A tavalyi év végén látták meg a napvilágot a Pécsi Állatkertben született kis Bennett-kenguruk, ennél a fajnál ugyanis a vemhességi idő mindössze 30-40 nap. A kicsik, születésük után rögtön az anyjuk erszényébe másznak, és itt fejlődnek tovább. Kilenc hónapos korukban kezdenek el először kitekintgetni az erszényből, és 12-17 hónapos koruk között történik az elválasztás.
A nőstény képes késleltetni a megtermékenyített petesejt beágyazódását, így előfordulhat, hogy egy kengurunak egyszerre “három”kicsinye van: egy nagyobbacska, szőrös, aki már elhagyja az erszényt, egy kicsi erszénylakó és a harmadik még megtermékenyített petesejt állapotban várja, hogy a fejlődése elkezdődjön. A kenguruanya emlőiben képes különböző zsírtartalmú tejet termelni: zsírban szegényebbet a nagyobb kölyök számára, és zsírban gazdagabbat a kis erszénylakónak.
A Bennett-kenguru közepes méretű kengurufaj, a fej-törzs hossza maximum 90 cm, farokhossza 65-90 cm között változik. A hímek jóval nagyobb testűek a nőstényeknél. A faj eredetileg Ausztrália keleti és dél-keleti részén, Tasmániában és még néhány kisebb, környező szigeten őshonos. Alapvetően magányos természetű, de azokon a területeken, ahol megfelelő mennyiségű táplálék áll rendelkezésre, kisebb csapatokba verődik. Állatkerti körülmények között rendszerint csapatokban tartják, melyek egy (ritkábban több) hímből, több nőstényből és az utódokból állnak.
Idén tavasszal egyelőre két kis kengurut fedeztek fel a Pécsi Állatkert munkatársai, egy idősebb, “szőrösebb” kölyköt, aki lassan elkezd kijárni az erszényből, és egy fiatalabbat, kisebbet, akinél erre még várnia kell. A türelmes látogatók már egyre gyakrabban láthatják, ahogy a két kicsi kikandikál a külvilágra. A pécsi csapatot jelenleg egy hím, három nőstény, három tavalyi születésű kölyök és a két legkisebb utód alkotja. A Bennett-kenguru jelenleg a leggyakoribb kengurufaj Európa állatkertjeiben, mivel rendkívül jól bírja az európai klímát, könnyen gondozható és tenyészthető.
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt