5 döntő érv: ezért menekülhetsz fejvesztve a fővárosból az agglomerációba

Turzó Ádám, Portfolio 2018. december 3. 07:00
Agárdon lakik szerkesztőségünk két tagja: én, és a második szomszédom. Az agglomerációban élés árnyoldalait és előnyeit mondjuk el két véleménycikkünkben, az érem mindkét oldalát megmutatva. Én kezdem az érem szép oldalával, 5 pontban összefoglalva.

1. Ingatlanárak

183 ezer forintos négyzetméteráron egy igényesen (de nem teljeskörűen) felújított, hőszigetelt, 25 éves családi ház, 400 négyzetméteres telken, fedett terasszal, fúrt kúttal, parkosított kerttel, amerikai konyhával, 65 négyzetméteres nappali+ebédlővel, beépíthető, szigetelt tetőtérrel, gázcirkós fűtéssel, plusz 4 kicsi hálószobával, két fürdővel összesen 145 négyzetméteren. Bő egy évvel ezelőtt a Velencei-tó partjától 300 méterre például egy ilyen házat lehetett venni egy közepesen jó helyen lévő 45 négyzetméteres budapesti lakás áráért. Ez a legfontosabb érv az agglomeráció mellett, de nem az egyetlen.

2. Friss levegő

Aki az agglomerációba költözik, valami olyasvalamit is megvesz a budapesti lakásárakhoz képest méltatlanul olcsón, amire nem gondolunk első körben: friss (de legalábbis frissebb) levegőt. Persze vannak olyan falvak, ahol a „fafűtés” (idézőjelben, mert akinek nem telik tűzifára, sokszor inkább szeméttel fűt) miatt nem sokkal, de azért budapesti viszonylatokhoz képest mégis lényegesen tisztább levegőn élhetünk. Ez nem mindenkinek fontos előny elsőre, de amikor valaki gyermekvállalásban is gondolkozik, mindjárt sokat ugorhat előre ez a szempont. Ahol én élek, ott harapnivalóan friss a levegő, és már szinte senki nem fűt fával.

3. Infrastruktúra

A Velencei-tó déli partján több nagy diszkontáruház és nagybevásárlásra alkalmas bolt mellett vásárcsarnok, bölcsődék és óvodák (magán és állami) találhatók, Velencén egy jól felszerelt, tiszta rendelőintézet működik, és a városnak saját parti plázája (Korzó) is van. A strandok és parti szórakozóhelyek mellett köztéri, sportolásra kialakított pályák, terek (pl. street workout tér, műfüves focipálya) is találhatók, a teljes tavat körbe lehet kerékpározni bicikliúton, és Agárdon egy nagyobb sportlétesítmény és mozgásfejlesztő központ (VVSI) és termálfürdő is üzemel. Nem költözött ide a Gozsdu udvar, nincs 5 ezer vásárló befogadására alkalmas gigaáruház, és nem itt működik az ország legjobb egyeteme, de tévedés, hogy az agglomerációban a templomtéren, az Ady és a Petőfi utca kereszteződésénél lévő bolt, kocsma, posta, önkormányzati hivatal kombináció jelenti a „kiépült infrastruktúrát”.

4. Bűnözés

A tipikus nagyvárosi bűnözésnek (zsebtolvajok, prostitúció, drogkereskedelem stb.) itt nagyon kevés nyomát látni, a közbiztonság lényegesen jobb: nyugodtan el lehet menni egy esti sétára paprikaspray és önvédelmi oktatóleckék nélkül is úgy, hogy nem fogunk félni a szembe jövő sötét alakoktól.

5. A kert

Sokan azt hiszik, a kert arra van, hogy jó sokat dolgozzunk, virágokat és zöldségeket neveljünk benne, szép legyen, és kiülhessünk a teraszra esténként egy pohár sörre egy tikkasztó nyári munkanap után. De tévednek. Ez mind fontos pozitívum, de szerintem a kertnek egy ennél még sokkal fontosabb funkciója van: privát teret teremt. A szomszédod a kerítés túloldalán van, de nem a fal túloldalán, nem a te lépcsőházadban, és a kert, minél nagyobb, annál több személyes, másoknak való megfeleléstől mentes teret ad. Nem hallgatod a szomszéd porszívózását, hangosan hallgathatsz zenét, szabadon visonghatnak a gyerekek. Annyi stressztől véd meg ez a kis darab föld, hogy bőven megéri utazni a városok között. Nem adnám oda semmiért, pláne nem egy kicsi, szakadt fővárosi lakásért, ami ennek a háznak az alternatívája lett volna.