Az emberi tevékenység és a vadászat következményei paradox módon a nagyvadak létszámának növekedéséhez vezetett, méghozzá drasztikus módon, írja a bama.hu. Tudni kell, hogy egy adott populáció nagyságát nem a terület nagysága határozza meg, hanem a rendelkezésre álló élelem mennyisége. A vad több táplálékot talál a megváltozott, ,,mesterséges" kultúrában, mint a természetben. A szarvasállományt 1967-ben 17 ezerre becsülték, míg 2016-ban már 100 ezerre.
Hiába az éves kvóta, ha a következő évre mindig több lesz belőlük. Szinten tartani sem tudják! Az nem vadállomány-szabályozás, ha mindig csak többen lesznek. Értem én, hogy a pártfőtitkárok és milliárdos barátaiknak ez jó, de mi van a kisemberekkel, a károsultakkal?
- tette fel a kérdést a lapnak egyik olvasójuk.
A vadászok könnyű helyzetben vannak. Mutogathatnak lefelé is a károsultra, hogy a kár az ő hibája, és mutogathatnak felfelé is a vadkárbecslőre, a megyei kamarára, hogy országosan határozzák meg a kvótát, a vad különben állami tulajdon, és ők csak a kilövésre jogosultak. De soha semmiért nem felelősek. Egy részük ugyan földtulajdonos, nekik a kárral együtt is megéri, így nem is igyekeznek lépni az ügyben. A kisember megint csak nem számít, folytatta az elégedetlen olvasó.
A nagyvadállományunk alulhasznosított. Ezt a vadgazdálkodással foglalkozók egy része tudja, a másik nem akarja beismerni. Többet is lehetne értékesíteni, keveset lőnek ki. Tudni kell, hogy a jelenlegi nagyvadlétszám veszélyezteti természeti értékeink (pl.:erdő) megmaradását! Nem csak a saját, de számos más állat élőhelyét is veszélyeztetik az erdők, élőhelyek degradálásával. A VAHAVA jelentés is azt írja a, hogy a 100 ezer pluszos létszámról minimum a 70 ezer alá kell csökkenteni a szarvasállományt az erdők védelme érdekében, amelyekre a változó klímában egyre nagyobb szükségünk lesz.
Név és cím a BAMA szerkesztőségében.
Címlapkép: Getty Images