Magyarország legnagyobb sísáncát Mátraháza közelében, a Kékesről lejövő sípálya mellett állították fel, de mára kevesen tudják, hogy egyáltalán létezett. Több mint harminc éve nem ugrott róla senki, pedig egykor még világcsúcstartó és világbajnok is versenyzett itt, és Európa-kupák otthona is volt. A rozsdásodó szerkezetet lassan elnyeli az erdő, ahogy a magyar síugrósport nagy pillanatai is a múlt ködébe vesznek, számol be az Index.
Magyarországon az 1920-as évek óta létezik síugrás, és a versenyzőink elég gyorsan bekapcsolódtak a nemzetközi vérkeringésbe. Lehetett ugrani a budapesti Szabadság-hegyen, Lillafürednél és az első között épült sánc Mátraházán is. Utóbbin már az 1930-as évek elején rendeztek nemzetközi versenyt. Már az ötvenes évekre is eljárni látszott felette az idő, nem lehetett igazán nagyokat ugrani róla. Ahogy aztán az 1960-as években erősödni kezdett a hazai síugrás, kézenfekvőnek tűnt, hogy kell egy modernebb sánc. Ezt végül 1969-ben adták át. Akkoriban elég nagy pénznek számító hárommillió forintból építették fel a fémszerkezetű tornyot, amihez a nekifutó részt is állványokon alakították ki. A magyar versenyzők gyakran nagysáncnak nevezték a mátraházait, Magyarországon valóban ez volt a legnagyobb méretű, de nemzetközi összehasonlításban nem állta meg a helyét ez az elnevezés, a paraméterei alapján közepes sáncnak tekinthető.
A sánc utolsó nagy korszaka az 1980-as évek végén jött el, amikor Európa-kupákat tartottak Mátraházán. Bár néha felmerül ötletként, szakértők szerint értelmetlen lenne újraéleszteni a síugrást Mátraházán, lehetetlen lenne fenntartani a létesítményt, esetleg egy városi, műanyag borítású sáncban érdemes gondolkodni.
A mátraházi sánc így aztán egy rozsdásodó emlékmű lesz azoknak, akik tudják, hogy egykor milyen versenyek voltak rajta.
A turisták is sokáig láthatják, az elbontása olyan sokba kerülhet, hogy senki nem nyúl hozzá.
Címlapkép: Getty Images