyon sok olyan cég van, amelyek ásványianyag-kiegészítőket és magnéziumporokat gyártanak. Ők megkeresik a sportolókat, és felajánlják azt, hogy az egész éves ellátásukat biztosítják, cserébe véleményezést és tapasztalatokat kérnek. Magyarországon ilyenek nincsenek, itt csupán importőrök vannak, akiktől meg lehet vásárolni ezeket a termékeket, de magasabb áron.

HV: Ha már külföldnél tartunk, felmerül a kérdés, hogy mennyire erős idehaza az infrastruktúra? Hölle Martin például Hollandiában készül, van ennek köze ahhoz, hogy itthon esetleg nem kap elég támogatást a sportág?

Sz. Zs.: Martin is itthon ismerte meg édesapjával a fogathajtó sportot és itthon kezdett pónit hajtani. Aztán találkozott egy olyan edzői csapattal , amelyik Hollandiában tudott neki lehetőséget kínálni. Martin olyan jó kapcsolatokat alakított ki kint, ami segíti a felkészülését. Az is lényeges, hogy Hollandiában egészen más a klíma. Itthon problémát okoz, hogy rengeteg rovar van Magyarországon, melyek miatt a lovak koncentrációja romlik. Ezzel ellentétben Hollandiában nem találkozunk legyekkel és szúnyogokkal. Sokan nem is gondolnák, hogy ez mennyire lényeges. Mindezek ellenére úgy látom, hogy akik külföldön vannak, ők is szeretnének itthon edzeni. Azzal, hogy kimentek, nem kis áldozatot hoztak - és most nem feltétlenül az anyagi oldalára gondolok. Martin a világbajnokság után fog hazajönni, ennyi ideig távol lenni az otthontól, családtól és barátoktól pedig szintén megterhelő lehet. A magyar fogathajtás a legtradicionálisabb sportágak egyike, Magyarország jelentős szerepet vállalt a nemzetközi szabályzatainak, versenyeinek kialakításában és fejlődésében. A sportág nagyjainak 90 százaléka ma is él, ugyanakkor közülük csak 1-2 embernek van fedett lovardája. Így nehéz a felkészülés, mivel az szükséges lenne kedvezőtlen időjárás esetén. A mostani vb-felkészülésnél a csapatot szponzorként támogatja a Takarékbank, ami nagy segítség, hogy felvehessük a versenyt a nyugat-európai országokkal.

HV: A fiatalokat mennyire szólítja meg a sportág, van utánpótlás?

Ifj. D. J.: Mindig vannak fiatalok, tavaly például Magyarországon rendezték a fiatal hajtók Európa-bajnokságát, ahol nagyon sok fiatal indult el.

Sz. Zs.: Szerintem manapság már nehezebb helyzetben vagyunk, mint régen, mert kevesebb lehetőségük van a gyerekeknek megismerkedni a lovakkal. Ez pedig egy olyan sport, amit már kisgyermekkorban el kell kezdeni. Akik most versenyeznek, mindannyian már gyermekkorban megismerkedtek az állatokkal és a sporttal, mert voltak a családnak lovaik. Most jelenleg nem gondolom azt, hogy nincs elég fiatal hajtó, viszont őket észre kell venni, lehetőség szerint ki kell emelni őket, képezni kell, és lehetőséget kell adni ahhoz, hogy ki tudjanak bontakozni. Ebben látok egy kis hiányt, de bízom benne, hogy ezek a hiányosságok előbb-utóbb rendeződnek, és ez előrébb tudja vinni a sportot.

HV: A fogathajtást mennyire lehet főállásban űzni? Meg lehet élni belőle, vagy szükséges mellé más „polgári állás” is?

Ifj. D. J.: Ahhoz, hogy édesapámmal versenyezni tudjunk, egy héten 6-7 napot gyakorlunk – reggeltől estig. Emellett az ember felkészíti a versenylovait is, ami szintén komoly munka és sok idő. Sajnos ezen a téren is nagy különbségek vannak Nyugat-Európa és Magyarország között: ott a versenyzők főállásban végzik ezt, olyan szponzori hátterük van. Sőt, még a kisebb hajtók esetén is megvan ez. Aki olyan szinten van, mint mi, - pl. a hollandok - azoknak 50-100 ezer eurós szponzoraik vannak.

Rengeteg nehézséggel és áldozattal jár, hogy versenyezni is tudjunk és meg is tudjunk élni.

Sz. Zs.: Ezen a szinten, ennyi gyakorlás mellett nem lehet azt megengedni, hogy ne főállásban csinálja az ember. Ez a sport már reggel elkezdődik az etetéssel, majd a napközbeni felkészülés után este ismét etetéssel zárul. Nagyon nehéz emellett az élsport mellett bármilyen vállalkozást fenntartani, hacsak nem félgőzzel végzi az ember. Ahhoz viszont, hogy anyagi forráshoz jussanak a versenyzők, nagyobb számú lóval kell dolgozni. Fel kell ismerni, mely lovak a jobbak, és az alacsonyabb szintű állatok eladásával tud némi haszonra szert tenni és visszaforgatni a sportba. Ha van rá lehetőség, edzéseket és képzéseket lehet tartani még emellett.

