Megéri borostyánt futtatni a házra? Ennyi spórolhatsz a rezsin zöldfalakkal

Steiner Petra 2021. április 27. 06:27
Amennyire esztétikus egy növénnyel befuttatott épület, annyi kérdést generál a nézelődőkben. Vajon megrövidítik a gyökerek a fal élettartamát? Mi lesz a bogarakkal és a rágcsálókkal? És szép, szép, de a paneleknél is meg lehet valósítani? A téma kapcsán felmerült kérdésekre a KRTK Regionális Kutatások Intézetének fiatal kutatója, dr. Vasárus Gábor László válaszolt, aki további megszívlelendő környezetvédelmi tanácsokkal is szolgált.

HelloVidék: Még a mai napig látni vidéken növénnyel befuttatott házakat, a városokban pedig a tetőkre telepített zöldfelületek hódítanak. Mi szól ezek mellett, illetve ellen?

dr. Vasárus Gábor László: Rengeteg téveszme kering a zöldfalakról és a zöldtetőkről. Az egyik egy valós probléma, hogy a borostyán és a vadszőlő kapaszkodógyökerei tényleg árthatnak a vakolatnak, de ténylegesen a fal szerkezetében csak nagyon ritkán tudnak kárt tenni, akkor is általában annak minőségével van a probléma. Igazából nem erodálják, hanem javítják a fal várható élettartamát, mert védenek a jégesőtől, a záporoktól és az UV-sugárzástól. Emellett számos olyan faj létezik, aminek nincsenek kapaszkodógyökerei, így nem ártanak a fal szerkezetének, amilyen a komló, a szeder, a trombitacserje, a loncfélék vagy akár a tatáriszalag. De nem muszáj közvetlenül a falon futtatni a növényeket. Ki lehet feszíteni a falba vert szögek közé egy cérnát, hogy azon fusson fel a növény, vagy akár egy rossz hálót, kerítéselemet, apácarácsot is helyezhetünk a fal elé, ha féltjük a vakolatot. Fontos azonban figyelembe venni az épület teherbírását, mert a zöldtetőknek komoly súlya van, ezért azokra az épületekre nem szabad felfuttatni, amiknek a statikai állapota nem bírja el ezt a terhet. Ebből a szempontból a legveszélyeztetettebbek a régi maszek munkával épült családi házak még a rendszerváltás előttről, ahol nem feltétlen a legjobb minőségű anyagokat használták. Egy másik nagyon elterjedt tévhit még, hogy sokan attól rettegnek, ha fölfuttatják a házra a zöld növényeket, akkor majd a rágcsálók és a rovarok ellepik a házat. Valójában ez nem így működik. A rágcsálók általában a pince vagy a kukatároló felől támadnak, különösen a tömbházakban, a rovarveszélyt pedig a fecskefészkek leverése növeli meg, mert egy madár több száz rovart megeszik naponta.

Több járulékos haszonnal kecsegtető információ kering az interneten, minthogy ezek a megoldások segítenek csökkenteni a fűtésszámlát és csökkentik a beszűrődő zajokat. Ezek az állítások helytállóak?

