Kiemelt szerepet töltenek be az állattartó telepek a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság életében. Nem véletlen, hogy több, a szervezet területkezelési tevékenységének fejlesztését célzó projekt indult a közelmúltban. Korszerűsítették az igazgatóság három állattartó telepét, amelyek Nagybajom-Homokpusztán, Barcs-Drávaszentesen és Nagydorogon találhatóak, de fejlesztették a területkezelési feladatok ellátásához szükséges eszközállományt is. Az utolsó, nagybajomi természetvédelmi területkezelési infrastruktúra fejlesztési programja a napokban, június 4-én zárult.
A fejlesztés során a három állattartó telepen a meglévő infrastruktúra felújítása mellett új épületek kivitelezése is megvalósult, továbbá eszközbeszerzések történtek az állattartás feltételeinek javítása, illetve a gyepeken és a legelőkön megvalósuló területkezelési munka hatékony elvégzése érdekében. A fejlesztéssel mintegy 580 hektár kiterjedésű, legeltetéssel és kaszálással hasznosított rét és legelő fenntartása valósul meg. A kitűzött célok elérésével várhatóan javul a régió természeti területeinek és a közösségi jelentőségű élőhelyeinek természeti állapota, továbbá lehetőség nyílik a biológiai sokféleség, a veszélyeztetett és ritka növény- és állatfajok, illetve életközösségek fenntartására, megóvására
– mondta el a HelloVidék kérdésére Komlós Attila, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság marketing és kommunikációs menedzsere. Hozzátette: kiemelt figyelmet fordítanak az ökológiai rendszerek védelmére, azok természetes növénytakarójával, illetve a természetes fejlődés révén helyreálló vegetációjával együtt.
Támogatjuk a biológiai sokféleséget, előmozdítjuk a természetvédelmet szolgáló tevékenységeket, megőrzik az élőhelyek kedvező természeti állapotát, így közérdekű igényt elégítenek ki. A projekt helyszínein a hagyományos, extenzív mezőgazdasági művelés módszereinek alkalmazása jelenti az élőhely fennmaradásához szükséges hatékony természetvédelmi célú beavatkozást
– hangsúlyozta Komlós Attila.
Az állattartó telepeken tartott régi magyar háziállatok hármas szerepet töltenek be: egyrészt általuk biztosítják a fajmegőrzést, másrészt nagy hasznukat veszik a természetes gyepkezelési munkák során, harmadrészt pedig turisztikai célokat is szolgálnak. A területek megfelelő természetvédelmi célú kezelésének hatékony megvalósítása tehát csak a megfelelő műszaki technikai eszközparkkal, valamint a természetvédelmi kezelés speciális elvárásaihoz igazodó földhasználattal realizálható. A gyepterületek egy részén a kezelés legmegfelelőbb módját az extenzív legeltetés jelenti.
A nemzeti park állattartó telepein elsősorban négy fajtával találkozhat a látogató: a dél-dunántúli svábajkú falvak jellegzetes fajtájának tekintett cikta juhokkal, a honfoglaló magyarság kedvenc háziállatának számító és génvédelem alatt álló hortobágyi rackával, az egyetlen régi szarvasmarhafajtánknak tekinthető magyar szürke szarvasmarhával, valamint a XIX. század óta egyre nagyobb teret hódító mangalicával. Akadnak itt azonban hucul lovak, tyúkok és kakasok, kacsák, gyöngytyúkok, pávák, galambok is.
A Nagybajom-Homokpuszta állattartó telepen összesen 120 racka anyajuh és szaporulata, valamint 2 racka kos és egy pumi teljesít szolgálatot. A Barcs-Drávaszentes állatsimogatóban összesen 200 racka anyajuh és szaporulata, valamint 4 racka kos, 97 szürkemarha tehén és szaporulata, valamint 1 szürkemarha bika, 2 szamár, 1 bak kecske, 2 növendék kecske, 2 anya kecske és szaporulata, valamint 20 őshonos baromfi él. Nagydorogon a cikta törzstenyészetben 400 cikta anyajuh és szaporulata, valamint 12 cikta kos, 9 mangalica sertés, 4 szamár, illetve 20 őshonos baromfi fogadja a turistákat.
Az állattartó telepek turisztikai szerepe az elmúlt években egyre inkább felértékelődik. Az őshonos magyar fajták megismerése és a háziállatok közvetlen közelről történő megismerésének vágya már nem csupán a gyerekek kiváltsága. A bemutatóközpontok közelében kialakított gazdaságokban, az Őshonos háziállat bemutató nyújt lehetőséget a fajtákkal való közelebbi kapcsolatra. A szamarak szívesen fogadnak el egy almát is, és a bocik szívet melengető látvány nyújtanak az anyjuk mellett. Fenntartásuk azonban nem csak turisztikai, hanem fontos gazdasági érdek is.
A nemzeti parkokban, de más, természetvédelmet igénylő, mezőgazdasági hasznosítású területeken a tradicionális mezőgazdasági formák helyreállítása jelentősen hozzájárul az eredeti táj és környezet fenntartásához. A legfontosabb cél az állattenyésztési és termelési, valamint a környezetvédelmi szempontok közti fenntartható egyensúly. A nemzeti parkos területek tradicionális mezőgazdasága, valamint a hozzá kapcsolódó állattartás az adottságok fenntarthatóságát, és az eszerint kialakított, külterjes gazdálkodást jelenti. Nem véletlen, hogy kizárólag a helyi, lehetőleg magyar és őshonos fajták használata az elfogadható, mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben.