Új elnököt választott a Pedagógusok Szakszervezete. Totyik Tamás 2023. július 1-től öt évig tölti be a tisztséget. A szakszervezet májusban tizenegy pontban fogalmazta meg követeléseit a kormány felé. Ennek leghangsúlyosabb pontja a státusztörvény visszavonására vonatkozik. A március másodikán bemutatott törvénytervezet széleskörű felháborodást váltott ki a pedagógusok körében, de a kormánynak azóta sem sikerült megegyezni a szakszervezetekkel. Totyik Tamással a státusztörvény kritikus pontjairól, a pedagógusbérek körüli huzavonáról és az egyre súlyosbodó tanárhiányról beszélgettünk. A jövendőbeli elnök arról is beszámolt, hogy miért olyan nehéz ma mozgósítani a pedagógustársadalmat Magyarországon.
Pénzcentrum: Az utolsó adatok szerint összesen több mint 18 ezren jelentkeztek idén pedagógusképzésre, ami hatezerrel több, mint 2022-ben. Ez adhat okot valamiféle bizakodásra?
Totyik Tamás: Részben igen, részben nem. Az osztatlan tanárképzéssel (ahol a közismereti, vagyis például magyart, történelmet, matematikát stb. oktató tanárokat képzik – a szerk.) továbbra is nagyon nagy gond van, különösen a természettudományos tantárgyak terén. Alig jelentkeztek fizikára, kémiára, de a matematikánál is minimális emelkedés tapasztalható. Növekedés a gyógypedagógusok, fejlesztő pedagógusok, pszichológusok és az óvodapedagógusok képzésében mutatkozik. De az eddigi információk szerint az emelkedés fő gerincét az adja, hogy eltörölték a minimális ponthatárokat. Így nehéz megállapítani a jelentkezők pontos összetételét, hiszen azt majd a felvett hallgatók száma fogja meghatározni. Továbbá a 3-4. évben tapasztalható egy nagyobb lemorzsolódás is - ez után lehet majd pontos képet kapni a valós létszámról.
Az eddigi tapasztalatok alapján mégis nagyjából hány fővel lehet számolni?
Általában a felvett hallgatók egyötöde jut el a minősítő vizsgáig, amit a pályakezdés első, illetve második évében kell letenni. Abból a 18 ezer jelentkezőből, akik első helyen jelölték meg a pedagógusképzést, nagyjából 2-4 ezer fő marad majd a pályán, miközben hat év múlva kb. 8000-en fognak nyugdíjba vonulni. Ebből pedig komoly feszültségek lesznek a későbbiekben. Azt gondolom, hogy a természettudományos tanárképzésben teljes megújulásra lenne szükség: az általános iskolákban be kellene vezetni a természettudomány tantárgyat, melyben összevonnánk a fizikát, a kémiát, a biológiát és a földrajzot. És csak a gimnáziumokban lenne tantárgyspecifikus a kémia, fizika, biológia tanítása. Ezzel párhuzamosan meg kellene kezdeni a pedagógusok átképzését, ezzel némiképp lehetne enyhíteni a természettudományos tanárok hiányán. Mert ha így folytatjuk, lassan orvosok sem lesznek, mivel nincs, aki általános iskolában biológiát, kémiát tanítson a diákoknak, és ha nincs megfelelő alapozás, akkor szép lassan hallgató sem lesz az orvosi egyetemeken.
A ponthatármódosítás miatt olyanok is jelentkezhettek, akik korábban nem feleltek volna meg a feltételeknek. Ez esetleg nem jár együtt azzal a veszéllyel, hogy felhígul a szakma?
Minden hallgatónak örülünk, aki szeretettel fordul a gyerekek felé, érti a nyelvüket. Minden emberre szükségünk van jelenleg a pályán, aki alkalmasnak bizonyul a feladatok ellátására. Abból, hogy alacsonyabb a ponthatár, nem szeretnénk prejudikálni, ennél sokkal fontosabb lesz, hogy a tanárképzés fel tudja-e zárkóztatni a lemaradt tantárgyismeretekkel rendelkező kollégákat arra a szintre, amivel alkalmasak lesznek a feladatok ellátására. És az is fontos tényező, hogy az első gyakorlatok után mennyien fognak megijedni és elszaladni - a tanárképzésnek ugyanis ez az egyik legnagyobb rákfenéje, hogy zárt burokban vannak a tanárszakos hallgatók, és amikor kikerülnek például egy halmozottan hátrányos településre, nem biztos, hogy hosszú távon ott akarnak maradni.
Ráadásul a jelenlegi munkaterhelés nemhogy növelné, hanem még csökkenti is a pálya vonzerejét. Azt a munkát, amit bele kell tenni a felkészülésbe egy-egy tanórához, meg a gyerekekkel történő foglalkozásra, azt az oktatásban nem fizetik meg, a versenyszférában töredék energiabefektetésre jóval magasabb fizetést kapnak a dolgozók.
Például Romániában heti 18 óra a tanítással lekötött munkaidő, és nettó 50 euróval magasabb egy pályakezdő fizetése. Ennek ellenére ott 150 ezren kimentek az utcára, ez is mutatja, hogy nagyon komoly gond van. Azt is tudjuk, hogy Békésből átjárnak Arad megyébe tanítani magyar pedagógusok, mert megéri nekik.
Címlapkép: Getty Images