Egy lombköbméternyi zöld felület egy év alatt akár 4,5 kiló port is képes megkötni, és nagyjából 10-20 decibellel tudja csökkenteni a zajt azáltal, hogy a növény levelei szétszórják a hangokat, és azok nem egy az egyben, egymást felerősítve verődnek vissza. Szűkebb utcákban így akár le is felezhető a zajártalom. A hűtési képességet úgy kell elképzelni, hogy mivel a levelek folyamatosan párologtatnak, ezért nem tudnak egy bizonyos hőfok fölé felhevülni, ellenben egy betonfelület, például egy ötemeletes panel fala 50°C, a tető pedig akár 70 °C-ra is felmelegedhet a tűző napon. Ehhez képest a borostyán 30-35°C-ig melegszik csak a párologtatása miatt, így megvédi az épület falát, mert a vakolat szintje alatt már csak 25-30°C-os lesz a fal hőmérséklete. Az őszi, tavaszi időszakban pedig a kúszónövények levelei védenek az erős széltől, jégesőtől és a közvetlen esőtől, így a falat kevésbé éri közvetlen nedvesség és hideg légáramlat, ami nagyon nagy különbséget jelent a fűtésszámlában. Egy átlagos családi ház nyáron 3 fokkal lehet hűvösebb, télen pedig 3-4 fokkal melegebb a falat borító növényzettel, de egy panelháznál ez akár 5-5 fokot is jelenthet. Azokon az épületeken pedig, ahol zöldfelület borítja a tetőt, a kánikulás napokon 70 fok helyett csak 30-40 fokra melegedik fel a födém szerkezete. Ez abból a szempontból is fontos, hogy ezek a meleg betonfelületek éjszaka ontják magukból a hőt, és akár 6 fokkal is képesek felmelegíteni a környezetüket. Ezt nevezzük városi hősziget jelenségnek. De mivel Magyarországon nagyon sok falu főutcája egy széles főútból, egy betonozott járdából és egy bicikliútból áll, ez a jelenség már vidéken is megjelent. Könnyű végiggondolni, hogy ezeknek milyen káros egészségügyi hatásai lehetnek: megnövelik a szmogproblémát, fokozza a Magyarországon vezető haláloknak számító szív- és érrendszeri problémákat, egy bizonyos hőmérséklet felett pedig a növények pedig már nem képesek megszűrni a levegőt, mert leáll a fotoszintézisük.

Egy sarkalatos pont a kivitelezési munkálatokat megelőzően a piszkos anyagiak. Milyen költségekkel kell számolni ezeknél a zöld megoldásoknál? Jelenthet alternatívát egy zöldfal a mesterséges szigetelőanyagok helyett?

A természetes és mesterséges hőszigetelők nem helyettesítik egymást, a zöldfal inkább a már meglévő szigetelés kiegészítője. Egy hungarocellel burkolt falban például már egyáltalán nem képes kárt okozni egy növény gyökere. A zöldfal kivitelezési költsége nagyjából 0 forintról indul. Családi ház esetében a legegyszerűbb, ha egy ágyást csinálunk a ház körül, majd elmegyünk a legközelebbi szomszédhoz, akinek van borostyánja, és kérünk tőle 3-4 zacskó magot, majd azt elszórjuk, és pár év alatt kész lesz a zöldfalunk. Ennél egyszerűbb megoldás, amit a városban is meg lehet valósítani, ha lerakunk egy-két balkonládát vagy akár műanyag tejfölös bödönt, megtöltjük virágfölddel, és ültetünk bele díszbabot vagy borostyánt, amik bizonyos faltípusokon könnyen fel tudnak futni. Ezen növények nagy része pedig iszonyatosan igénytelen, főleg a tatáriszalag. Sem különleges talajtakaróra, sem túl gyakori locsolásra nincs szükségük, ha megfelelő a kivitelezés.

Ellenben léteznek költséges zöldfelületi megoldások, amikor különböző növesztőtechnikákat, például növesztőpárnákat, cserepeket csavaroznak fel a falba fúrt műanyag szerkezetbe. Ezek lényegében díszítő funkciót töltenek be a közintézményeknél és irodaházaknál. Ilyen szempontból nagyon szomorú tapasztalatom, hogy a legtöbb magyarországi kertészetben, tisztelet a kivételnek, kimondottan a drágább megoldásokra próbálják rávenni az embereket. Pedig annál egyszerűbb megoldás tényleg nincs, amikor a falra négy csavarral felerősítünk egy tyúkhálót, és arra felfuttatunk egy díszbabfélét, komlót, szedret vagy iszalagot, amik nem bántják a vakolatot. Úgy látom, hogy az emberek általában túlbonyolítják az egészet, és sokkal nehezebb megoldásba kezdenek, mint ami szükséges lenne.

