367 évig rejtegették: megszereztük az eredeti linzertorta receptjét

Szarka Zsófi, Wurmbrandt András 2020. október 30. 06:38
Amikor a szelet közepéhez érünk a villánkkal, a gyümölcslekvár kibuggyan a tésztarács között, az édes sült marmaládé felragad a szájpadlásra, és pereg a fogak között az omlós vajas tészta. Ami a csinos tányérunkon maradt belőle, annak a teteje még ezután is roppanós, de az alja puha. Ez a linzertorta.

A 367 éve ismert recept

Bécsben, a városi könyvtárban 1696-tól tartják számon, mint az első, hivatalosan bejegyzett süteményt. Az osztrák sütemény - felhozatal egyfajta cukorsüveg a világ felett, mindig rejt valami igazán tökéletes desszertet, amit kivehetünk, és beírhatunk a receptes könyvünkbe egy életre. Ilyen a Sacher, az Eszterházy és természetesen a Linzertorta is.

Utóbbiról már 1653-ból fellelhetők feljegyzések, több receptes füzetben, illetve szakácskönyvszerű kötetben megtalálható a Linzertorta, és az írós- vajas tészta használata sok gyümölccsel, cukorral. Ott pedig, ahol ismerték a vajat, egyenesen az egyik legnépszerűbb sütemény volt. Több legenda kering az omlós torta körül, hogy honnan is kapta nevét, valamint, hogy melyik műhelyben és ki, találhatta fel.

1796-ban Johann Konrad Vogel Linzben lévő cukrászdájában mutatta be az édességet, méghozzá úgy, hogy ajándékként árulta, szép csomagolásban, ami nem is csoda, hiszen ez az édesség maga a szépség. Világhírűvé azonban 1850 körül vált, Franz Hölzlhuber cukrászmester által, aki elvitte Amerikába. Így ismerték meg az óceán másik oldalán is, és vált kedvencé világszerte a rendkívül egyszerű és tökéletes sütemény.

A titkos hozzávalók

Sok ételre mondjuk azt, hogy „Nem tudod elrontani, olyan egyszerű”. A zsenialitásban azonban mindig van egy kis csavar. Az igazi szenzáció 3 részből áll: 1.a tésztaaljból – ami őrölt mandulát tartalmaz és finom cukrot, 2.a töltelékből – ami savanykás, de kellőképpen cukros, és 3.a felső tésztarétegből, ami pisztácia vagy diómarcipánból áll, és habnyomó zsákból nyomják a torta tetejére. Mindemellett a tészta vastagabb, a tortát csak másnap szelik, sőt a legnagyobbak azt állítják, hogy minél tovább áll, annál jobb a sütemény, hiszen a tészta minden nap egy kicsivel több lekvárt szív magába, így teljesen megváltozik egy hét után. Olyan, mint egy bor a palackban. Hát, nem csodálatos?

Amikor a linzer torta azt mondta: Hello, vidék!

Akkor, kicsit újra megváltozott a sütemény összetétele, azaz újabb variáció született. Megkeresték a háziasszonyok a gazdaságos, praktikus megoldásokat a saját portájukon. A vajból lehetett margarin is, a mandulából őrölt dió, a ribizliből pedig kökény. Minden háztartásnak megvan a maga szabályrendszere, de a közös bennük az, hogy gazdaságosak. Mennyei linzertorták és karikák születnek ezzel a módszerrel is, csak a technikákat kell betartani.

A margarin vagy a vaj mindig hideg legyen, ahogy a liszt is, a tészta összeállítása pedig rendkívül gyors - így lesz szinte leveles, réteges a tésztasütés után. A kökényből, amiből éppen rengeteg van az erdőkben, lekvár készíthető, ráadásul hatalmas vitamintartalommal, frissen és jó kis fanyar ízben, amit almával finomítanak. Vidéki háziasszony lévén ez utóbbit próbáltuk ki, hogy megtudjuk, milyen a mi környékünkön gyakorta használatos linzertorta recept - az eredetit pedig egyszer megkósoltjuk majd Linzben.

Kökény lekvár: 500 g kökényt megmosok, egy fazékban felfőzöm, forralom 10 percig, majd a levét egy szűrön át kinyomkodom. 1 kg almát meghámozok, szintén megfőzöm egy kis vízzel, 30 g cukorral és pépesítem. Összekeverem a kökény levével és üvegekbe teszem, kidunsztolom.

Linzer Torte (eredeti recept - soktésztás)

Hozzávalók (24 cm-es piteformához):

Tészta alsó része:

  • 200 g liszt (sima)
  • 200 g mogyoró (darált)
  • 120 g kristálycukor
  • 1 cs. vaníliás cukor
  • fél kk őrölt szegfűszeg
  • fél kk fahéj
  • 1 tojás
  • 1 tojássárgája
  • 200 g vaj (hideg)
  • fél kk szódabikarbóna
  • liszt a nyújtáshoz

Tészta felső része:

  • 1 db tojássárgája
  • 50 g puha vaj (nem olvasztott)
  • 50 g liszt
  • fél citrom leve és reszelt héja
  • 50 g darál mandula

Töltelék:

  • 1 sütemény ostya (elhagyható)
  • 300 ml ribizlilekvár
  • Tetejére
  • 50 g szeletelt mandula

Elkészítés:

A tésztaalap hozzávalóit gyors mozdulatokkal kidolgozzuk. A vajat elmorzsoljuk a liszttel és a további hozzávalókkal kidolgozzuk tésztává. Pihentetjük, míg a többi része el nem készül a süteménynek. A tetejéhez a masszát kikeverjük csomómentesre, viszont krémállagúra, folyékonynak kell lennie. Habnyomózsákba töltjük. A hűtőben pihenő masszát kinyújtjuk, kibéleljük a piteformát vele, ebbe jön a nagy körostya-de ez elhagyható. Jöhet a lekvár, majd a lekvár tetejére a habnyomózsákos tésztával berácsozzuk a sütemény tetejét és megszórjuk a szeletelt mandulával. Előmelegített sütőben, 170 fokon 50 percet sütjük. Kihűlve szeleteljük.

