A farkasokat senkinek sem kell bemutatni, gyerekkorunk óta jól ismerhetjük őket természetfilmekből vagy éppen a tanórákról. Ugyanakkor azzal már bizonyára nincsen mindenki tisztában, hogy Magyarországon is élnek ezek a gyönyörű vadállatok. A helyzet azonban nem egyszerű, hiszen a populáció egyre csökken, ráadásul a klímaváltozás ennek a fajnak is komoly gondot okoz. Az Agrárszektor ezek mellett utána járt annak is, hogy mi a teendő, ha esetleg egy farkassal nézünk farkasszemet.
Az 1800-as években még általánosan elterjedt fajként volt jellemezhető, az akkori egyedszámot a módszeres üldözés nagyságrendekkel csökkentette, egészen az 1900-as évek első feléig, mikor a faj utolsó szaporodó farkascsaládjáról szóló adatokat feljegyezték. A farkast az akkori ismeretek alapján dúvadként kezelték, addig csapdázással, mérgezéssel és fegyverrel gyérítették. A jelentős állománycsökkenést követően a faj hazai szaporodására utaló első adatok az 1960-as évektől ismertek
- fogalmazott Gombkötő Péter, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság gerinces zoológiai szakreferense.
Mit tegyünk, ha mégis egy farkassal nézünk farkasszemet?
A farkas alapvetően elkerüli az embert, mert érzékszervei révén jóval korábban észleli annak közelségét. Mivel a faj rendkívül óvatos, így kicsi a valószínűsége, hogy összefussunk vele az erdőben. Az ilyen esetleges találkozások fontos és legalapvetőbb szabálya, hogy próbáljunk meg higgadtak maradni. Az állatra figyelve, lassan hátrálva távozzunk a találkozás helyszínéről. A farkasokat, ahogy más vadállatokat se csábítsuk magunkhoz.
Közvetlen hatásként értelmezhető a farkasok utódnevelési időszakában jelentkező aszályos időszakban, ahogy más vadonélő fajok esetében is a fiatal utódok számára a hőséggel együtt járó vízhiány, amely a fiatal egyedek kiszáradásához vezethet
- mondta Gombkötő Péter.
Címlapkép: Getty Images