A csillagászati nyár a nyári napfordulótól az őszi napéjegyenlőségig tart, tehát az északi féltekén a kezdete: június 20., 21. vagy 22. – vége: szeptember 22., 23. vagy 24. A meteorológiai nyár június 1-jétől augusztus 31-ig tart.
Az északi féltekét nyáron éri a nap legnagyobb, vagyis merőlegeshez közeli beesési szögben. Június 21-én, a leghosszabb napon merőlegesen süti a Ráktérítőt a Nap, ilyenkor a legrövidebb az éjszaka.
A déli félgömbön december 22-én süti a nap merőlegesen a Baktérítőt, ezért ezen a napon van a déli félteke leghosszabb, míg az északi félteke legrövidebb napja.
A Ráktérítő az északi szélesség 23,5 fokán átmenő szélességi kör. Nevét onnan kapta, hogy a Nap az északi félgömbön a Rák jegyébe lépve hág a legmagasabbra, a Ráktérítő magasságába, itt megfordul, majd süllyedni kezd az Egyenlítő felé.
Az év leghosszabb napját ezért nevezik nyári napfordulónak (a déli félgömbről nézve ekkor jár a Nap a legalacsonyabban, ott ez a nap a téli napforduló). A napfordulat a gyakorlatban nem a nyár kezdetét jelzi. Mi június 1-jétől számoljuk a nyarat (meteorológiai nyár), a kínaiak a régi keltákhoz hasonlóan május 5-étől. Náluk június 21-én a zeniten járó Nappal együtt tetőzik a nyár.
Címlapkép: Getty Images