Megőrülnek külföldön ezért a magyar húsért: itthon alig kell. Pedig van bőven Magyarországon kacsából és libából is, ennek ellenére importról tulajdonképpen nem is beszélhetünk. Kérdés, hogy akkor miért nem esszük őket? Ennek és sok más kérdésnek is utánajárt az Agrárszektor.
November 11. azaz Szent Márton napja van, mi másról is szólhatna az Agrárszektor cikke, mint a hazai kacsa és libafogyasztásról: ami, valljuk be őszintén, elég marginálisnak számít. Látits Miklós, a Magyar Lúd-és Kacsaszövetség titkára is megerősítette a lapnak, hogy valóban nagyon alacsony fogyasztásról beszélhetünk, főleg a liba esetében. Az egy főre jutó éves fogyasztás nem éri el az egy kilogrammot, kacsából pedig körülbelül 2-3 kilogrammot eszünk meg 365 nap alatt. De vajon mi az oka annak, hogy nem igazán nyitunk ezek felé a húsfélék felé? Nos, ennek több oka is van:
Egyrészt a csirkéből sokkal több feldolgozott, ko
Az energiaválság, a szárazság, az alapanyag-drágulások és a madárinfluenza javában sújtotta ezt az ágazatot is. Utóbbi miatt ráadásul a nyugat-európai piacon is kevés az áru. Az első három negyedévben az élő alapanyag-beszerzési árak legalább 50%-kal megugrottak a baromfi esetében, ehhez pedig még pluszban jönnek az egyéb költségnövekedések, a kereskedőknek pedig szintén emelniük kell. Mindebből kiindulva jóslásokba ugyan nem szabad kezdeni, de minimum 50%-os növekedés várható a víziszárnyasok esetében is, de az elmúlt hetekben az élő alapanyag-beszerzés során 80%-os drágulással is lehetett találkozni.
nyhakész termék van, és nem kell nagy főzési tudomány az elkészítéséhez. A víziszárnyasokra már kevésbé jellemző ez. Másrészt maga az elkészítés sem annyira egyszerű, mint a csirkénél, oda kell rájuk figyelni. Fontos kiemelni, hogy a liba sosem tartozott a hétköznapi ételek közé, mindig is ünnepi fogás volt
- fogalmazott Látits Miklós, aki elmondta, hogy a Márton-nap és a liba kéz a kézben járnak, de meg kell említeni azt is, hogy ehhez az emberek részéről is kell egyfajta fogékonyság.
Ami pedig a fogyasztási szokásokat érinti, nem sokat változtak, az viszont megfigyelhető, hogy egyre többen keresik a konyhakész vagy félig konyhakész termékeket. A libánál viszont nem igazán jellemzőek ilyen termékek, a kacsánál azonban annál inkább, több előre elkészített, fűszerezett áruval is lehet találkozni, amihez szívesebben nyúlnak a vevők. Az említett szárnyasok esetében egyébként gyakorlatilag nem nagyon lehet importról beszélni, erősen exportorientált ágazatról van szó. Beszédes adat, hogy a megtermelt, vágott áru nagyjából 80%-a külpiacokra kerül.
Az energiaválság, a szárazság, az alapanyag-drágulások és a madárinfluenza javában sújtotta ezt az ágazatot is. Utóbbi miatt ráadásul a nyugat-európai piacon is kevés az áru. Az első három negyedévben az élő alapanyag-beszerzési árak legalább 50%-kal megugrottak a baromfi esetében, ehhez pedig még pluszban jönnek az egyéb költségnövekedések, a kereskedőknek pedig szintén emelniük kell. Mindebből kiindulva jóslásokba ugyan nem szabad kezdeni,
de minimum 50%-os növekedés várható a víziszárnyasok esetében is, de az elmúlt hetekben az élő alapanyag-beszerzés során 80%-os drágulással is lehetett találkozni.
Címlapkép: Getty Images