Vétek Gábor, a Szent István Egyetem Rovartani Tanszékének docense a Kossuth Rádió Napközben című műsorában elmondta, hogy „behurcolás alatt kétféle módszert különböztetnek meg. Az egyik, amikor egy ízelt lábú szervezetet szándékosan telepítenek át egy, az élőhelyétől távol eső vidékre praktikai okokból, a másik, amikor nem szándékosan hozzák be az adott rovart és kártevő válik belőle”.
A márványpoloska esetében ez történt, valószínűleg kereskedelmi vagy más utasforgalommal Európa több részére is eljutott, és mivel a környezeti-ökológiai feltételek kedveztek a rovarnak, ezért megtelepedett. Hazánkban nemcsak az ázsiai márványpoloska, hanem még sok féle poloskafaj telepedett meg, vannak köztük őshonos, ragadozó életmódot folytató hasznos poloskák is.
A kertekben a pusztítást a növényevő, fitofág poloskák végzik, melyek sokféle növényen képesek megélni, és előszeretettek csócsálják meg a termesztett növényeket. Főként a terméseket teszik tönkre, mivel elsősorban azzal táplálkoznak.
Ezek az állatok nemcsak a kereskedelmi és utasforgalommal tudnak hatalmas távolságokat megtenni, hanem saját erejükből is, mivel igen nagy a tűrőképességük. Kis mennyiségű termést még meg lehet védeni a kártebők elől sűrű szövésű hálóval, így a poloska nem tudja megközelíteni a gyümölcsöt vagy a zölfséget. A nagyobb, több hektáros ültetvény megvédése azonban lehetetlen.
A portál azt írja, hogy "az egyetlen módszer, amellyel ekkora felületeket meg lehet védeni, az a kémiai védekezés, a rovarölő szerek használata. Sajnos jelenleg a széles hatásspektrumú szerek azok, amelyek a poloskák ellen hatnak. Ezek azonban nemcsak a kártevőket, hanem azokat a hasznos szervezeteket is képesek elpusztítani, melyek a levéltetvek és a takácsatkák szabályozásáért felelnek."