Veszélyes mellékhatása lett a járványnak: az online jelenlét okozta ezt is

Pénzcentrum 2021. június 3. 09:00

A kiégés 2021-re nem egyedi, elszigetelt vagy személyes dolog többé, hanem sokakra hatással lévő, szervezeti probléma, amire komplex megoldásokat kell találni. A pandémia alatt átélt túlzott online jelenlét emberi pszichére gyakorolt hatásairól tartottak előadást a szakemberek.

A kiégés 2021-re nem egyedi, elszigetelt vagy személyes dolog többé, hanem sokakra hatással lévő, szervezeti probléma, amire komplex megoldásokat kell találni. A június 1-jén megrendezett Portfolio HR Revolution 2021 konferencia egy egész szekciót szentelt ennek a témakörnek, meghívott szakértők beszéltek tapasztalataikról, élményeikről, és a pandémia alatt átélt túlzott online jelenlét emberi pszichére gyakorolt hatásairól, írja a Pénzcentrum.

Sokan állítják, hogy a kiégés a jó teljesítmény velejárója, másképp gyakorlatilag nem is lehet eredményeket elérni. Dr. Görgényi István és Pollák Tibor tartott előadást a Hunting Territory Kft.-t képviseletében erről a jelenségről: mindketten átélték ezt az állapotot, igaz, különböző közegben, különböző módon.

Számomra a kiégés az alkotni vágyó ember frusztrációja, mikor a környezet napról napra akadályozza a teljesítményt

- kezdte Dr. Görgényi István.

Pollák Tibor két évtizedig dolgozott egy multinacionális vállalatnál felsővezetőként, és elmondása szerint nem a teljesítménykényszer, a feszültség, vagy a magas elvárás vezetett az ő kiégéséhez, hanem ami e mögött volt. Akkor, amikor egy sikeres gigaprojekt után azt érezte, hogy mindent tud már a szakmájáról, és már mint robot, úgy ment be dolgozni reggelenként.

Okozója lehet ennek az állapotnak, hogy bizonyos nagyvállalatok a racionalitásnak tökéletesen ellentmondó módon működnek, egy gyakorlatilag mindenki számára érthetetlen belső szabályzat miatt, mely a tökéletesen egyszerű folyamatokat is elképesztően bonyolulttá tesz. De a negyedéves zárások nyomása sem segíti a munkavállalót abban, hogy kiegyensúlyozott és elégedett maradjon: ilyen esetekben a vállalati stratégia, mely mentén a működésüket tervezték egyik pillanatról a másikra kerül a kukába, csak hogy megfeleljenek az elvárásoknak, terveknek. Pollák Tibor szerint. Ez a fajta feszültség, ami a stratégia és a rövid távú célok között van ilyen esetekben, szó szerint kicsinálják a munkavállalókat.

Az emberi psziché az online térben

A pandémia alatti élménycsomagot tulajdonképpen a sorozatos változások folyamataként lehetne a legjobban leírni, kezdte előadását Szirtes Hajnalka szervezetpszichológus. Először a szokásainkat kellett megváltoztatnunk, amikor is az offline közösségi térből az otthoni online magányába vonultunk el, ahol aztán megtanultunk másképp dolgozni, másképp beosztani az időnket.

Minden változás egy gyászfolyamat, amin végigmehaladva adaptálódunk, majd megszokjuk az újat. Az elmúlt egy évben egyik változásból a másikba sodródtunk, mire alkalmazkodtunk volna az új helyzethez, addigra már egy teljesen új, bizonytalan környezet, és egy más típusú működés jött velünk szembe. Mindezek a folyamatok olyan képességeinket kezdték el tréningezni, amelyek a jövőre nézve alapkészségek lesznek akár egyénileg, akár a szervezetek tekintetében. Ezek közül az egyik legfontosabb a megküzdési képesség, hiszen a biztonság elvesztése folyamatosan trenírozott bennünket.

A kapcsolataink működtetése, fennmaradása és a minősége is sokféle irányba alakult át. Offline térből elvonultunk online, így a korábbi közvetlen helyett elkezdtünk egy virtuális valóságban kapcsolódni egymáshoz. Ennek a folyamatnak a legfontosabb hatása, eredménye meglepő módon az lett, hogy kapcsolódásaink mennyisége helyett a minőségére kezdtünk el koncentrálni, az kezdett el értékes lenni. Hogyan reagál ránk a főnök? Agresszív, bizalmatlan, kontrolláló, vagy támogató éppen?

Szirtes Hajnalka és szakértői csapata az elmúlt időszakban két kutatást is végzett arról, miképp hatottak a fent leírt változások a szervezetekre, illetve, hogy egy év elteltével, melyek azok, amelyek velünk maradtak. A tavalyi felmérésben azt vizsgálták, hogy a pandémia miatti korlátozásokra a vezetők hogyan reagáltak, és ez hogyan hatott a szervezetre, a kollégákra. Elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy (leegyszerűsítve) a vezetőket alapvetően három dolog motiválhatja: a kontroll, a hatalom vagy a teljesítmény. Kiderült, hogy azok a vezetők, akiket az eredendő vezetői hozzáállása kontrolláló vagy hatalomcentrikus volt, ők az online térben automatikusan bizalmatlanná váltak, és nem meglepő módon mindez az elégedettséget és a lojalitást drasztikusan lecsökkentette a szervezetben. Ami pedig egy nem várt eredménye volt a kutatásnak, az hogy magára a hatékonyságra volt a legrosszabb hatással ez a friss bizalmatlanság.

Ki élvezi a home office-t?

Nagy kérdés, hogy kik azok, milyen személyiségtípusok, akikhez passzol az otthoni munkavégzés, akik egy percig sem érezték emiatt frusztrálva magukat. A szakemberek előzetes tippje is az volt, amely talán a legtöbbünké, hogy egyértelműen az introvertált személyiségeknek kedvezett a pandémia. A kutatók legnagyobb meglepetésére, azonban nem ez az eredmény született. A hatékonyságot tekintve a leginkább azok az alkatok örültek az online munkavégzésnek, akik eredendően kapcsolódnak a közösséghez, sokat beszélgetnek, rengeteg információt gyűjtenek be, jönnek-mennek, imádnak benti körülmények között létezni. Számukra ez a fajta lecsendesülés tulajdonképpen fegyelmezettséget, fókuszáltságot és hatékonyságot hozott. Akik a legrosszabbul viselték ezt a kényszer szülte elzárást, izolációt, azok a típusú munkavállalók voltak, akik támogató jellegűek: minden csapatban van ilyen alkat, ő az, aki mindenkinek segít, de önmagát sose helyezi középpontba. Ők a lezárásokkor az izolációban azt élték meg, hogy ugyan intenzíven gondoskodtak másokról, de visszafelé ugyanezt nem kapták meg.

A teljes cikk itt olvasható.

Címlapkép: Getty Images