Ijesztő a helyzet a hazai földeken: a jövőnk a tét, nem várhatunk tovább

Dubóczky Krisztina 2022. május 11. 06:20
A mai nagyüzemi mezőgazdasági gyakorlat nem nevezhető talajbarátnak, hisz a terméskényszer sokszor felülírja a talaj minőségének a megőrzését, a biodiverzitás fenntartását. Hosszú távon mégis az az érdekünk, hogy megóvjuk a termőföldjeinket.

A biodiverzitás, azaz a biológiai sokféleség képezi az alapját azoknak az ökoszisztéma-szolgáltatásoknak, amelyek kritikusan hozzájárulnak az emberi jóléthez, a Föld jólétének biztosításához. A biológiai sokféleség elengedhetetlen főbb szükségleteink kielégítéséhez. Biztosítja számunkra az oxigént, a tiszta vizet, a jó minőségű termőtalajt, az élelmet, a növények beporzását, a természetes alapú gyógyszereket vagy az egyes nyersanyagokat. A biológiai sokféleség, illetve ennek elősegítése támogat minket az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és a hozzá való alkalmazkodásban is.

A mezőgazdasági művelés módja közvetlenül hat a biodiverzitásra. Az intenzív mezőgazdasági művelés, a rétek gyakori kaszálása, a növényvédő szerek fokozott használata mind jelentős mértékben csökkentik a biológiai sokféleséget. Ezzel ellentétben az ökológiai gazdálkodás tekintettel van a biodiverzitásra. Az elmúlt évek során számos bizonyíték gyűlt össze az ökológiai gazdálkodás biodiverzitásra gyakorolt pozitív hatásairól.

A talajromlás veszélye aktuális a mai mezőgazdaságban

A szervesanyag-tartalom csökkenése miatt romlik a talaj vízelnyelő képessége, ami vizenyősödéshez és erózióhoz vezet. Az erózió viszont csökkenti a szervesanyag-tartalmat azáltal, hogy elmossa a talaj termékeny, felső rétegét. Félszáraz körülmények között ez még elsivatagosodáshoz is vezethet

- osztotta meg velünk Dr. Zsiros Sándor agrárszakember.

A sók felhalmozódása (különösen a nátriumsóké) az ökoszisztémákra nézve az egyik legnagyobb fiziológiai veszély. A só megzavarja a növények növekedését azzal, hogy korlátozza a tápanyagfelvételt, és rontja a növény rendelkezésére álló víz minőségét. Hatással van a talajban található organizmusok anyagcseréjére is, és a talaj termékenységének jelentős csökkenéséhez vezet. A talaj kiterjedt szikesedése a növények sorvadását idézi elő az ozmózisnyomás növekedése és a só mérgező hatása miatt.

A szikesedés a Földön a legszélesebb körben elterjedt talajromlási folyamat. Magyarországon főleg az Alföldön vannak kiterjedt, szikesedéssel és elsivatagosodással fenyegetett területek. Európa északi országaiban az utak sóval történő jégmentesítése vezet helyi szikesedéshez.

A talaj szikesedése az elsivatagosodás legfőbb oka, ezért a talajromlás súlyos formáját jelenti. Az elmúlt évek időjárására jellemző emelkedő hőmérsékletek és csökkenő csapadékmennyiségek miatt Európában a szikesedés problémája fokozódik.

Ember által előidézett tényezők, melyek szikesedéshez vagy sófelhalmozódáshoz vezetnek:

  • sókban gazdag vízzel való öntözés;
  • a talajvízszint megemelkedése az emberi tevékenységek következtében (szivárgás nem szigetelt csatornákból és tározókból, az öntözővíz egyenetlen elosztása, elavult öntözési módszerek, nem megfelelő lecsapolás);
  • trágya vagy más adalékok használata, különösen ahol az intenzív mezőgazdasági használat alatt álló területek alacsony vízáteresztő képességgel rendelkeznek, és korlátozott az átmosódás lehetősége;
  • sókban gazdag szennyvizek használata öntözésre;
  • sókban gazdag szennyvíz felszíni tárolása;
  • talajszennyezés sókban gazdag vízzel és ipari melléktermékekkel, műtrágyával.

