Sokak szemében hazardírozásnak hat a pandémia kellős közepén új vállalkozásba fogni, de az Emmarozs jól példázza, hogy még a legkiszámíthatatlanabb helyzetben sem lehetetlen érvényesülni. A szegedi pékség gondolata Szénási Enikő Lilla fejéből pattant ki még 2017-ben, a jó kovászos kenyérhez hasonlóan azonban hosszan érlelődött a gondolat, míg abból 2019 őszén konkrét elhatározás született. Éljünk azonban rögtön az elején egy rövid kitérővel eme történetben, ugyanis az üzletnyitás furcsa időzítésén túl más érdekesség is lapul a látványpékségét megalapító pár múltjában.
Szénási Enikő Lillát 15 év HR vezetőségben eltöltött idő ébresztette rá, hogy a vállalati szféra fix munkaidőbeosztása és az, hogy egy nagy gépezet fogaskerekeként áll helyt nap mint nap, nem az ő útja. Ennél valami sokkal szabadabbra, individuálisabbra vágyott, fogalmazott, ezért vágott bele 7 éve egy női szabóság megalapításába, amely önjáróvá válását követően újabb lehetőséget adódott, hogy valami teljesen újba kezdjen.
A kovászos kenyér már régóta az érdeklődésem középpontjában volt. Az biztos, hogy nem volt szerelem volt első látásra. Szerintem sok embernek elsőre furcsa, kicsit savanykás, kicsit nedvesebb, mint az eddig megszokott kenyér. Én is többször kóstoltam, szoktam az ízvilágát. Aztán kóstoltam nagyon jó pékek nagyon jó kenyerét, és egyre inkább úgy éreztem, nem is szabadna más kenyeret fogyasztani. Ebből pedig lassan szenvedély lett. Nem tetszett, ami a kenyérrel történt az elmúlt évtizedekben, ahogy leértékelődött, másodlagos élelmiszerré vált (köszönhetően a silány ipari minőségű kenyereknek)
– idézte fel a kovászra épült vállalkozás alapjait az Emmarozs egyik tulajdonosa.
Szénási Enikő Lilla a HelloVidéknek elmondta, lévén falusi lány, sosem állt távol tőle a fizikai munka, és neveltetésének köszönhetően tudja és vallja, hogy a kétkezi munkának becsülete van. „Szeretem, ha kézzel fogható eredménye van egy folyamatnak. Sok szellemi foglalkozással többek között ez az egyik gond – megfoghatatlan eredménye van, ami sokszor ráadásul haszontalan papírgyártás. Én mindig is szerettem csinálni olyan valamit, aminek egy kész termék a vége” – magyarázta, miért nem jelentett számára hatalmas ugrást egy szellemi munkakörből egy fizikai területre való átnyergelés. Mindazonáltal azt is hozzátette, tudta, hogy ez még több kihívással jár: hajnalban kell kelni, és a munkaidő sem 8, hanem sokkal inkább 10-12 órát fog felölelni, amibe még bele sem számította a cégvezetéssel járó adminisztrációs és egyéb teendőket.
A szakma fortélyait különböző hazai kurzusokon és külföldi nagy pékek workshopjain leste el, ami mellett hangsúlyozta, az igazi titok a rengeteg gyakorlásban rejlik, amiből végül a család is profitál, mert szinte garantált, hogy mindig lesz friss házi kenyér az asztalon. Szénási Enikő Lilla viccesen megjegyezte, évekig vártak párjával, hátha akad más vállalkozó kedvű személy, aki betölti a szegedi kovászos kenyér jelentette űrt, de mivel ez 2 év alatt nem következett be, kapva kaptak az alkalmon. Mint elmondta, csak a felújítási munkák elhúzódása miatt esett a nyitás a pandémia kellős közepébe, a kovászos kenyér iránti nagy tavaszi fellángolás pedig egy plusz lökést jelentett az indulást követően.
