Biologiai sokféleség: hatalmas területen tértek vissza az ősi magyar életformára

Jeki Gabriella   
  Megosztom
Biologiai sokféleség: hatalmas területen tértek vissza az ősi magyar életformára

Egyre inkább felértékelődnek a régi magyar háziállatok, amelyeket a magyar lakosság egyre kevesebbé ismeri. Bár a régi képeskönyvekben még biztosan szerepeltek és a közösségi oldalak Magyarországot népszerűsítő kampányaiban is gyakran megjelennek a magyar szürke marhák, a hortobágyi rackák vagy épp a bolondos nevű cikta juhok, szemtől szemben azonban igen kevesen találkoznak velük. A nemzeti parkok ezért tűzték ki célul ezek bemutatását, ám kevesen tudják, hogy a turisztikai látványosság mellett az állatoknak igen komoly „karbantartói” szerep is jutott a védett területek gyepgazdálkodási feladataiban. A HelloVidék most a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság három megújult állattartó telepére látogatott el.

Kiemelt szerepet töltenek be az állattartó telepek a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság életében. Nem véletlen, hogy több, a szervezet területkezelési tevékenységének fejlesztését célzó projekt indult a közelmúltban. Korszerűsítették az igazgatóság három állattartó telepét, amelyek Nagybajom-Homokpusztán, Barcs-Drávaszentesen és Nagydorogon találhatóak, de fejlesztették a területkezelési feladatok ellátásához szükséges eszközállományt is. Az utolsó, nagybajomi természetvédelmi területkezelési infrastruktúra fejlesztési programja a napokban, június 4-én zárult.

A fejlesztés során a három állattartó telepen a meglévő infrastruktúra felújítása mellett új épületek kivitelezése is megvalósult, továbbá eszközbeszerzések történtek az állattartás feltételeinek javítása, illetve a gyepeken és a legelőkön megvalósuló területkezelési munka hatékony elvégzése érdekében. A fejlesztéssel mintegy 580 hektár kiterjedésű, legeltetéssel és kaszálással hasznosított rét és legelő fenntartása valósul meg. A kitűzött célok elérésével várhatóan javul a régió természeti területeinek és a közösségi jelentőségű élőhelyeinek természeti állapota, továbbá lehetőség nyílik a biológiai sokféleség, a veszélyeztetett és ritka növény- és állatfajok, illetve életközösségek fenntartására, megóvására

– mondta el a HelloVidék kérdésére Komlós Attila, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság marketing és kommunikációs menedzsere. Hozzátette: kiemelt figyelmet fordítanak az ökológiai rendszerek védelmére, azok természetes növénytakarójával, illetve a természetes fejlődés révén helyreálló vegetációjával együtt.

Támogatjuk a biológiai sokféleséget, előmozdítjuk a természetvédelmet szolgáló tevékenységeket, megőrzik az élőhelyek kedvező természeti állapotát, így közérdekű igényt elégítenek ki. A projekt helyszínein a hagyományos, extenzív mezőgazdasági művelés módszereinek alkalmazása jelenti az élőhely fennmaradásához szükséges hatékony természetvédelmi célú beavatkozást

– hangsúlyozta Komlós Attila.

Az állattartó telepeken tartott régi magyar háziállatok hármas szerepet töltenek be: egyrészt általuk biztosítják a fajmegőrzést, másrészt nagy hasznukat veszik a természetes gyepkezelési munkák során, harmadrészt pedig turisztikai célokat is szolgálnak. A területek megfelelő természetvédelmi célú kezelésének hatékony megvalósítása tehát csak a megfelelő műszaki technikai eszközparkkal, valamint a természetvédelmi kezelés speciális elvárásaihoz igazodó földhasználattal realizálható. A gyepterületek egy részén a kezelés legmegfelelőbb módját az extenzív legeltetés jelenti.

A nemzeti park állattartó telepein elsősorban négy fajtával találkozhat a látogató: a dél-dunántúli svábajkú falvak jellegzetes fajtájának tekintett cikta juhokkal, a honfoglaló magyarság kedvenc háziállatának számító és génvédelem alatt álló hortobágyi rackával, az egyetlen régi szarvasmarhafajtánknak tekinthető magyar szürke szarvasmarhával, valamint a XIX. század óta egyre nagyobb teret hódító mangalicával. Akadnak itt azonban hucul lovak, tyúkok és kakasok, kacsák, gyöngytyúkok, pávák, galambok is.

A Nagybajom-Homokpuszta állattartó telepen összesen 120 racka anyajuh és szaporulata, valamint 2 racka kos és egy pumi teljesít szolgálatot. A Barcs-Drávaszentes állatsimogatóban összesen 200 racka anyajuh és szaporulata, valamint 4 racka kos, 97 szürkemarha tehén és szaporulata, valamint 1 szürkemarha bika, 2 szamár, 1 bak kecske, 2 növendék kecske, 2 anya kecske és szaporulata, valamint 20 őshonos baromfi él. Nagydorogon a cikta törzstenyészetben 400 cikta anyajuh és szaporulata, valamint 12 cikta kos, 9 mangalica sertés, 4 szamár, illetve 20 őshonos baromfi fogadja a turistákat.

Az állattartó telepek turisztikai szerepe az elmúlt években egyre inkább felértékelődik. Az őshonos magyar fajták megismerése és a háziállatok közvetlen közelről történő megismerésének vágya már nem csupán a gyerekek kiváltsága. A bemutatóközpontok közelében kialakított gazdaságokban, az Őshonos háziállat bemutató nyújt lehetőséget a fajtákkal való közelebbi kapcsolatra. A szamarak szívesen fogadnak el egy almát is, és a bocik szívet melengető látvány nyújtanak az anyjuk mellett. Fenntartásuk azonban nem csak turisztikai, hanem fontos gazdasági érdek is.

A nemzeti parkokban, de más, természetvédelmet igénylő, mezőgazdasági hasznosítású területeken a tradicionális mezőgazdasági formák helyreállítása jelentősen hozzájárul az eredeti táj és környezet fenntartásához. A legfontosabb cél az állattenyésztési és termelési, valamint a környezetvédelmi szempontok közti fenntartható egyensúly. A nemzeti parkos területek tradicionális mezőgazdasága, valamint a hozzá kapcsolódó állattartás az adottságok fenntarthatóságát, és az eszerint kialakított, külterjes gazdálkodást jelenti. Nem véletlen, hogy kizárólag a helyi, lehetőleg magyar és őshonos fajták használata az elfogadható, mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben.

  Megosztom

hellovidek

hucu ló

cikta juh

duna-dráva nemzeti park

nagybajom-homokpuszta

barcs-drávaszentes

nagydorog

komlós attila