A megoldás: erdőkertek és permakultúrás ökogazdálkodás

Az erdőkerteket úgy tervezik meg, hogy utánozzák a természetes ökoszisztémákat, szemben például az agráriumban eddig bevett szokásnál, a mezők ugyanis monokultúrákban népesítenek be hatalmas területeket, ami a természetben egyáltalán nem szokványos, és nem is létezik ilyen a mezőgazdaságon kívül. Az erdősített vagy félig erdősített rendszerek azok, amelyek az ökoszisztémának megfelelően működnek, mentesek az emberi beavatkozásoktól.

Toby Hemenway szerint a szukcesszió, vagyis a természetes növénytársulások szinte mindenütt erdővel végződnek. Minden kert erőteljesen próbál erdővé nőni, csak a fűnyíró és a metszőolló akadályozza meg a hatalomátvételben. Bozsits József, a Vidéken Jó! alapítvány elnökeként erdőkerteket is telepít.

A fenti megállapítás annyira igaz, hogy amikor az Ormánságban ingatlanokat vásároltunk, majd elkezdtük az itteni munkánkat, a területek nagy része már szinte be volt erdősülve, mivel régóta nem gondozták azokat. Nyárfákkal, akácokkal, eperfákkal küzdöttek a már régebben telepített gyümölcsfák, és persze bálványfákkal, bodza bokrokkal és más őshonos cserjékkel. Most ott tartunk, hogy védett, de még fényt is kapó helyeken kezdenek megjelenni az őshonos tölgyfák magoncai. Az ilyen területek jó részét meg is hagytuk, csak azokat a részeket tisztítottuk meg, ahol ez elengedhetetlen volt. A már korábban is konyhakertnek szolgáló területre is sok gyümölcsfát ültettünk. Ezek már termőre is fordultak és árnyékot biztosítanak az olyan haszonnövényeknek, amelyeknek a manapság jellemző időjárás – tűző nap, kevés csapadék – már megterhelő

- mondta el Bozsits József.

Gömörszőlősön a permakultúrás kertészetet alkalmazzák, a település fenntartható faluként él a köztudatban, az itt folyó tevékenység kapcsán ökofaluként tartják számon országszerte. A fenntartható falu gyakorlati megvalósítására fejlesztettek ki egy modellt, nem élnek fel többet az erőforrásokból, mint amennyi a rendelkezésükre áll, így az ökológiai lábnyomunk is kisebb az átlagosnál. Vízöblítéses wc helyett például alomszéket használnak.

Országosan nagy az érdeklődés az életmódbeli praktikákra és a technológiai megvalósításukra. Az ember- és környezetkímélő gazdálkodás vidéki környezetben megvalósíthatóbb, mint a városokban, a szennyvíz kezelése is egyszerűbb, a keletkező zöld javakat, vagyis a szerves hulladékot újrahasznosítjuk, a vastag talajtakarásos eljárás regenerálja a talaj eredeti szerkezetét

- fejtette ki Dr. Gyulai Iván ökológus, a falu és a fenntartható gazdálkodás elméleti szakértője.

A mai mezőgazdasági gyakorlat a permakultúrát alkalmazó ökogazdálkodók szerint tönkreteszi a termőtalajt, ahogy az erdőgazdálkodás is árt az erdőnek, mert ahelyett, hogy segítségül hívnánk a természetet, szembe megyünk vele. Az ásás, a kapálás, a talajforgatás megöli a talaj biológiai sokszínűségét, az itt alkalmazott mélymulcsos módszerrel viszont épp az ellenkező hatást érjük el. Ez ugyanis megfékezi a talajeróziót, meggátolja a tápanyag kimosódását, és megtartja a talajnedvességet.

A természet ősszel betemeti a talajt, a benne lévő mikroorganizmusok vagy magyarul paránylények segítik a megújulását, csakhogy ehhez rajta kellene hagyni azt a természetes talajtakarót tavasszal, ami az ősz folyamán rakódik rá.

Talajvédelem vagy terméshozam?

A talaj dinamikus és törékeny rendszer, az erőforrásai végesek. 1 cm vastag termékeny talajréteg képződése akár 1000 évig is eltarthat. Az Európai Unióban a talajok egynegyede szenved a víz okozta eróziótól, további egynegyedén pedig magas az elsivatagosodás kockázata, elsősorban Dél-, Közép- és Kelet-Európában. Az éghajlatváltozás hatására egyre szaporodó szélsőséges időjárási események tovább rontják a helyzetet, ugyanis az intenzív, nagycsapadékú esetek felerősítik a víz okozta eróziót, míg az aszályos időszakok a talaj kiszáradásához, porzásához vezetnek, így a szél könnyen tovaszállítja azt.