Linzertorta (hazai recept)

Hozzávalók (35 cm piteformához):

Tészta:

350 g finom búzaliszt

250 g vaj (hideg)

150 g darált dió

50 g kristálycukor

2 db egész tojás

2 ek hideg víz

Töltelék:

500 ml kökénylekvár /vagy másfajta piros lekvár

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit előtte 6-8 órán keresztül a hűtőben tárolom. Kézzel nagyon gyors mozdulatokkal, vagy késes robotgépben elmorzsolom a vajat a liszttel, majd hozzáadom a darált diót. Ezután egy spatulával összekeverem a felvert tojásokat és vizet, amit hozzádolgozok a lisztes vajhoz. A végén pár másodperc alatt kézzel alaposan összegyúrom. Hűtőbe teszem 2 órára. Egy enyhén lisztezett felületen a tészta kétharmadát vékonyra kinyújtom, lemérve a piteformámat- attól mindig kicsit nagyobbra. Feltekerem a sodrófára, így teszem át a formába, belesimogatom a széleire, aljára, majd egy éles késsel, levágom a széleiről a felesleget. Beletöltöm a lekvárt, amit akár vegyíteni is szoktam másfajta lekvárral a spájzból, ha nem elég a töltelék (Magasságában a tészta felét töltse meg.)

Kinyújtom a tészta másik felét és rácsot, fonást, bármilyen mintázatot készítek , és rakom ki vele a lekváros felületet, óvatosan. felvert tojás sárgájával kenem le a tésztát. Előmelegített sütőben, 180 fokon 50 percig, aranybarnára sütöm. Kihűtve, de legalább langyosan, szeletelhetem.

Szép süteményhez szépséges desszertbor

A linzertorta több száz éves története arra ihletett, hogy olyan desszertbort keressek mellé, ami legalább ilyen nagy hagyományokkal bíró borvidékről származik. Gondolatban tehát egészen Tokajig repültem, ahol már a honfoglalás előtt is műveltek szőlőt. Szóval a hagyományokkal rendben vannak, sőt a történelem folyamán más nemzetek – mint például az olasz – borászai is itt hagyták az ujjlenyomatukat a hegyaljai hordókon, és nemcsak azt, hanem borkészítési technikáikat is.

Tokaj-Hegyalja különlegessége tulajdonképpen abban rejlik, amit ma divatos szóval terroir-nak hívunk. Azaz a talaja adottságainak, a fekvésének, az éghajlatának, sajátos klímájának összességében. Az ősz itt valahogy hosszabb és naposabb, mint máshol, és meglehetősen magas a páratartalom a Bodrog közelségének köszönhetően, mindez pedig kedvez az érett szőlőszemek töppedésének, aszúsodásának. Erről, illetve a Botrytis cinerea nevű gomba okozta nemes rothadásról is érdemes lenne hosszabban beszélni, de a mai tételünk nem aszú, úgyhogy állapodjunk meg annyiban, hogy Tokaj-Hegyalján születnek az országban a legmagasabb cukor-, sav- és alkoholtartalommal bíró borok. Talán emiatt mondta róluk Hamvas Béla a Bor filozófiájában, hogy:

Akinek rejtélyes betegsége van, igyon hegyaljait. Az asszony, ha azt akarja, hogy méhében levő gyermeke büszke és királyi lény legyen, igyon hegyaljait. A művész, ha művét befejezte, és sikerült, ünnepelje meg és igyon hegyaljait.

Ha pedig egy jó vasárnapi ebéd után kívánatos desszert kerül a tányérunkra, öblítsük le hegyaljaival- tehetnénk hozzá, ha rovatunk lenne olyan szemtelen, hogy kiegészítse Hamvast, de ehhez azért nem vesszük a bátorságot.

Inkább ismerjünk meg egy angyali teremtést, aki palackja szerint a Szépség névre hallgat. És ha egy picit elengedjük azt, hogy erről egy hölgyre asszociálunk, akkor megjegyzem, 1300 forintért megvásárolható az Aldiban. A Szépség az Angyal Borászat és Szőlőbirtok kései szüretelésű édes furmintja, közepesen magas cukortartalommal, ami viszont kökénylekváros linzertortánk esetében megfelel annak a szabálynak, hogy a desszertbornak édesebbnek kell lennie, mint a sütemény, ami mellé fogyasztjuk.

A furmint egyébként abszolút meghatározó ezen a borvidéken, és alapszőlője az előbb már említett aszúnak, de kiváló száraz, savdús borok is készülnek belőle. Szépségünk esetében a Tokaj városától mintegy 20-25 km-re található rátkai Angyal borászatnál egészen novemberig vártak a szürettel, hogy ebből az igazán jellegzetes fajtából egy kimondottan édes, jó ivású bort készítsenek.

Az aromáiban leginkább a mézes, kompótos jelleget hordozó desszertbor íze nekem jól összecsengett a linzertorta tésztájával, míg a kökénylekvár savanykássága passzolt a bor savasságához. Azt is mondhatnám, hogy szépek voltak együtt. Szerintem érdemes kipróbálni, mind a süteményt, mind a hozzáajánlott bort is, ne sajnáljuk magunktól őket, hiszen megédesítik a napjainkat.