Nekünk egyébként jót tett az, hogy a karantén alatt sokan elkezdtek otthon sütni, mert rákaptak a kovászos kenyér ízére. Ez eleve megalapozta a vevőkörünket. Az elindulásban nem éreztünk rizikót. Egy magas minőségi színvonalon működő pékség szerintem meg kell, hogy állja a helyét még a legnehezebb körülmények között is. Alapélelmiszert árulunk, hittünk abban, hogy erre van és lesz kereslet
– jegyezte meg az Emmarozs társtulajdonosa.
A francia vonal melletti elköteleződés azonban előbbiekkel ellentétben már egy tudatos döntés eredménye volt. Szénási Enikő Lilla elárulta, mivel a francia kultúra mindig is fontos része volt az életének, hiszen közgazdasági diplomáját is a lyoni egyetemen szerezte, nem volt meglepő, hogy ez a frankofón kötődés idővel más területen is megmutatkozik majd az életében. Egyszerűen szerette volna a világhírű leveles francia péksüteményeket idehaza is meghonosítani, amely magasabb minőségre már a nyitást követően úgy tapasztalták, hogy nagy igény van Szegeden.
Az tény, hogy jóval drágábbak vagyunk mint a többi pékség. Ennek az az oka, hogy mi nem silány gabonából, adalékanyagokkal dúsított, 2-3 óra alatt készülő termékeket készítünk ipari gyártás keretein belül, hanem magas minőségű alapanyagokat használunk. Ennek ára van, valamint a kézi munkaerőnek is, hiszen egy kenyér közel 48 órán át készül. Máris kialakult egy fix törzsvásárlói körünk, amely napról napra bővül. Sokak lassan tapasztalják meg, hogy ez a kovászos kenyér 4-5 napig is fogyasztható, nem lesz morzsalékos szerkezetű, soha nem penészedik meg, hanem egyszerűen kiszárad. Igen, magasabb az ára, mint egy hagyományos élesztős kenyérnek, de mind gasztronómiailag, mind élettanilag sokkal magasabb értéket képvisel véleményünk szerint
– érvelt a kovásszal készült kenyér mellett az Emmarozs társtulajdonosa.
Míg mi, magyarok főként a reggelihez és a vacsorához fogyasztjuk a kenyeret, esetleg néhány főétel kísérőjeként, addig Szénási Enikő Lilla szerint a francia kulináris életben ehhez képest sokkal kiemeltebb szerepe van a kenyérnek, ami akár önállóan is megállja a helyét. Sokaknak valószínűleg egyből a baugette jut az eszükbe, ha a francia konyha kerül terítékre, de ezen kívül számos más finomságot köszönhetünk a nyugat-európai országnak.
Többek között ilyen a szintén sokak által ismert croissant és a pain au chocolat is, amik nélkül nem indulhat el egy francia reggeli.
De olyan különlegességek is készülnek az Emmarozsban, mint a palmier, ami egy kókuszvirágcukros-fahéjas ropogós elefántfül, amit maguk közt ők csak francia fahéjas csigaként emlegetnek, vagy Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában regényfolyamából jól ismert madelaine, a „kis francia semmiség”, ami egy kevert tészta alapú, kagylóformájú sütemény, amelyet málnás és pisztáciás ízesítésben is kínálnak.
A hab a tortán, a plusz kis fűszer a vállalkozásban pedig a látványkonyhaként való működés, ami azon felül, hogy közelebb hozza egymáshoz a pékségben dolgozókat és a vásárlókat, egy igazi élménnyé teszi a sokszor kényszerként megélt bevásárlást. „Szerintem egyre kevesebb szakmát látunk közelről. Fontos volt láttatni, hogy miként készül egy igazi pékáru, és azt látjuk, mind a kisgyermekek mind az idős nyugdíjasok nagyon szeretnek benézni hozzánk. A gyerekeknek el lehet magyarázni, hogy miként dolgoznak a pékek, az idősekben szerintem nosztalgiát ébresztenek ezek a képek, a gyermekkoruk pékségeire emlékeztetjük őket a nagy fa péklapáttal” – zárta gondolatait Szénási Enikő Lilla.
Címlapkép: Getty Images