Bár az elmúlt években Magyarországon nőtt a szelektíven gyűjtött hulladék aránya, az adatok szerint még mindig van hova fejlődnünk. Zöld gondolkodásúnak tartjuk magunkat, saját bevallásunk szerint szelektíven gyűjtjük a hulladékot, mégsem érjük el az uniós célszámokat. Mi húzódhat meg a háttérben, mit tehetünk ellene, egyáltalán meddig terjed a gyártói és meddig a fogyasztói felelősség? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Magyarvíz Kft. friss kutatása.
A magyarok nagy része ma már tisztában van a környezettudatosság és a fenntarthatóság jelentőségével, derült ki a Magyarvíz Kft. legfrissebb reprezentatív kutatásából. Mindez megmutatkozik például abban, hogy
a lakosság kétharmada előnyben részesíti a helyi, hazai termékeket, mert így kisebb a szállítás okozta környezetszennyezés mértéke (69%), illetve, hogy minden harmadik ember kifejezetten keresi a környezetbarát termékeket (39%). Sőt, a válaszadók saját bevallása szerint több mint kétharmaduk (77%) szelektíven gyűjti a hulladékot.
Bár ez az arány az elmúlt években valóban nőtt Magyarországon, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége (KSZGYSZ) szerint még mindig van hova fejlődni, hiszen a csomagolási műanyag hulladék csupán 35 százalékát hasznosítjuk újra jelenleg. 2035-ig azonban ezt az arányt az uniós előírásnak megfelelően 55 százalékra kell emelni, a direktíva eléréséhez pedig nemcsak a hatékony hulladékelválasztó rendszerek további reformja szükséges, de a termelői és a fogyasztói felelősségvállalás is.
De mégis mit tehet a fogyasztó ezzel a megoldhatatlannak tűnő problémával szemben? A Magyarvíz Kft. kutatásából az is kiderült, hogy mint oly sok esetben, itt is a tömeggondolkodás érvényesül:
a válaszadók majd kétharmada (66%) úgy véli, hogy az emberek nem különösebben tesznek a környezetért, ezért maguk is értelmetlennek találják, hogy energiát pazaroljak erre.
Emellett több mint felük (56%) az ipari szennyezést jóval jelentősebbnek tartja, mint a háztartásokban keletkező szemét káros hatásait. A KSZGYSZ adatai szerint ez valóban így van, hiszen a 18 millió tonna hulladékból, mely évente keletkezik Magyarországon, csupán 3,7 millió tonna a települési hulladék. Viszont, ha csökken a lakossági, kommunális hulladék, akkor az kihat az ipari hulladék mennyiségére is, és mint annak ökológiai hátizsákja, az is csökkenni fog.
Gondot okoz az is, hogy sokan (26%) nem biztosak abban, hogy mit és melyik szemetesbe kellene dobni, illetve mit érdemes külön gyűjteni. Ezt alátámasztja az is, hogy a gyűjtőedények tartalma sok esetben 30-40%-os szennyezettségű. Mindemellett még mindig minden harmadik (32%) ember szkeptikus a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban, és úgy véli, hogy a szemét végül úgyis egy helyre kerül, holott ma már ez csak egy városi legenda.
A vásárlót az is segíti a szelektív hulladékgyűjtés útvesztőjében, ha alaposan megvizsgálja a csomagoláson elhelyezett jelzéseket. Ennek feltűntetése szintén gyártói felelősség. Emellett a termékeken egyszerű és érthető üzenetekkel is érdemes segíteni a tájékozódást. A fenntarthatóság közös érdek, éppen ezért közös munka kell hogy legyen: a körforgás nem jöhet létre a gyártó és a fogyasztó együttműködése nélkül.
Címlapkép: Getty Images