A 15-74 éves korosztályban a gazdaságilag aktívak száma egy év alatt 18 ezer fővel 4.674 millióra növekedett. Így a legideálisabb munkavállalási korú, 20-64 éves korosztály 75.4%-a dolgozott, ami érdemben meghaladja az Európai Unió 73.2%-os átlagos rátáját, de további erőfeszítésekre van szükség az egyik fő versenytárs cseh gazdaság 79.9%-os rátájának eléréséhez. A foglalkoztatottak száma a közszolgáltatások kivételével minden ágazatban bővülést mutatott 2019. II. negyedévében az előző év azonos időszakához képest – derül ki a Takarékbank elemzéséből.
A feldolgozóiparban 4 ezer, az építőiparban 2 ezer új munkahely keletkezett, a mezőgazdaság területén 8 ezer, a piaci szolgáltatások területén pedig 33 ezer új állás jött létre. A közszolgáltatások területén 2 ezer fővel csökkent a létszám éves alapon. Ezzel párhuzamosan a fenti időszakban 3.4% maradt a munkanélküliségi ráta, a közfoglalkoztatás szükséges gyors ütemű leépítését egyelőre továbbra sem tudja kellő mértékben ellensúlyozni a robusztus elsődleges munkaerőpiac, így átmenetileg nem csökken tovább a ráta.
A munkanélküliek száma 1 ezer fővel csökkent az előző 3 havi átlaghoz, míg 16 ezer fővel csökkent az egy évvel korábbihoz képest. Láthatóan a magyar munkaerőpiac egyre inkább beleütközik a foglalkoztatás további bővülésének korlátjába, habár a foglalkoztatási ráta még további legalább 4 százalékponttal javítható lenne összehasonlítva a jelenleg versenyképesebb uniós tagállamokkal. Ez további 250-300 ezer új, betöltött álláshelyet jelentene a hazai munkaerőpiacon, ezt követően pedig kijelenthető lenne a teljes foglalkoztatottság. Az ok e jelenség mögött - a még mindig jelenlévő feketefoglalkoztatás mellett -, hogy a még rendelkezésre álló munkaerő minősége meglehetősen alacsony, így már csak a nagyon nehezen foglalkoztatható és teljesen képzetlen munkaerő maradt szabadon a hazai munkapiacon.
A munkaerőpiacon belüli átrendeződés, a versenyszféra növekedése és a közfoglalkoztatás valamint a közszféra csökkenése viszont egy huzamosabb ideje fennálló tendencia, ami egyértelműen kedvező a munkaerőpiac hatékonysága és az adófizetői bázis szempontjából is. Továbbá a foglalkoztatás egyre nehezebb minőségi bővülése mindaddig fennállhat, amíg a hazai nettó bérek el nem érik azt a nominális szintet, ami vásárlóerővel korrigálva már az unión belül is vonzó célpiaccá teszi a hazai munkaerőpiacot és elindulna az átmenetileg távozott magasan képzett munkaerő visszaáramlása.
Erre akár már középtávon is jelentős esély nyílhat a jelenlegi folyamatok alapján – illetve pl. az IT szektorban már közel meg is valósult –, mivel a rendkívül beszűkült hazai képzett munkaerő-kínálat mellett a bérek évek óta kétszámjegyű mértékben növekednek és a következő években is ezt megközelítő ütem várható. Kiváltképp, ha a jelenlegi ütemben folytatódnak az ezt segítő adócsökkentések, valamint egy érdemibb munkavállalói adócsökkentés is tovább gyorsíthatná ezt a folyamatot illetve egy esetleges forinterősödés is segítené a bérek relatív közelebb kerülését.
A munkaerőhiányos állapot ebből következően kedvező a munkavállalók alkupozíciója szempontjából és így a növekvő fogyasztás évek óta stabil lába tud lenni a hazai növekedésnek. De ugyanígy pozitív a makrogazdaság és a versenyképesség szempontjából is, mivel a rendelkezésre álló erőforrásokat a vállalatok egyre hatékonyabban használják fel egyre hatékonyabb munkaszervezéssel és magasabb hozzáadott értéket előállítani képes, munkaerőt kiváltó beruházásokkal – ahogy az látszik is a beruházási adatokból –, ami a teljes nemzetgazdaság versenyképességét tovább növeli a következő években.