A hazai csemetekertekben gyakoriak a vadkárok, azt azonban sok esetben nehéz megmondani, hogy pontosan milyen vadászható állat garázdálkodott. Komoly segítséget tud ugyanakkor nyújtani az a mögöttes tudás, ha az ember tisztában van a vad anatómiájával, különféle életciklusaival, az általa hátrahagyott esetleges nyomokkal, illetve a táplálkozási szokásaival. Az Agrárszektor összegyűjtötte a legfontosabb tudnivalókat a különféle vadászható vadfajok által okozott vadkárformákról, illetve azok felismeréséről.
A különféle vadászható vadfajok által okozott kár meghatározásánál fontos elkülönítenünk két területet, ahol a vad károsítani tud - írta cikkében az Agrárszektor. Noha a csemetekertek a legtöbb esetben be vannak kerítve, és jóval több védelmet élveznek, mint a már területre kikerülő csemeték, még így is előfordulnak komoly károkozások. Ezeknek legfőbb elkövetői a mezei nyulak, fácánok és az őzek.
Hiába a gyakori emberi jelenlét, vagy a kutyás őrzés, a kártétel még így is jelentős lehet, hiszen viszonylag kis területen jelentős árbevételt generáló növénykultúra található. A csemetekert esetében gondot okoz az elvetett, apró magok madarak általi felcsipegetése, amely ellen egyszerű fátyolfólia takarással védekezhetünk, vagy akár a vetés disznó általi kitúrása. Nagyvadfajok könnyűszerrel kitaposhatják a vetést, lecsipegethetik a csúcsrügyeket, megrághatják a friss hajtásokat vagy lehánthatják az anyanövények kérgét. A csemetekertben okozott kár esetében inkább beszélünk mennyiségi, mint minőségi kártételről, hiszen bármennyire is védtelennek tűnnek a csemeték, suhángok, a károsítás mértékétől függően könnyűszerrel képesek regenerálódni. Ugyanakkor a minőségük és a fejlődésük mértéke elmaradhat az egészséges társaikétól.
- írta a lap.
A cikk folytatása az Agrárszektoron olvasható!
Címlapkép: Getty Images