A rovarfehérjék kiváló táplálkozási értéket képviselnek, és előállításuk alig terheli a környezetet. A rovarokból készült élelmiszerek gyártói azonban kontinensünkön az elfogadás terén még mindig kihívásokkal küzdenek. Az élelmiszeripar viszont egyre inkább felismeri a rovarfehérjékben rejlő lehetőségeket, és törekszik innovatív termékek kialakítására, új piacok meghódítására, írja az Agrárszektor.
Csak ne lássuk, mit eszünk
A készételek világában napjainkban is jellemző, hogy nem feltétlenül tudjuk mit tartalmaz az az étel, amit megeszünk. Ázsiában nagy hagyományai vannak a rovarok fogyasztásának ám kulturális okokból Európában viszonylag nagy az ellenállás, aminem oka csak annyi, hogy itt nem volt korábban megszokott a rovar a tányéron. Bizonyos vallások tiltják például a sertés fogyasztását, ami nálunk sokaknak furcsa, míg más helyeken kutyát és macskát is esznek (bár ez a világon mindenhol visszaszorulóban van), ez pedig számunkra elképzelhetetlen. Épp ezért a rovarokkal kapcsolatban a jövőt sokan abban látják, hogy egyrészt inkább a takarmányozásban nő majd meg a szerepük, azaz rovarfehérjével táplálnak majd haszonállatokat, így az ember nem közvetlenül fogyasztja majd a rovarfehérjét.
A másik lehetséges irány pedig, hogy a rovarokat olyan mértékben feldolgozzák, vagy élelmiszerek adalékanyagául használják majd, hogy ránézésre a terméken ne látsszon, hogy rovar összetevőt is tartalmaz.
A világon élő rovarfajokból 1900 féle bizonyítottan ehető. Az Agrárminisztérium idén kiadott egyik közleményében az szerepel, hogy a NÉBIH felmérést végzett, és arra jutottak, hogy a magyar fogyasztók mindössze 5 százaléka enne szívesen rovarokból készült élelmiszereket, ám 70 százalékuk pedig teljesen elzárkózik ettől.
Ez jól bizonyítja a mondás igazságát: „amiről nem tudunk az nem fáj”. Hiszen jelenleg is számos húskészítményt, édességet, lekvárt és más gyümölcskészítményt találhatunk az üzletek polcain, melyeknél a szép pirosas színt a gyártók kármin, vagy sellak hozzáadásával érik el, ezeket az E120 és E 904 es kóddal jelölik. Ezeket az adalékanyagokat pedig a bíbortetű (Dactylopius coccus) nevű rovar nőnemű példányainak szárított testéből állítják elő.
Tehát hazánk lakosságának a felmérés szerinti 70 százaléka hiába zárkózik el teljesen a rovarfogyasztás elől, valószínűleg mindegyikük evett már rovart tartalmazó élelmiszert, az iparág jövője tehát abban van, hogy ezt úgy kell tálalni, hogy ne lehessen észrevenni, ne keltsen undort azokban, akik ezt kulturálisan nehezen fogadják be.
Az előrelépés érdekében szélesebb körű tájékoztatásra és képzésre van szükség, valamint innovatív feldolgozási módok és ízletes receptek kifejlesztésére. A rovar alapú élelmiszerek egy ígéretes megoldást jelenthetnek a globális élelmiszerbiztonság és fenntarthatóság problémáira, és egyre többen látják benne a jövőbeni lehetőségeket.
A teljes cikk az Agrárszektor oldalán olvasható.
Címlapkép: Getty Images