Ahogy a Pénzcentrum írja, 2022. januárjában 79 ezer magyar dolgozott a közmunka keretein belül, ez 10 százalékos csökkenést jelent az előző év azonos időszakához képest. Volt idő amikor 220 ezer közfoglalkoztatott is volt az országban, ahhoz képest ez pedig már tényleg egy jelentős csökkenés. De ez is a célja a programnak: visszavezetni, vagy átvezetni a benne résztvevőket az elsődleges munkaerőpiacra – ám hogy ez sok esetben miért sikertelen, annak számos oka van.
A közmunka kezdeteiről, azokról a társadalmi okokról, melyek életre hívták ezt a programot, no és persze a zsákutcákról Szombati Kristóf a TK Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa és Kovai Cecília a KRTK Regionális Kutatások Intézete tudományos munkatársa beszélt a Társadalomtudományi Kutatóközpont podcastjében, a Véleményeken túl című műsorban.
A közmunka egy nagyon domináns foglalkoztatási forma lett a 2010-es évektől kezdve a magyar kistelepüléseken, főként a hátrányosabb helyzetű régiókban. Emellett fontos társadalomszervező intézménnyé is vált.
Ez a program azoknak a rendkívül mély feszültségeknek a kezelésére jött létre, amelyeknek részben gazdasági, részben etnikai eredetük van. Helyre kellett állítani azt a rendet, melyet a gazdasági válság robbantott fel
- mondta el Szombati Kristóf. Eredetileg szocialista-liberális koalíció hívta életre még 2009-ben, és a 2010-ben megválasztott új jobboldali kormány még fontosabb szerepet szánt a programnak. Át is alakították a szociális rendszert úgy, hogy tulajdonképpen ezen kívül nem nagyon volt más lehetőségük a vidéki mélyszegénységben élőknek jövedelemhez jutni.
Feszültségek törésvonalában
Tulajdonképpen egy mély válságra adott közpolitikai reakció volt a közmunka: egyrészt a 2008-as gazdasági világválság, de ugyanúgy benne volt a rendszerváltás óta húzódó magyar vidék válsága is. A szakértők elmondása szerint a rendszerváltás után kialakult egy olyan társadalmi csoport, amelyik tartósan leszakadt és kiszakadt az elsődleges munkaerőpiacból.
Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy nem dolgoztak, csupán az általuk végzett munka nem volt elismerve a többség által. Gondolhatunk itt alkalmi munkákra, napszámra, a lényeg, hogy többségben nem mentek el pl. gyárakba dolgozni, ún. „rendes” munkát nem végeztek. Ez egy darabig nem volt probléma, ám egy ponton nyilvánvalóvá vált, hogy ez a réteg nem csupán a munkaerőpiacról esett ki, hanem a társadalomból is, mely komoly belső feszültségekhez vezetett.
- szögezte le Kovai Cecília . Helyi konfliktusokat is szült, például a fiatalok különféle módokon jelezték, elégedetlenek a viszonyokkal, hogy nincs kiút a helyzetükből. Bezártságérzetük volt, kilátástalannak tartották saját helyzetüket.
A közmunka a helyzetet úgy próbálta kezelni, hogy ezt a dezintegrálódott tartaléksereget visszahozta a vidéki közösségekbe, visszaléptette őket abba a hierarchikus rendbe, amelyben könnyebb eligazodni, ahol vannak kapaszkodók és egyértelmű, kinek hol a helye.
A cikk a Pénzcentrumon olvasható tovább.
Címlapkép: Getty Images