Március beköszöntével végre megérkezett a tavasz (legalábbis a naptár szerint), ez pedig azt jelenti, hogy a kertben elvégzendő feladatok sora is folyamatosan bővül. Ahhoz, hogy kertünk a lehető legszebb formájában pompázzon egész évben, már időben érdemes elkezdeni a munkát - ezzel kapcsolatos feladatlistánkban a legfontosabb kerti teendőket szedtük össze, amikkel hivatalosan is elrajtolhat a szezon, most pedig a mulcsozással kapcsolatos praktikákat járjuk körül.
Általános tanács, hogy a téli mulcsot az utolsó komoly fagyok elmúltával bontsuk el, és váltsuk fel nyári takaróanyaggal. De vajon milyen állapotban használhatjuk még a régi talajtakarót, amivel az egynyári virágágyásokat, zöldségágyakat takartuk télen? Hogyan bánjunk vele, hogy ne legyen ablakon kidobott pénz, és maximálisan kihasználhassuk? A kérdés most elsősorban a biológiailag lebomló anyagokra (kéreg, levelek, szalma) vonatkozik, nem pedig azokra, amik nem bomlanak le könnyen (kő, műanyag).
A zöldségágyakat, egynyári virágágyásokat ősszel gyakran mulcsozzák, hogy télen megvédjék a talajt a zord időjárástól. Ha a régi talajtakaró szemmel láthatóan nem bomlott le a tavasz beköszöntével, akkor a továbbiakban is használható lesz, írja a The Spruce cikke. De hogyan mérhetjük fel az állapotát? Ha felmarkoljuk a talajtakaró egy részét, és azt tapasztaljuk, hogy többé-kevésbé finom részecskékből áll, olyannyira, hogy már nem is lehet egyértelműen megkülönböztetni a földtől, akkor az az anyag mulcsként már nem lesz túl hatékony a továbbiakban, ideje lecserélni.
Ha viszont többnyire megtartotta az eredeti formáját, akkor újra felhasználható.
Ha az ellenőrzéskor arra jutunk, hogy a régi talajtakaró még nem bomlott le teljesen, akkor egyelőre tegyük félre, míg előkészítjük az ágyást. Terítsük a komposztot a veteménybe vagy a virágágyba, majd dolgozzuk be a talajba, ezután a régi mulccsal ismét befedhetjük a talajt. Ez a folyamat jóval az ültetési idő előtt teljesíthető, amikor pedig eljön az ültetés ideje, óvatosan távolítsuk el a talajtakarót arról a területről, ahová magokat vetünk vagy növényeket telepítünk.
De mi van akkor, ha a régi talajtakaró a tél folyamán lebomlott? Ebben az esetben
juttassuk a talajba szerves anyagként, hogy a komposzt mellett értékes talajjavítóként szolgálhasson,
de ne feledkezzünk meg egy adag új mulcs beszerzéséről sem.
És mi a helyzet az „élő” mulcsokkal, vagyis a talajtakaró növényekkel? Noha gyakrabban fordulnak elő a mezőgazdasági, mint a tereprendezési körökben, de a kerttulajdonosok számára is igazán hasznosak lehetnek. Jellemzően ősszel vetik veteményeskertek és egynyári virágágyások fölé, hogy télen megvédjék azokat, amikor pedig visszatér a tavasz, el kell távolítanunk.
A zöldségtermesztésben nagyon népszerű a szalmamulcs használata, de széna, fűkaszálék, komposztfélék vagy állati eredetű szerves trágyák is jó szolgálatot tehetnek. Bizonyos esetekben használhatók más növénymaradványok is, de mindig jusson eszünkbe, hogy
a lomb kártevőket, kórokozókat is rejthet.
Ha szerves mulcsot választunk, ne feledkezzünk meg arról, hogy azt gondozni is kell, hiszen egy idő után bomlásnak indul. Ez azt is jelenti egyben, hogy a talajtakaró vastagsága csökken, amit pótolni kell, hiszen így tudja csak megtartani kedvező hatásait. Szintén nem árt észben tartani, hogy a szerves mulcsokban időnként rágcsálók is megbújnak, amik károsíthatják a termést is.
Nem csak a hideg idő beálltával alkalmazhatjuk kertünk védelmében a talajtakarást.
Ha nyáron mulccsal fedjük be a zöldség- és virágágyásokat, az öntözés is jóval hatékonyabb lesz.
A nedvesség hosszabb ideig marad a talajban, így a napsütés hatására nem párolog el, a talaj pedig nem szárad ki olyan gyorsan, és sokkal kevesebb vizet kell majd használnunk a növények folyadékpótlásához.
Címlapkép: Getty Images