A Magyarországon értékesített műtrágya 1,859 millió tonnát tett ki 2020-ban, ebből hazai gyártás 945 ezer tonna, a nettó import – import és export különbsége – pedig 914 ezer tonna volt. Ez összességében azt jelenti, hogy a hazai gyártású műtrágyák ugyan a belpiaci igényeknek több mint ötven százalékát képviselik, Magyarország műtrágyából jelentős importra szorul. A kérdés tekintetében szintén nem elhanyagolható körülmény a hazai termőföld állapota, és az a környezeti terhelés, amelyet a műtrágyázás jelent, és amellyel kapcsolatban újabban az Európai Unió is komoly elvárásokat fogalmazott meg.

A modern mezőgazdaság állandósult problémája, hogy a talajművelés mai formái miatt „etetni kell a talajt” műtrágyával, ellenkező esetben elmarad a nagy hozam, a földet azonban ezzel kizsigereljük. Ráadásul a műtrágyázás során a műtrágya jelentős része nem jut a talajba, hanem egyszerűen lemosódik, egy része pedig a levegőbe kerül.

Megállapítottuk, hogy az Unión belüli elsivatagosodás kockázatát nem kezelték eredményesen és hatékonyan. Miközben az elsivatagosodás és a talajromlás egyre növekvő fenyegetést jelent, az elsivatagosodás ellenében tett lépések nem koherensek. Az Unióban nincsen közös jövőkép arra nézve, hogyan fogják 2030‑ra megszüntetni a talajromlást. Azt javasoljuk a Bizottságnak, hogy igyekezzen alaposabban feltárni az Unión belüli talajromlás és elsivatagosodás jelenségét, mérje fel, hogy szükséges‑e a talajra vonatkozó uniós jogi keret megerősítése, és fokozottan törekedjék azon uniós és tagállami kötelezettségvállalás teljesítésére, hogy 2030‑ra szűnjön meg a talajromlás az Unióban

- áll az Európai Unió Számvevőszékének egy korábbi jelentésében.

Azóta is porondon van a téma, és az EU 2030-ig szóló talajvédelmi stratégiája keretet és konkrét intézkedéseket határoz meg a talajok védelme és helyreállítása, valamint fenntartható használatuk biztosítása érdekében. A dokumentum jövőképet és célkitűzéseket fogalmaz meg az egészséges talajok 2050-ig történő elérésére, konkrét intézkedésekkel 2030-ig. Emellett 2023-ra új talajegészségi törvényt hirdet meg, amely egyenlő feltételeket, valamint magas szintű környezet- és egészségvédelmet biztosít.

Az EU 2030-ig szóló új talajvédelmi stratégiája az EU 2030-ig szóló biodiverzitási stratégiájának egyik legfontosabb eredménye, amely segít megvalósítani az európai zöld megállapodás célkitűzéseit. Az egészséges talajok elengedhetetlenek a klímasemlegesség és körforgásos gazdaság eléréséhez, valamint az elsivatagosodás és a talajromlás megállításához. Kulcsfontosságúak a biológiai sokféleség csökkenésének visszafordítása, az egészséges táplálkozás és az emberi egészség megőrzése szempontjából is.

13%-kal bővült a mezőgazdasági kibocsátási érték itthon

A mezőgazdaság teljes kibocsátási értéke 2021-ben 13%-kal nőtt. A termelési volumen 2,3%-kal csökkent, az árak 16%-kal emelkedtek. A növénytermesztés volumene 6,5%-kal kisebb, az állattenyésztésé 4,5%-kal nagyobb lett, a szolgáltatásoké változatlan maradt. A gyümölcsfélék, az állatok és az állati termékek termelése bővült, a többi mezőgazdasági termékcsoporté csökkent, vagy nem változott.

Egyelőre tehát terem elég élelmiszer a mezőgazdaságban, a kérdés csak az, hogy hosszú távon mennyire fizetjük meg az árát, ha marad minden a most megszokott gazdálkodási formáknál.

2021-ben az előző évhez képest:

A növénytermesztés termelési volumene 6,5%-kal mérséklődött az első, előzetes adatok szerint. A gabonafélék mennyisége összességében 10%-kal kisebb lett, a kukoricatermelés 23%-os visszaesését csupán az árpa (14%) és a búza (4,1%) termesztésének növekedése ellensúlyozta.

