Ha nem is kereken, tavaly ősszel volt 13 éve annak, hogy Szombathely régi nagy vágya teljesült: Jordán Tamás csinált egy színházat, gyakorlatilag a semmiből. Igazi „oszlopos” kőszínházat, nem akármilyen társulati tagokkal (Sodró Elizával, Dömötör Tamással, Czukor Balázzsal, Trokán Péterrel, Kiss Marival, Vlahovics Edittel, Szerémi Zoltánnal, Németh Judittal, Bányai-Kelemen Barnával, Bánfalvi Eszterrel és még sorolhatnám), rendezői stábbal és POSZT-díjas rendezésekkel. A szombathelyi WSSZ pár év alatt a vidék egyik legerősebb szakmai műhelyévé nőtte ki magát.
Jordán Tamás nem árult zsákbamacskát, 3 éve, amikor utoljára megválasztották igazgatónak, már akkor bejelentette, 2021. január végén mindenképpen befejezi: eddig és nem tovább marad a színház élén. A Nemzet Színésze, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész-rendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja betartotta a szavát. Tavaly már nem indult el az igazgatói pályázaton, a mai napon pedig, egy nyilvános társulati ülésen végleg elbúcsúzott.
Karanténos időkben maszkban, maximálisan lehetséges telt ház előtt, néha elcsukló hangon köszönt el Jordán. A maga közvetlen stílusában újra felidézte a szombathelyi színházalapítás kezdetét, kiemelve pár fontosabb eseményt vagy vicces momentumot.
Jordán Tamás a nagyszínadon aztán hivatalosan is átadta a színház „mindent nyitó kulcsát” az új igazgatónak: Szabó Tibornak (Tibkének, ahogy Szombathelyen mindenki ismeri). Aki párjával, Bálint Évával szintén 13 éve érkezett a városba, hiszen alapító tagok ők is. Azért hagyták ott a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházat (amit Szabó Tibor igazgatott), hogy Jordán Szombathelyen formálódó csapatához társuljanak.
A „mindent nyitó kulcs” – szólt róla Jordán Tamás, nagy felelősség, egy olyan kulcs, ami valóban a színházépületben minden ajtót kinyit. Ha a színházba valami eltűnik, például Kiss Mari szempilla-spirálja, akkor bizony eztán Szabó Tiboron fogják keresni:) Díszdobozban, piros masnival átkötve került az új igazgató kezébe.
Jordán Tamás elbúcsúzott, bár bizonygatta, ő még vissza- visszajön majd Szombathelyre előadásokat nézni, de azért elcsukló hangon megjegyezte: ma bármerre is járt a városban, például a Fő téri DM-be, mindig azt érezte, hogy bizony, lehet, most jár itt utoljára, hogy ez már valóban azt jelenti, hogy vége...
Az új igazgató, Szabó Tibor ezután a társulat búcsúajándékát is átadta Jordán Tamásnak, ami nem volt más, mint az első nagybetűs előadás, a 9700 egyik jelmeze, amit Jordán Tamás Feri bácsiként viselt. Igen, az ominózus barna házmesterköpeny, amit a társulat tagjai mind aláírtak.
Szabó Tibor közben még annyit ígért, mihelyst lehet, kinyit a szombathelyi színház, készülnek az új előadások. (Épp Zsótér Sándort láttuk az előtérben, nem véletlenül, Samuel Beckett: A játszma vége című színművét próbálják.) Két tavaszi bemutató most biztosan kimarad, de amint lehet pótolják ezeket is.
Címlapkép: WSSZ.hu / Mészáros Zsolt