Vidéken vagy családi házban jóval szélesebb a lehetőségek tárháza. Mit tehet egy városban élő ember környezete zöldítéséért?

Vannak nagyon jó példák Magyarországon a panelházaknál, ahol a zöld kis előkertbe ültetik el ezeket a növényeket, amik pár év alatt felfutnak a házakra. De találkoztam már olyan megoldással, ahol a pár centi széles erkélyre cserépben ültették ki a borostyánt, ami onnan is képes befutni a falat. Panel- és városi házaknál egyébként egy nagyon jó hőmérsékletmérséklő megoldás, ha világosabbra festik az épületet, vagy ha cserépcserénél a világosabb színeket részesítik előnyben. Nagyon sok nyugat-európai országban már kifejezetten elterjedt, hogy hófehérre festik a tömbházak tetejét, amivel 20-25 fokkal lesz hűvösebb nyáron a tetőszerkezet, és a légkondi használatát is jelentősen tudja csökkenteni. Műemlékvédelmet élvező épületeknél, ahol nem lehet a falat befuttatni, azzal tudjuk javítani az életkörülményeket, hogyha az udvart árnyékoljuk egy fehér ponyvával, pléddel vagy futónövénnyel befuttatott hálóval közvetlenül az ablakok fölött, ami szintén 10-20 fokkal tudja hűteni a közeget. Így az esti szellőztetésnél sem áramlik be a meleg az udvarról, és jelentősen javul a hőérzetünk.

A falusi és városi emberek léptékén túl szeretném, ha kitérne az önkormányzatok lehetőségeire! Több hazai településen látni például a sétálóutcák fölé kifeszített napvitorlákat.

Madridban szinte minden utcában van ilyen árnyékoló az utcák fölött. Ez még egy nagy adóssága Magyarországnak, különösen az alföldi városoknak, mivel egy árnyékoló megoldás 20-30°C-kal teheti hűvösebbé a járdát. Fontos kiemelni a zöldfalak és -tetők esetében, hogy ezek gondozásigényesek. A nyári aszályok idején ezeket is kell locsolni, ráadásul bizonyos fajtákat, például a vadszőlőt vagy a lilaakácot időnként metszeni kell, mert ha nagyon elvadul, akár meg is nyomhatja a tetőszerkezetet. Önkormányzati részről itt az a kérdés, hogy biztosítani tudják-e hozzá a munkaerőt. Igazándiból a szemléletet kellene megváltoztatni, mert a magyar építőipar és az építészek java egy kicsit régimódi. Nagyjából 10-20 éves lemaradásban vagyunk nemcsak Európához képest, de már Oroszországban is előttünk járnak ilyen téren. Meg kell érteni, hogy az esővizet nem elvezetni kell a városokból, hanem a lehető legtöbbet ott kell tartani, mert ha a víz nem helyben párolog el, akkor a száraz levegő miatt nem tudnak fotoszintetizálni a növények. Lakóhelyünkön az esővíztározók párologtatása képes kedvezően befolyásolni a mikroklímát, egy nagyobb összefüggő zöldfelület vízfelülettel kiegészülve pedig több kilométernyi területen hathat így. Fontos, hogy a beton és a térkő nem boldogít. Hogyha már ezeket valahol mégis használni kell, akkor, bár jól néznek ki a sötét színűek, használjuk helyettük fehér vagy világos pasztellszínűeket. Előbbiek 60-70, extrém esetben viszont 90 fokra is képesek felmelegedni, amin már gyakorlatilag tojást lehetne sütni, míg utóbbiak csak 30-40 fokra hevülnek fel. Az utcák, járdák fölé ki lehet feszíteni fémszerkezeteket, farácsot vagy hálót, amire föl lehet futtatni a gyorsan növő dísznövényeket, amelyek nemcsak szépek, szűrik a levegőt és visszafogják a zajt, de az alattuk sétálókat se tűzi a Nap. Viszont nehéz tudatosítani az emberekben, hogy az épületek növényekkel való befuttatása egy hosszabb távú projekt, ami eleinte nem annyira szép és látványos, gondozatlannak tűnhet. Viszont 10-20 év alatt befutják a falakat, épületeket, és ha többféle, akár virágos növényeket is ültetünk, akkor egész évben szép, színes lesz az összkép. Ennek pedig akár turisztikai hozadéka is lehet, mert javítja a városképet. Magyarországon is készült már kutatás róla, hogy az emberek sokkal szívesebben használják és magukénak érzik az ilyen tereket, mert olyan, mintha a vidéki nagymama kertjében lennének.