HV: Miközben a tokiói nyári játékok programja 15 új sportággal bővül, köztük olyanokkal is, mint például a gördeszka, hullámlovaglás, sportmasszázs, vagy a baseballt/softball, addig a fogathajtás továbbra sem szerepel a programban. Mit gondolnak erről? Látnak rá esélyt, hogy bekerüljön a programba?

Ifj. D. J.: A fogathajtás rendkívül nagy infrastruktúrát igényel. A fogathajtásnak a csúcsa a négyesfogat, ami azt jelenti, hogy ez fogatonként öt lovat, három kocsit, háromszor négy szerszámot, felszerelést, zablákat, háttéranyagot foglal magába, ráadásul szállító kamionokat kellene elhelyezni. Egy csapatban három ember van. Ha 20-25 csapat indulna el, akkor több száz ló szállítása, elhelyezése és takarmányozása hatalmas összegeket emésztene fel, melyet nem vállalnának be a rendező országok.

Sz. Zs.: Számunkra nyilván előnyös lenne, de a jelenlegi formában nem megoldható. Egy lóval talán megoldható lenne, de akkor sem három napra szétbontva. Egy napra kellene egy olyan technikai pályát felállítani, mely mindhárom számot magába foglalja, ugyanakkor ennek a kivitelezése nagyon nehéz. Nem csak a pálya felállítása, hanem az eszközök terén is nyitott kérdések maradnának. Minden szakágnak más a kocsija: egy díjhajtó kocsival elképzelhetetlen a vágta és a fordulatok. Ami kivitelezhető lenne olimpiai sportágként, csak az egyesfogat lehet és azon belül is kizárólag stadionban lévő maratonhajtás vagy kombinált hajtás, ahol bólyákkal és mobil maratonakadályokkal van felszerelve a pálya.

HV: Lobbiznak ezért?

Sz. Zs.: Úgy gondolom, hogy a vezetőségnek kellene lobbiznia: a Nemzetközi Lovas Szövetség szintjén kellene erre több energiát fordítani, esetleg felállítani egy csoportot, akik tanulmányt írnának a kivitelezésről, a szükséges technikai eszközökről, valamint hogy az olimpiarendező országok hogyan tudnának ezeknek megfelelni. A fogathajtás, mint sport számára rendkívül előnyös lenne, ha bekerülne az olimpiai számok közé, mert nagyobb elismerést kapnánk. Az a sport, amelyik olimpiai sportág lesz, azon nyomban megduplázza a nézettségét az indulói számot is.

Ha a fogathajtás olimpiai sportág lenne, az egész életünkre kihatással lenne. A sportág több támogatót és nagyobb nézettséget kapna, valamint a fiatalságot is sokkal hamarabb tudná aktivizálni.

HV: Mik a terveik a jövőre nézve?

Ifj. D. J.: A világbajnokság után felkészülök az izsáki országos bajnoki döntőre, ahol már négyes fogattal fogok indulni. Emellett Kisbéren lesz pónifogathajtó világbajnokság, ahol edző leszek, ezért nagy pihenésre nem számítok. A mostani mezőny lovai viszont pihenőre mennek, amelyek pedig eddig pihentek, azok előrekerülnek, és lassan fel kell készíteni őket a következő megmérettetésekre.

Sz. Zs.: Ha az egész csapat nevében nyilatkozhatok, akkor biztos vagyok benne, hogy Hölle Martin és Osztertág Kristóf is nagyon várják már a pillanatot, amikor túl leszünk a versenyen. Mivel mind a ketten kint vannak külföldön már hetek óta, biztosan pihenni szeretnének majd a hajtás után. És természetesen én is. Bár még csak tavaly ősszel kaptam ezt a megbízatást, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi feladatom lesz és ennyi elvárásnak kell megfelelni. A fogathajtók és a lovak egész szezonban nagyon intenzív munkát végeztek, nem voltak nyaralni, nem volt hétvégéjük, csak a folyamatos felkészülés és koncentráció. Szeretném, ha mindenki tudna egy kicsit pihenni – a lovakra is ráfér majd a pihenés a világbajnokság után.

Fotók: Berecz Valter

Nem akarsz lemaradni a magyar vidék legfontosabb híreiről? Kövess minket Facebook-on is. KATTINTS!
  Megosztom

hellovidek

fogathajtás

fogathajtó

hellovidék interjú

ifj. dobrovitz józsef

szilágyi zsolt

xviii. kettesfogathajtó világbajnokság

világbajnok

lovasverseny