Pénzcentrum: Sokat cikkeztek a pandémia egyetlen pozitív hatásáról, vagyis, hogy csökkentette a környezetszennyezést. Ön szerint ez hosszabb távon is érezhető lesz?
Ürge-Vorsatz Diána: Sajnos a pandémia időszaka a hosszú távú éjhajlatváltozás szempontjából csak rövid idejű nyereséget jelentett, minimális – szinte észrevehetetlen - kibocsátáscsökkenéssel járt. Tudni kell, hogy a klímaváltozás évszázados távlatokban működik, egy-egy év szinte semmilyen hatással nincs rá. Ahogy elkezdünk visszatérni a „normális” működésbe, nagy valószínűséggel újra ugyanott fogunk tartani, sőt – attól félek - lehet, hogy a visszapattanó rugó effektus időszaka jön.
Pedig az elmúlt másfél év esélyt adott az emberiségnek, hogy jól jöjjön ki ebből a történetből, néhány területen felcsillant a pozitív előrelépés lehetősége.
A fosszilis iparágak szinte az egész világon padlóra kerültek, lecsökkent a globális kereslet, estek a tüzelőanyagárak. Ki lehetett volna vezetni az állami szubvenciókat, esetleg államosítani azokat a cégeket, amiknek a tevékenységét tudjuk, hogy hamarosan nagyon le kell csökkenteni, de sajnos ez a hajó nagyrészt elment, nem éltünk a lehetőséggel. Hatalmasat zuhant az idegenforgalom, ezzel együtt a repülés, reális esély nyílt az iparág rendbetételére. Őrült összegek mentek el gazdaságélénkítő programokra. Ha ennek csak egy kis részét okosan költöttük volna el, gondoltunk volna az éghajlatváltozásra, komoly előrelépésről számolhatnánk be. A leáldozóban lévő kibocsátásintenzív szektorokat át kellett volna terelni a digitális és szolgáltatás alapú gazdaság irányába.
Lehet, hogy naív vagyok, de egy újradefiniált világba kellett volna visszatérnünk. Ehelyett a régi, környezetszennyező iparágakat hozzuk vissza, lélegeztető gépre kapcsolva. A gazdaságélénkítő energetikai támogatások 37-40%-a a foszilis iparágakba áramlott, jóval több, mint a megújulókra. Érdekes módon a két nagy kivétel India és Kína volt, akik sok pénzt a zöld energiába fektették.
Semmilyen előrelépés nem történt?
Természetesen sok előremutató dologról is beszámolhatok: az üzleti élet, az oktatás digitalizációja, az e-receptek térhódítása az egészségügyben, mind-mind helyes irány. Jó lenne ezekből minél többet megtartani. Ha minden ország felfedezi a belföldi turizmust, ha a cégek kihasználják a home office lehetőségét, az iskolák a hibrid személyes-digitális oktatás pozitív hatásait, elmondhatjuk, hogy – a sok szenvedés mellett – előremutató lépésekre is rákényszerített minket a vírushelyzet.
Meglátása szerint melyek a fő tennivalók az éghajlatváltozás elleni küzdelemben?
Ez egy rendkívül komplex probléma, nem lehet egy-két tényezőt kiemelni. Az egész globális gazdaságot teljesen más alapra kell helyezni: a minél több materiális termék eladására alapuló világot át kell alakítani. Ma már mindenkinek egyértelmű, hogy komoly veszélyeket rejt az állandó növekedésen alapuló gondolkodás. Ki kell építeni a jól-létre alapuló gazdaságot, amiben a minőségi szolgáltatások, digitalizáció, tartós termékek, a több és tartalmas szabadidő, a működő egészségügy, a mozgás, sport, az egészséges táplálkozás, a közösségi és családi élet, az önkénteskedés, a színvonalas oktatás, a természettel való harmonikus együttélés és ezekben való előrelépés jelenti a növekedést. Ne a „még több”, a materiális fogyasztás uralja a világlátásunkat.
Egy véges planétán nem lehet végtelenül növekedni. Ha egy dolgot kiemelhetek, akkor ez a lényeg: álljunk komplexebben, szofisztikáltabban a fejlődéshez. Ehhez persze szükség van a társadalmi nyomásra, a politikai cselekvésre és az üzleti élet nyitottságára is.
A cikk folytatása a Pénzcentrumon olvasható!
Címlapkép: Getty Images