Van bármilyen akadálya, hogy mindezeket megvalósítsák?

A tévhitek nagyon sokakat tartanak vissza, ezért oktatni, informálni kellene az embereket. Önkormányzati szinten sokszor szintén nincsenek meg a kellő ismeretek ilyen kérdések eldöntéséhez. Például teljesen fölöslegesen nyírjuk a közterületeken a füvet, ezzel csak veszélyeztetjük a vadon élő méheket, mert nem tudnak elég virágport gyűjteni. Ki lehetne akár azt is írni, hogy elnézést, etetjük a méheket, ezért nem nyírjük le a füvet. Vagy egy másik tipikus hiba, hogy fásításkor egyforma fajtájú fákat ültetnek, így aztán sokkal nagyobb rá az esély, hogyha egy betegség megtámadja őket, akkor az összes kipusztul. Például Szegeden vannak komplett városrészek, ahol szinte csak egyforma fák vannak a közterületeken. Ez pedig alapvetően szemléleti kérdés. Én ebben nagyon pesszimista vagyok, mert úgy gondolom, egy egész építész generációnak kell nyugdíjba mennie, hogy ez változzon. És ami még rendkívül fontos, hogy szerintem nagyon sok ember azért nem használja ki ezeket a lehetőségeket, mert egyszer megpróbálta, de nem járt sikerrel. Valószínűleg azért, mert nem rendszerben gondolkodott. Ha elültetek egy fát egy nagy területen, az effektív nem fog megóvni a kánikulától. Hogyha viszont 10-20 fát teszünk egymás mellé, akkor egy olyan összefüggő árnyékos terület képződik, ami képes hűteni a környezetét. Az úttest mellé ültetett fagyal, tűztövis, japánbirs vagy bármilyen dísznövény felfogja az út porát és a közlekedés zaját, így a fák hatékonyabban funkcionálnak, mert a meleggel felszálló port már nem kell megkötniük. Ha pedig ilyen rendszerszemléletben gondolkodunk és eszerint cselekszünk, akkor ezek a rendszerelemek felerősítik, megsokszorozzák egymás hatását.

Hol érdemes tájékozódni, ha valaki szeretné ezek közül szeretne megvalósítani néhányat?

Az interneten nagyon minimális utánjárással százasával, ezresével lehet találni arról szóló cikkeket, hogy milyen fajokat érdemes ültetni, melyekkel lehet befuttatni a falat és így tovább. De ott vannak a kertészeti és permakultúrával foglalkozó Facebook-csoportok, ahol nagyon kedves, jó szándékú emberek vannak, akik biztos segíteni fognak elindulni. Rengeteg könyv íródott a témában, de igazándiból a legjobb, ha az ember a saját környezetében talál olyat, aki hasznos információkkal szolgálhat számára a témában. Ráadásul ennek van egy kis csoportképző ereje is, ami ebben a megosztott, elmagányosodó társadalomban plusz pozitívum. Panelházaknál mindig nehezebb, mert szinte mindig akad egy deviáns, problémás ember, akivel nehéz egyezkedni. E téren sajnos csak azt tudom mondani, hogy nagyon nehéz és hosszú meggyőző munkára kell számítani, de megéri, mert 10 éves időtávon az ember életminőségét jelentősen meg tudja változtatni, hogyha ad a környezetére.

Címlapkép: Getty Images