Az Észak-Amerikában őshonos homoki prérifű (Sporobolus cryptandrus) jelenlétét Még 2017-ben Magyarország mésztelen és meszes homokterületein is kimutatták, melyet a nemzetség más fajai nyomán özönfűnek is neveznek. A Magyar Tudományos Akadémia és a Debreceni Egyetem kutatói már akkor valószínűsítették, hogy a faj jelentősebb terjedési és megtelepedési kapacitással rendelkezik – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia közleményében.
A homoki prérifű erőteljes csomókat képző, sekély gyökérzetű évelő növény. Nagyon jellegzetes a fajra a levélhüvely peremén található, sűrű és elálló fehéres szőrkoszorú, valamint hogy virágai ritkán bomlanak ki teljesen (erre utal a faj tudományos neve – cryptandrus – is). A fajnak igen apró, alig egy milliméteres, könnyen terjedő magjai vannak, amelyek nagy valószínűséggel tartós magbankot is képeznek.
A homoki prérifű jól tűri a taposást és a szárazságot is, amit az is segít, hogy szénasszimilációja egy igen víztakarékos, úgynevezett C4-es fotoszintézis-út segítségével valósul meg. A nemzetség más fajainál az ún. allelopátia jelenségét is igazolták – azaz a környezetükbe olyan anyagokat juttatnak, melyekkel más fajok megtelepedését és növekedését gátolják.
2017 óta számos helyen felbukkant a homoki prérifű, mint például a kiskunsági homokterületeken, valamint Debrecen belterületén, fajszegény leromlott gyepekben megtelepedve, gyakorlatilag egynemű, más növényfajt alig tartalmazó összefüggő foltokat, néhol többhektáros állományokat képezve. A tapasztalatok alapján a fajt a legelő állatok nem, vagy alig fogyasztják, ami tovább segíti a terjedését.
Fotó: Dr. Tölgyesi Csaba, Magyar Tudományos Akadémia