A takarmánynövények volumene 4,6, a kertészeti termékeké 3,7, a burgonyáé 18%-kal csökkent. Az egyéb növényi termékek mennyisége változatlan maradt. A gyümölcsfélék mennyisége 10%-kal nőtt, elsősorban az alma jó terméseredményének köszönhetően. A tavaszi fagyok megnehezítették a barackfélék termesztését. A szőlő mennyisége az előző évhez képest nem változott.

A mezőgazdasági ágazat (szolgáltatásokkal és másodlagos tevékenységekkel együtt számolt) kibocsátásának értéke folyó alapáron 13%-kal nőtt, termelési volumene – az árak 16%-os emelkedése mellett – 2,3%-kal csökkent, olvasható a KSH legfrissebb statisztikájában.

A ráfordítások közül az állatgyógyászat és az állati takarmányok volumenében következett be 1–1%-os növekedés, a műtrágya- és növényvédőszer-felhasználás csökkent, a többi ráfordítás változatlan maradt.

Élmezőnyben a hazai kukorica- és napraforgó-termesztés az Európai Unióban

A 2021. évi növénytermesztés uniós eredményeit – a lokálisan kialakult, időnkénti szélsőséges viszonyok ellenére – az időjárás összességében kedvezően befolyásolta. Az össztermés az egy évvel korábbi visszaesés után nagyságrendileg megegyezik a 2019. évi mennyiséggel. Magyarország 2021-ben továbbra is az unió élmezőnyében maradt a kukorica és a napraforgó termesztése tekintetében, ugyanakkor kiemelkedik a tagállamok között Románia, amely több növény esetében is kimagasló eredményeket ért el.

Ez a mennyiség lényegében megegyezik a 2019. évivel. A növekedésben fontos szerepet játszott Románia, ahol kétharmadával több (11,4 millió tonna) búzát arattak le, mint egy évvel korábban, valamint Bulgária, ahol másfélszeresére (7,2 millió tonna) nőtt a betakarított mennyiség. A 2020-as, súlyos aszályt 2021-ben mindkét országban kedvező tavaszi időjárás és bőséges csapadék követte, ami történelmi rekordmennyiséget eredményezett.

A legnagyobb búzatermesztő továbbra is Franciaország, ahol 2020-hoz képest ötödével több, 37 millió tonna búza termett, úgy, hogy a kedvezőtlen nyári időjárás és a bőséges csapadék hetekkel eltolta a betakarítás megkezdését. Németországban a nagy mennyiségben lehullott csapadék és a gombás fertőzések következtében 2,5%-kal kevesebb lett a búza mennyisége (21,6 millió tonna), ami közel kétszerese a Lengyelországban termesztettnek (12,1 millió tonna).

A termésátlagok változatosan alakultak: a nagy termesztők közül Franciaországban 7,0 tonna/hektárra nőtt, Németországban 7,3 tonna/hektárra csökkent az átlag. Romániában a kiemelkedő terméseredménynek köszönhetően a termésátlag a 2020. évi 3,0 tonna/hektárról 5,3 tonna/hektárra emelkedett, de Bulgáriában is 2,0 tonna/hektáros hozamemelkedés következett be. Az intenzíven termesztő országok közül Írországban a termésátlag megközelítette a 10 tonna/hektárt.

Cél a termőtalaj megőrzése, a szerves trágyázás elősegítése

Az Agrárminisztérium kiemelt célja a mezőgazdaságban keletkező szerves trágya környezettudatos feldolgozásának és további hasznosításának elősegítése, ami hozzájárul a műtrágya felhasználásának csökkentéséhez, írták közleményükben.

A talajvédelmi szakterület feladata a talajok minőségromlásának megelőzése érdekében a talajvédő termőföldhasználat szabályainak kidolgozása, különös tekintettel az erózió és a defláció megakadályozására, a humuszos termőréteg megőrzésére és a talajtermékenység fenntartására. A termőtalajokra kijuttatott anyagok felhasználási előírásainak meghatározása abból a célból, hogy csak azok az anyagok kerülhessenek felhasználásra, amelyek alkalmazásuk során nem jelentenek veszélyt a növényekre, a talajra, az ember és az állat egészségére.

Címlapkép: Getty Images