Gyakran halljuk a szót: kiégés, és nagyjából tudjuk is, mit jelent. De azzal már lényegesen kevesebben vannak tisztában, hogy nem csak egyre gyakoribb kortünet, de egyre fiatalabb korban bekövetkezhet. Ma már nem ritka, hogy az x vagy a z generáció tagjai érzékelik magukon a tüneteit - mondta el a Pénzcentrumnak adott interjúban Szirtes Hajnalka szervezetpszichológus. De beszélt még a különböző generációk útkereséséről is, ahogy arról is, miért kulcsfontosságú, hogy el tudjuk választani a munkát a magánéletünktől.
Egyre gyakrabban találkozhatunk a kiégés jelenségével, a koronavírus-járvány óta edig mintha még gyakrabban kerülne a látókörünkbe.
A kiégés rendkívül komoly társadalmi kortünet, amelyre a koronavírus-járvány rátett egy lapáttal. És ma már nem csak az x generáció és a boomerek a veszélyeztetett korcsoport, de megjelent az y, sőt már a z generáció körében is - ami lássuk be, egészen ijesztő. Az, hogy ma már a húszas éveit taposva is kiéghet valaki, nem sok jót ígér a jövőre nézve. Ennek egészen egyszerűen az az oka, hogy rengeteg inger éri az agyunkat, szinte napról napra egyre több, és az elménk védekezni kényszerül.
A vírus pedig csak felgyorsította fel ezeket az amúgy is gyorsuló folyamatokat, mivel a tömeges home office alatt - ami sokaknál még a mai napig is tart - nem csak elmosódott, de egyszerűen eltűnt a munka és a magánélet közti korábban sem túl éles határvonal.
Arról nem is beszélve, hogy olyan bizonytalanságban éltünk azokban a kezdeti hónapokban tavasszal, hogy az szinte mindenkiben szorongást váltott ki. A tartós szorongás, a folyamatos stressz pedig egyenes úton vezet a kiégéshez, aminek ha nem ismerjük fel időben a tüneteit, és nem teszünk ellene, akkor súlyos depresszió lesz a vége. Szóval igen, ezekben az időkben a kiégés sokkal nagyobb fenyegetést jelentett, jelent mind a mai napig, melyre nagyon oda kell figyelnünk.
Min múlt, és min fog múlni a jövőben, hogy a vállalat sikeresen veszi majd a tömeges, tartós home office miatt elé gördülő akadályokat?
Az a szervezet él túl nagy eséllyel egy ilyen, vagy ehhez hasonló krízist, amelynek mind a vezetése, mind pedig a szervezeti felépítése adaptív - azaz rugalmas, gyors irányváltásokra képes, és az emberek bíznak egymásban.
Ennek persze legfontosabb eleme, hogy legyen egy rugalmas, munkatársaiban bízni tudó vezető, aki extra jól kezeli a stresszt és a váratlan helyzeteket.
Azok a szervezetek ellenben, akik ezek híján vannak, mégis úgy tesznek, mintha minden rendben menne, pánikdöntéseket hoznak egy-egy éles szituációban, és hosszú távon halálra vannak ítélve.
Munkám során, mint szervezetfejlesztő rengeteg vezetővel dolgoztam, dolgozom együtt, sok cég működésébe láttam bele. Ezek részben olyanok, mint egy terápiás ülés, de itt elsősorban a szervezetet próbáljuk hatékonyabbá tenni közösen: mindig big picture-ben, stratégiában gondolkodunk. Az én módszerem az, hogy megnézzük, honnan indult ki a probléma, mi váltotta ki, milyen minták ismétlődnek és az mi mindennel függ össze. Ezek alapján egy térképet, egy hálózatot próbálunk összerakni, hogy lássuk, ha bizonyos döntéseket meghoznak, vagy megváltoztatnak szokásokat, esetleg fejlesztik is önmagukat, egy-egy képességüket, az mi mindenre lehet hatással a későbbiekben.
A teljes interjút itt lehet elolvasni.
Címlapkép: Getty Images