Az európai vidra egész kontinensünkön veszélyeztetett faj, több nyugat-európai országban, illetve egyes jellemző élőhelyén ki is pusztult. Magyarországon kiemelkedően sok vidra él Európa más országaihoz viszonyítva, elsősorban a Dél-Dunántúl halastavainál – ezért is nevezik hazánkat vidranagyhatalomnak.
A nagyszámú magyarországi jelenlét annak köszönhető, hogy nálunk több természetközeli vizes élőhely maradt fenn, illetve hogy a folyó- és állóvizeink elegendő táplálékot biztosítanak a vidrák számára.
A bicikliző vidrák imádják a bodzás, virágos illatokat és a citrusos, intenzív, kedves ízeket. A sportos vidráknak és Neked készítettük ezt a kellemes Cserszegi Fűszerest
- olvasható az egyik palackon.
Ehhez hasonló kedves üzeneteket tartalmaznak a Velence-kollekcióba tartozó Irsai Olivér, Cserszegi Fűszeres, Zöldveltelini, Velence Cuvée és Rosé Cuvée megújult címkéi, melyek közül mindegyike más-más vidrás illusztrációt és kísérőszöveget kapott.
A borkultúra fellendítése az Etyek-Budai régióban
Dobos Ferenc főborásznak, a Velencei-tó Körzeti Hegyközség elnökének elmondása szerint a velencei régió sokáig ismeretlen terület volt szőlő- és bortermelés szempontjából.
Pedig a Velencei-tó közelségének köszönhetően kedvező adottságokkal rendelkezik: a móri borvidék felől áramló hűvösebb fuvallatoknak köszönhetően a borok elengedhetetlen kellékei, a savak nem égnek el.
A borkultúra fellendítését szolgálja az is, hogy nemrégiben tizenöt idegenforgalmi tájékoztató táblát állítottak a Velencei-tó körüli közutak bevezető szakaszaira.
A táblákon „Etyek-Budai borvidék – Velencei-tó körzeti hegyközség” felirat hirdeti az észak-dunántúli borrégió legkeletibb borvidékének déli hegyközségét, jelentősen növelve ezzel a térség turisztikai desztinációs értékét.
A Budapesttől fél órányi autóútra fekvő borfalut, Etyeket Budapest szőlőskertjének is nevezik. Bár az Etyek-Budai a legfiatalabb borvidék Magyarországon, az évszázados szőlőkultúrája és karakteres, savas borai hamar híressé tették.